Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-07-12

kik töbször és különösen új fejlődése több mozzanatában láttuk, ..lámitlva észleljük ezt. Hogy mennyi mulató helye vart e városnak, azt tudjuk mindannyian, s tudjuk azt is, hogy ezekhez Buda, illetőleg vidéke épen nem megvetendő coiitiiigcnst ad. — S e tömérdek hely mind telve. — Telve a helyi gőzösök, telve a propellerek, telve a sziget, telve a császárfürdő, telve a corso, telve a. közúti vaspálya minden vaggonja, telve a szigetiek is. S ez állításaink utolsóját adatokkal is bizonyíthatjuk, bár magunk még nem ki.sértők meg ez ideig. Hétfőn (ünnep) úgy mondják — és pedig közvetlenül illetékes egyének — 1300 irt, volt a bevétel. Nem csoda. Ha nem volna is oly jutalmazó ez utazás, mint minőnek 'mondják, — az újság ingere eléggé megmagyarázza e forgalmat. Egyébiránt alig van város, melyben annyi különböző közlekedési alkalom volna, mint itt. Egyátalán itt — bocsánat a németségért-— nem „geht" az ember, hanem „fahrt." Lovasut, fogaskerekű vasút, gőzhajó, gőzsikló, gőzkomp, és a többi szárazi „alkalmatosság"— •mind egy helyütt, ágy hogy egy napon valamennyi igénybe vehető. Egész kis gyűjtemény. A Margitsziget most is, mint már pár év óta, gyönyörű. A vegetatio bámulatos — de bámulatos egyszersmind az azon működő kertészkés is. Ily gyep és virágszőnyegzet teljesen méltó € fürdőhelyhez, mely fényére nézve már ma meghaladja Európa bármelyik fürdőhelyét. — A sziget persze hemzseg a vendégtől, s az ott lakók száma is nagy, — a publikum e látogatás által igyekszik háláját kimutatnia, a sziget fejedelmi gazdája iránt, kinek családjában úgy látszik általános ama magasztos hajlani: a fővárost szépíteni. 8 dacára annak, hogy mint mondám a mulatóhelyek mindennapon (elvék, telve volt a műit napokban a nemzeti szinház is — mely a tegnapi előadással bezárta a színházi évet. Mi az utolsó előtti operai, s az utolsó drámai előadást láttuk, azt „MigJÍOII" est „KScribc-Pajtáskodása." képezé; „Mignon" címszerepét ifauck Miimie k. a. adá, ki a pesti közönségnek régi kedvence. a szűnni nem akaró tetszészaj, a nyolc- tizszeri kihívás, mind igazolták, hogy a tetszés még mindig a régi. Most pedig tárvák e sokat átélt templom ajtai, hogy mire mégegyszer megnyillnak más alakban fogadják a közönséget. A színházat ugyanis, mint egyébiránt olvasóink tudni fogják — építek. Homlokzatát átalakítják, oldalához pedig nagyszerű bérházak jönjick, melyek a színház átalakítandó homlokzatához, hasonlítva és az országúton egy sok öl magas, fényes kupolás toronynyal ellátva gyönyörű épületté tcendik az eddig elég szegény külsejű .színházat. Mi most, távol a. fővárosi zajtól, s a megvesztegetett légkörtől a budai hegyek lejtőjén keressük azt, mit oly könnyű elveszteni, de nehéz feltalálni, az egészséget. E hideg vízgyógyjntezet, melynek én is egy nap óta lakosa vagyok, a városmajorIIQZ szemközt, a Svábhegy alatt, igenszép völgyben — de mint látják az olvasók, száz mértföldnyire minden civilisációtól fekszikHanem azért nem vagyunk ép e helyre szorítva. A városba, a mint itt Pestet nevezik, minden félórában, és pedig a lehető legjutányosabb módon bejuthatunk, — s egyáltalán csak az idő szép legyen (a mi ma épen nem), nagyon ellehet tölteni a napokat.— Es most jut eszembe, nem is oly igen távol a civilisatiótól. Tán jszáz lépésnyire van tőlünk a civllisátü egyik ájabb teremtménye, a fogas-kerekű vasút — s e/.t :sz:níc csodálom, hogy elfeledtem, Iiis» folyton zakatol és lüttyönget. — — — A viszontlátásra. Színházi szemle. (Z—y.) Kedd, julius hó 7-én V i n c z e M a r i s k a j a v á r a adatott Hamupipőke; színmű 4 felvonásban, irta Bcnedix, fordította : Fallinusné. E színmű nem új, s azt hisszük a közönség ismerni fogja azt, miért is nem időzünk ismertetése mellett, hanem átmegyünk az előadásra. Egy idő óta, több előadás alkalmával azon tapasztalatot szereztük magunknak, hogy az előadások nem oly gördülékenyek, mint előbb. A szereplők gyakran hallgatnak a súgóra, s nem sokat ügyelnek egymásra; a párbeszédekben előforduló közbeszóüások, melyeknek rögtön kellene bekövetkezni, csak pilanatok után tétetnek, mely késedelmezés által, egyrészt a mü élénksége és az előadás kerekdedsége vesz el, más részt pedig a szemlélőre gyakorol kellemetlen benyomást. Hasonló hiányokban szenvedett a mai előadás is, s nem mulaszthatjuk el figyelmeztetni az illető urakat, hogy ne engedjenek oly darabokat színre kerülni, melyek a próbán nem sikerültek. Vincze Mariska (Elfried) megszokott kedvességével játszott s méltán megérdemelte a tapsokat. Ezen alkalommal figyelmeztetjük a kisasszonyt, hogy játéka közben nem egyszer fejét balra hajtja, mi úgy is szokott maradni. E ferde fej nem szolgál — különösen csinos — alakjának előnyére. Lászy (Vilteuius) jól alakítá a papucs hőst; hozzá is van egy pár szavunk: használjon máskor oly szemüveget, melyen lát is valamit. Közönség csekély számmal, de annál nagyobb lármával. Szerda július hó 8-án. Hét leány közül e legrútabb. Vígjáték 3 felvonásban, 1 előjátékkal, irta Albini. E vígjátékról csak elismerőleg szólhatunk; cselekvényei gyorsan következnek egymásra, ügyes kézzel rendezvék; az egyes jellemek, különösen Hellevvald, Ambrosius, Marpilczné és Minllcr a vándor zenész, helyesen vannak ecsetelve. A tegnapi előadásra általánosan megjegyeztettek a mai előadásra, is alkalmazhatók, noha csekélyebb mértékben. Beödi (Hellevvald) helyesen oldá meg a humoros a romlatlan szívű szerelmes szerepét. Veresnél szintén jó kezekben volt az öreg babonás tisztartó (Ambrosius) szerepe. Beödiné (Ernesztiná) szerepét oly naivság és kellcmmel játszá, mint azt Beödinétől várni lehetett. Lászy is helyes volt. Közönség épen oly csekély számmal mint tegnap, de épen oly lármával is, mint tegnap. Nem értjük mit akar a közönség „zajos" része elérni féktelen lármája- és dobogásaival; mert hogy tetszésnyilvánítás nem lehet, azt minden elfogulatlan tanú beláthatja, miután a fülsértő kiáltozás, dobogás épen nem oly személyeknél s jelenetek után áll be, hol annak szelídebb kiadásban volna helye. Csütörtök, július hó 9-én A lengyel zsidó. Színmű 3 felvonásban; németből fordította: Zádor Zoltán. A mint a színlapról elég nagybetűkkel olvashattuk e színmű „kitűnő" és valóban az is, mert gyengeségében ritkítja párját. A cselekvények kifejlődésére a lengyel zsidó megjelenésének nagy befolyása van, de a megjelenés okát nem tudtuk felfedezni. Az. tény, hogy ha az égből esik alá, épen oly jól beillik e színmű keretébe, mint a hogy az beleszövetett. Egy időig azon hitben, éltünk, hogy csakugyan a lengyel zsidót látjuk, de a harmadik felvonásban Máté bevallja, hogy őt kemencéjében égette el, s így a zsidó megjelenése csak visio lehetett; igen, de e visiot nem csak Máté, hanem vendégei is látták — Hogy tehát mit tartsunk az egészről, valóban-nem tudjuk. Főhibája e színműnek az, hogy