Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-05-15

csak növények, hanem állatok ís voltak már több száz ezer évvel, melyeknek roppant mennyiségben létre jöttét világo­san mutatják a föld mélységéből előhozott, s mindenki által {smert koszén és kőolaj (Petroleum \ A bölcs természet mintegy tudva, hogy majd egykor fogja hozni az isteni erö az ember-fajt is, mely a iát könnyel­műen pusztitni kész lesz, de ültetni nem igen fogja szeretni; ugyanazért elrejtette drága kincsei mellé a kőszenet, mely­ből a fekete-előbbi eredetű, s a föld nagyobb nyomása alatt tökéletesebben átváltozott; a barna pedig, melyben még egész ép fa törzsek is találtatnak, tökéletlenebb, de azért használható. Hogy mikép lett a növényekből a kö keménységű kőszén, azt nem oly könnyű kimagyarázni, — hanem annyit biztosan mondhatunk, hogy a föld által elborított növény-tö­megek, nem járulhatván hozzájuk a lóg felbontó élenye, csak­nem egészen ásványnemü színanyaggá változtak át, mint ezt kezdetlegesen látni lehet a vizbe hullott faleveleken és gályá­kon, melyek legfölebb egy év alatt megfeketülnek ; ha pedig a viz iszapja által, hosszú évek során nyomatnak : ugy a kő­szénné vagy tőzeggé átváltozás nyomai látszanak rajtuk. Még kevésbé lehet szabatosan kimutatni, hogy miként lett a föld mélyébe sülyedt Ős növények olajából és gyan­tájából s az ős állatok zsir anyagából a kö olaj. De legkevésbé lehet tisztán felfogni, hogy mikép kell a szenet ugy feloldani vagy annyira hevitni, hogy el ne ég­jen, hanem a megolvadás után kihűlve gyémánttá jegedjen. Ezen titokteljes átalakulások a föld belső vegymíihclyé­ben történvén : sok idö fog addig lefolyni, mig ezekről a természetbúvárok biztos tudomást fognak szerezhetni. Az ősnövényekről legyen elég, ez alkalommal ennyit említenünk : most tekintsük meg az ember világ létrejötté­től fogva előállott növényeket. Ezeknek eredetére vonatkozólag — szent könyvünk szerint — anynyít mondhatunk, hogy az ember teremtése r előtt létrejöttüket mutatja az, miszerint Adám ősapánk be­fogadására már készen volt a paradicsom vagy éden kert, melynek gyümölcsei bizony még akkor nem mind valának szelídek; s mivel Eva ősanyánknak nem igen tetszhetett az émelygős füge, mi volt természetesebb, mintáz, hogy meg­kívánta a megtiltott fa gyönyörű sárga-piros vadalmáját, melynek fanyar ize igen erősen emlékeztette arra, hogy a ti­lalmat megszegte. A fák e szerint már első szüléink idejében bőven ter­mettek gyümölcsöt, hogy tápot nyújthassanak az emberek­nek, melynek elvezete azt eredményezte, hogy Ádám 930 évig elélt s most is a legidősebb emberek növénytáp mellett jutottak el,"csaknem képzelhetlen hosszú életkorra, mint ezt a 180 évig élt s a mult század végén meghalt magyar Csar­tán példájából is láthatjuk. De midőn az emberek, minden erős alkotásuk — s né­mely tudósok szerint óriás tormetük -- dacára is hódoltak a kérlelhetlcn halál hatalmának: akkor az embcrvilágnál idősebb növény óriások, mint a majom kenyér — ciprus és sárkány fák több példányban még most is fenn állnak, s rájuk nem alkalmazható a példabeszéd . „Egy szálfa nem erdő mert egy fa óriás számos tiz öles ágaival egész erdőnek látszik s egy odvas 6000 évos fatörzs üregében oly nagy térség van, hogy benne több ember el férne, mint e teremben, A növények az ős eredetből a fejlődés fokozatán 160,000 fajra szaporodtak, több számtalan példányban a csírázás, loinbosoclás, virágzás és gyümölcs s maghozás állomásain. A növény jövő léte föltételét magában foglaló mag, mi­helyt kellő, legalább R. 7 fok meleg mellett illő nedvességet szívhat fel csiranyilásán, kipattantja, több ezer év múlva is magburkát, s életre kel, mint ezt az egyiptomi múmiák markában talált búzán láthatni, hogy uj élete pályáját meg­futva, rendeltetését — utódok hátrahagyásával — bevégezze. (Folytatjuk). Pünköst ünnepén. alláserkölcsi éxlé ke_jnelLeli*ji]^^ jelenlö­^jT sége is van a pünköst szép ünnepének. — A mi e ^ magasztos ünnepnek világtörténelmi jelentőséget köl­csönöz, az nem más, mint azon körülmény, hogy a keresztyén egyháztársadalom alapja e napon vettetett meg. A kristianismus társadalmi megalakulásának em­lékünnepe tehát a mai nap. — Két ezredévvel ez elölt igen zajosak lehettek Jeruzsálem utcái; a pünköst ün­nepére, a zsidó törvény évünnepére felgyűlt sokaság ezrei hullámoztak fel és alá; a lelkesedés pírja lángolt az arcokon, örömtüzek lobogának mindenfelé. A tanítványok eleinte egy házba húzták meg ma­gukat, de már birlak sejtelmével ezen nagyszerű ese­ményeknek, melyek a világot, a népek valláserkölcsi és társadalmi életét nem sokára átalakítandók valának. — Egyszer csak felgyúlt keblökben a magasztos isteni láng, amaz égi tüz, melynél azóta melegednek a népek, amaz égö csipkebokor, melynek lángjait kétezredév viharai sem valának képesek kioltani. Péter felállt s szónokolni kezdett s gyújtó szónok­latára egyszerre háromezer lélekkel szaporodott a hivők száma. — Az anyaszentegyház társadalmi meg­alakulásának ez volt alapja, kezdete. Két ezredév óta a pünkösli lélek szent tüze képezi azon vezér csillagot az emberi szellem fejlődésének folyamában, mely felé a népeknek, mint örök cél felé mindenkor törekedni kell A vallásos lelkesedés, a maradandó alkotásában meg­dicsőülő hiterö művelt csudát egykor e napon. — E lelkesedés rakta le az uj jeruzsálemi egyház alapköveit;

Next

/
Oldalképek
Tartalom