Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875
1875-04-17
sadalmi jelentőséggel is bir, hogy az embert ismét takarékosságra, újabb tevékenységre buzdítja. Hazánkban a biztosítás eszméje még nem foglalt annyira tért, mint más nemzeteknél; de itt is már annyira kezdett meghonosodni az eszme valósulásával járó emberi rosz akarat, nyereségvágy, kapzsiság, csalás, hogy a sok visszaélés már majdnem elhomályosítá az eszme üdvös becséi. A fővárosi sajtó, és különösen a Pesti Napló, erélyesen szóllalt fel némely nyerészkedők álulai ellen, és óva intette népünket, hogy a biztosításnál jól megnézze a társulatot, ahová elhelyezni akarja forintjait. Jónak láttuk tehát e nagy fontossága cikksorozatot mi is átvenni és olvasóinkkal közölni. I. A közönség irányában elvállalt kötelességek egyikét teljesítjük e sorok megírásával. E kötelesség teljesítése annál sürgetösb, mert a közel múltban nyert tapasztalás meggyozödtetelt bennünket ís a felöl, hogy a közönségnek a társulati téren veszélyeztetett érdekei nem találják fel a kellő oltalmat az állami felügyelet azon szigorában, melyre leginkább szükség van oly vállalatoknál, mint a biztosító társaságok, melyeknél ha azok, mint a legújabban keletkezettek nagy része, kellő alap nélkül lépnek életbe, vagy szédelgő elvek alapján működnek, nemcsak a részvényesek pénze forog veszélyben, de a károsult felek érdekei is veszélyeztetnek. És ha a részvényesek, mint többnyire nagykorú egyének érdekeinek az állanifelügyelet általi megóvása nem volna is feladata az államhatóságnak, de hivatása mindenesetre a felügyelet a felett, hogy a jóhiszemű és többnyíre könnyen elcsábítható nagy közeuség érdekeivel könnyelmű vagy vétkes játékot ne űzhessen a nyerészkedés, a szédelség, a jogosulatlan vállalkozás. Nem ok nélkül mondjuk, hogy a nagy közönség nagyobb része könnyen elszédíthető. A legközelebb múltban tapasztaltuk, hogy a biztosító közönség mily maszlaggal édesgettetett egyik vagy másik társulat iránti bizodalomra Egyik pélrlaüPíi kölcsönadás biztatásával édesgeté feleit, a másik nyereményt ígért tüzbiztosító feleinek.. E társaságok közül az egyik csak a biztatásnál maradt s most haldoklik, a másikat már rég elsodorta a halál szele. De ha a kormány azon liberalitása, minél fogva például a miskolci és az ehhez hasonló kiházasító egyleteket nemcsak engedélyezte, de működésüknek a vég katasztrófáig gátat nem vetett, védhető volna is, a kormány azon eljárása mégis, hogy más kifejezéssel nc éljünk, legalább is megfoghatatlan, hogy szabad versenyt, ellenörizet nélküli működést engedett oly biztosító társaságoknak, ís melyeknek semmi alapjuk sem volt. E megjegyzésünknél bizonyosan eszébe fog jutni az olvasónak a már szintén elhunyt ,,K r o n o s", mely az alaptökéül nem valósággal befizetett és teljes biztosítékkal elhelyezett összegeket és a be nem fizetett részre nézve a részvényeseknek elfogadható kezesekkel is megerősített kötelezvényeit mutatá ki, hanem felmutatott egy számlapot a magyar kormány által nem ismert egyik bécsi társulattól, melyen a „Kronos" az alaptöke erejéig, mint követelő figurái. A bécsi társaságot aztán elvitte a krach, s a ,,Kronos t '-t elnyelte a halál s bizt<sító felei per virernent a ,,Minerva" feleivé váltak. A kormány ily liberalitása mellett aztán könnyű mindenkinek biztosító társaságot állítani. Csak az alapszabály benyújtása szükséges — Egy, három, öt, tíz, s ha kell, husz millió alaptöke is meg lesz. Mi száz urnák egy garas. A részvények nagy része már is le van foglalva N, N. vagy X. vagy Y. bank vagy az anyabiztosító intézet által Német vagy Angolországban. Im itt a bank vagy az anyatársulat mult évi üzletszámlája és vagyon-kimutatása. A ki nem hiszi, menjen c da, vizsgálja meg könyvi it. Az ember mitsem kockáztat, hisz a magyar társaság a roppant gazdag anyatársaság vagy az alaptőkét kezelő bank nagy vagyonában találhatja, meg a biztosítékot. Es igy nem is keresi a kormány, hogy hol is van hát az az alaptöke? [Folytatjuk). A győri ügyvédi kamara. Már innen-onnan két hava lesz, hogy a győri ügyvédi kamara megalakult. ígéretünk szerint a kamara működéséről időközönként részletes tudósításokat és jelentéseket hozni iparkodunk, mivégből a kamarának megalakulása óta teljesített működéséről az adatokat, hiteles értesülések nyomán, — a következőkben adhatjuk: A kamara igazgató választmánya eddig összesen G ülést tartott, melynek határozata szerint 140 ügyvéd igazoltatván, a kamara ügyvédi lajstromába felvétetett; kettőtől pedig a felvétel megtagadtatott, kik is ez iránti fellebbezéseiket benyújtották, melyek a legfőbb itélőszékhez terjesztettek fel. A kamarához eddig 20 ügyvédjelölt folyamodott; ezek közül 19 ielvétctctett, egytől pedig a felvétel egyelőre megtagadtatott. Több már gyakorlatban lévő végzett jogász azon tévhitben él, hogy magukat nem kötelesek felvétetni a kamarába, holott a törvényből, de különösen az ügyvédi vizsgáló bizottság teendőinek szabályozására 1874. dec. 31-én 3S.200 sz. a. kiadott igazságügyminiszteri rendeletből ez határozottan következik, mert az egyes ügyvédeknél gyakorlaton levő ügyvédjelöltek ügyvédi A r izsgálati folyamodványát a kamara teszi át a Budapesten működő ügyvédvizsgáló bizottsághoz, s a ki bejegyezve a kamaránál nincs, annak folyamodványa visszautasitta tik. Ha valamely ügyvéd magát a kamarába felvétetni kéri, a felvétel alapját képező eredeti diplomákat tartozik folyamodványához becsatolni; ügyvédjelölt a bírói államvizsgálati (Vagy az első szigorlatra vonatkozó bizonyítványt) eredetiben, a folyamodványt a főnök ellenjegyzi, s ha a gyakornok valamely törvényszéknél már bejegyezve volt, ezen végzést. A kamarai választmány egyelőre átvette a győri volt ügyvédegylet volt helyiségeit, a hivatalos pecséteket elkészítette, a választási jegyzőkönyvet a minisztériumhoz felterjesztette, megalakulását a kamara terén levő kir. törvényszékeknél notifi-
