Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874
1874-12-19
• hogy te attól a csúnya gróftól megszabadulj,, s to is boldog légy Adorjánnal, és a gróf is boldog legyen velem. Ezzel a bárónő megpillantá távolról a grófot, s utánna lebegett, nevét kiáltozva, és barátnőjét bámulatban visszahagyva ! De hát-volt-e a grófnőnek min . csodálkozni? miről beszélt a bárónő másról, mint arról, mi neki régen álomképe, ábrándja volt, bogy a gróftól megvallva, fére eső bájos vidéken Adorjánnal élhesse a szereleni tavaszát. S nem volt-e gyöngédség és figyelem a barátnő részéről, őt minden közreműködés alól felmenteni, sőt e boldog helyzetbe vezetni Ah, épen ez volt a baj, kedves olvasóm. Tedd szivedre kezedet, s valld be nekem, nem fáj-e neked is, ha bármely jó és boldog intézkedés, a latin mondás szerint: mégis sine nie, de me, — rólam , nélkülem — intéztetik el. A mit magad óhajtanál, ha más rendeli megkérdezésed nélkül, csökkenteni fogja értékét. A grófnő se volt jobb nálad. — Hogyan? kerdé önmagában, mikor barátnője eltávozott, — hogyan ? tehát engem meg se kérdeznek ; tehát felőlem csak ugy szabadon rendelkeznek, Adorján és Mary S ha csak az lett volna, de nemcsak fölötte rendelJceztek, hanem a gróf fölött is. A gróf fölött, kinek ö, az okozott bánat megtorlása fejében nrgyobb büntetést nem •óhajtott, mint hogy oldalánál szerencsétlen legyen, minthogy éheztesse vele, hogy ö is szerencsétlen általa. Még ö tegye az által boldoggá — igy töprengett tovább magában — ü() gy elhagyja öt, s igy a kinos kötelék alól fölmentse? Nem, nem, ennek nem szabad történnie,— a grófnak mással nem szabad boldognak lennie; a grófnak, ki öt oly szerencsétlenné tette. De ha a gróf is akar, akkor neki nem lehet nem akarnia, a férfiak rendesen eléggé függetlenek saját akaratuk keresztül vitelére; — tehát meg kell akadályoznia, hogy a gróf ne akarjon. De hogyan ezt? Ok oly távol álltak egymástól; idegenebbek voltak egymáshoz, mint az idegenek ! Hátha ö •a grófot magához lekötné ? a gróf még mindig szereti Öt, ezt boszankodva monda Mary, s igy, ha ö vonzalmát árulná el a gróf iránt, ez elfordulna Vlarytól, megint hozzá szegődnék ; s ha egyszer Mary megcsalódva távoznék a háztól, elég idő volna, a boszúállásra. (Folytatjuk). liCfclezcs. Győr, december il, Ma kísértük siri nyugalomra a pannonhalmi Szent-Bcnedekrend győri székházának egyik érdemdús tagját, örsonics Ivánt, a bölcsészet tudorát, a szellemi műveltség s tudományosság derék veterán bajnokát. — A gyásztisztelgők roppant nagyszámú serege vont koszorút a jobblétre szenderült egyházi férfiú ravatala körül, ki mint tanár 41 évig működött az Ur szőlőjében s lobogtatta a tudomány fénylő szövétnekét. Az elhunyt tanférfiu temetése a kegyelet magasztos ünnepélye volt; eljöttek az egykori tanítványok, hogy lerójják a hála szent adóját jeles tanáruk ravatala körül; hogy a kegyelet •hervadatlan világival hintsék be sirhahnát annak, ki egykoron hajnalodó lelkükbe az ismeretek virágmagvait hintegCté. — Több egyéntől haliam, hogy nekik a boldogJt szeretve tisztelt kedves tanáruk volt. — K körülménynek lehet tulajdonítani, hogy vége hossza nem volt a tisztelgők láncolatának: voltak ott fiatal cinberek, kik még nem régen a tanodában, a derék agg tanár ifjú lelkének lángjainál melegedtek; voltak őszbecsavarodott férfiak, kik már a gyakorlati élet iskolájában tanulták megbecsülni a. tanárok fáradalmainak, a tudományoknak becsét. — Szóval ott volt rang és felekezeti különbség nélkül minden ember, ki a tudomány birodalmának királyait tisztelni és becsülni tudja, amilyenek a Szent-Bcuedekrend tagjai közt igen nagy számmal találtatnak. Az embervilágra áldást-gyümölcsüző szellemi eredmények mellett, az ily kegyeletes részvét a tanárnak legszebb jutalma; szépek a temetők búsongó cyprusai, de a. kegyelet virágkoszoruja oltárrá varázsolja a sírhalmot. — Pythagoras megtudván, hogy kedves tanítója Pherecydes, a Delos szigetén nehéz beteg. 5táliából rögtön oda hajózott, azt egy ideig gondosan ápolta, s midőn elhunyt, tisztességesen eltemette, ugy fizetvén le irányában hálatartozását, mintha édes atyja lett volna; nekünk sem sxabad hát háládatlanoknak lennünk azok iránt, kik bennünket a. tudományok mélységes aknáiba behatolni segítettek; kik agyermeknemzedéket az ismeret s tökély hona felé' vezérlik; kiket a szellemvilág Titáiiainak pautheonában mindenkor az első hely illet. A derék bülcsészeltudor és tanár, életének 70-ik, áldozárságának 47-ik évében, folyó hó 10-én éjjel, szélhűdés következtében történt csendes halállal rekesztő be földi pályafutását; a fényes segédlettel történt egyházi szertartást a pályatársak s papnövendékek jeles énekkarának mélabús dallama zárta be, azután a tisztelgő sereg méltóságos részvéttel, hullámzott a szendergők bus hona felé, s a kedves hamvakat rejtő koporsó átadatott a porladozásnak. Ott vagy már derék férfiu, hova. egykor mi is mindnyájan megtérünk; ott vagy a szellemek honában, hol Tompa szavai szerint: „Remény és hit szép találgatásban jár a nem ismert tájakon." — Ott vagy, hol a lét cs nem lét nagy kérdésének titokzatos zárai immár felpattantak. — Legyen sirod felett béke s nyugalom; viraszszon sírodon a hálás kegyelet, s három szellem: a hit, remény és szeretet!! P e r e s z 1 é n y i János Különfélék. — Után zásra m él tó nagylelkűség. Nagy Szabó Ignácné asszonyság, szive jobb érzelmét követve, két fiút és líét leányt, vallásfelekezetí különbség nélkül, teljesen felöltöztetett, felruházott. IVészben az illető árvák, részben a szegény gyermekek elhagyatott anyjaik, köszönik a nemes keblű nő nagylelkű szép adományát. Vajha ! minél többen találkoznának, akik -elhagyatott szegényeinket ily nemes szivüen vennék pártfogásuk alá. — M e g h i v.á s. A „Mercur" kereskedelmi önképző kör helyiségben f. hó 19-én, azaz ma délután 2 órakor Salzcr Jakab úr az e hó 5-én „eljárás váltóügyekben az 1840. XV t. c. (váltó törvény") alapján" cini alatt megkezdett fölolvasási sorozatot a váltó isméből fogja folytatni. Ez alkalommal az ez ügyben érdekelt nemtagok is tisztelettel meghivatnak az egyleti választmány által. — Megjelent Szombathelyen, Bertalanfy nyomdájában, Röder Adolf főelemi tanítónak L e v c 1 s z c r i n t i oktatás an émet nyelv ön tanul ás ár a" cimü müvéből a 2. Levél, mely
