Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-04-03

Vegyestartalmú társadalmi hetilap. A pápai jótékony n ő e g y 1 e t? a z ismeretterjesztő- lövész-és önkéríytes tüz olt ó egy 1 et A lnp szellemi részét illető közlemények a szerkesztő tálcására: Anna-tér 1246. sz. a küldendők. Előfizetési és hirdetési díjak, felszól— lamlások, a kiadói teendőkkel megbízott Waj clits Ivárol úr könyvkereskedésébe: megyeházzal szemben, intézendök. II. évfolyam. Pápa, I875. tavaszhó 3.14. sz. Megjelenik e lap helenkint egyszer, szombaton, egy iuen. Tartalma,: Kereskedelmi mérleg. — Váron közgyűlés. Uszodái-állítás tárgyában tartolt értekezletből ? — Nyilt levél. — Felhívás. — Törvényszéki csarnok. — Jellemvonások a római nép életéből. — Nem földi üdv ... — Kazinczy szülőföldéről. — Levelezés. — Különfélék. XOlőíizetési elíjalc: Fgy évre 0 fr. Félévre 3 ír. Negyedévre 1 Ir. oO k A liirdetósi (líjalc a háromszori basábozoll .petit sorért egyszer hirdetésnél fi kr. kétszer hirdetésnél ;i kr. háromszori hirdetésnél A kr. és a többszöri hirdetésnél lehető árlcengedéssct szánutalnak. Mindig külön bélyegdíj fizetendő. A kereskedelmi mérleg állásának nemzetgazdászati és állami fontossága. Felolvasás, melyet a pápai ismeretterjesztő egyletben I87ö-ik év március hó 14-én tartott Antal Gábor. gyanezen uton haladott Anglia is, fokozatosan javítÜT ván kereskedelmi mérlegét, mind addig, mig Euí ropa leggazdagabb országává s a többi államok hi' telezöjévé lelt. Azonban, miután Anglia vagyoni elsőségét, ipari fejlettségét, töke gazdagságát igy megállapítá: fölléplek az angol irók és elkezdek hirdetni a szabad kereskedelemnek, ezzel együtt a kereskedelmi mérlegezés ha— szontalanságának tanát. Azon angol irók közölt, kik a szabad kereskedelem lanát kifejtenék, és egész Európában népszerűvé telték, első helyen áll Schmidt Ádám; kinek általánosan elismert nemzetgazdászati tekintélye ezen tannak majd mindenütt híveket szerzett, bár gyakorlati államférfiak e tant soha teljesen el nem fogadták, hanem csak annyiban alkalmazták, a mennyiben saját államuk érdekével nem állolt ellenlétben. Ezen nem is csodálkozhatunk. Maga azon körülmény, miszerint a szabad kereskedelem tanának védelmére azon Angolország fiai léptek fel, melynek fejedelmei és kormányai a XVf-ik század elejétől, VIII—ik Henrich uralkodásától kezdve a legújabh időkig mindig a legerősebb védvám-rendszert folytatták; a mely ezen rendszer mellett szegény, nyers termelő országhói hatalmas és gazdag iparos állammá, a tengerek urává lett: eléggé int minden nemzetgazdászt és politikust, hogy e tant óvatossággal, sőt bizalmatlansággal fogadja. Mert az iró csak saját nemzetének fia, annak viszonyait ismeri legjobban, annak hajait tartja mindenekelőtt orvoslandóknak. Ezért, ha a szabad kereskedelem kívánatos és előnyös volt Angliában már Schmidt Ádám idejében; mivel már ekkor a védvám-rendszer melleit ipara, kereskedelme annyira fejlett, hajózása CornveH-féle acta állal annyira gyarapodott^ hogy versenytárstól az európai piacokon nem tarthatott: ebből nem következik, hogy egy oly állam is, melynél a gazdászali viszonyok fejletlenebbek, szinte jó sikerrel alkalmazhatja a szabad kereskedelmi rendszert. Schmidt Ádám azonban nem csak angol szempontból, hanem általános érvekkel igyekszik a szabad kereskedelem tanát támogatni s ez által rendszerének igazságát bebizonyítani. Azt állítja elsőben is, hogy kivitel nem képzelhető bevitel nélkül, ha csak egyik nemzet ajándékba vagy ingyen nem ad a másiknak valamit; csakhogy az egyik nemzet kivisz gabonát és behoz érte gyártmányokat, a másik kivisz gyártmányokat és behoz értök pénzt. Ily formán a kereskedelem és forgalomban minden bevitelnek kivilel, kivitelnek bevitel felel meg, és ezeknek egymáshozi viszonyából kár egy nemzetre sem háromolhatik; hacsak a cserénél egyik nemzet meg nem csalja a másikat. Mert a ki 100 forintért posztót vásárol, ha a posztó csakugyan megéri a 100 forintot, a csere által semmit -sem veszített, sőt nyert; mivel megmaradt neki a 100 forintja, csakhogy posztó alakjában és nem pénz alakjában, de ö ép azért vett pénzéért, mert a posztóra nagyobb szüksége volt mind a pénzre. Ezen okoskodása Schmidt Ádámnak teljesen igaz; de nem igaz a mit ö és tanítványai ebből következtet14