Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-06-21

Vegyestartalmú társadalmi hetilap. A pápai jótékony-nőegylet, lövész- és Ismeretterjesztő egylet KÖZLÖNYE. A lap szellemi részit illető közlemények kápolnaiéi' 12ÍG. sz. a. küldendők. Előfizetési és hirdetési díjak, fclszóllamlások, a kiadói teendőkkel meghízott VajciitS Ivái'Ol úr könyvkereskedésébe: megyeházzal szemben, inlé/.endők. Pápa, 1874. június 21. 8. sz. Megjelenik e lap lielenkinl egysz-er, vasárnap, egy ivén, TartalmaI Korunk társadalmi iránya. V. — Hali-segéiy-eg\let Pápán.— Pápa város ki'zgyűlése. Még egyszer a szinháziigyhöz. — Adományok és köszönetnyílvánilás. — Törvényszéki esarnoU. — M .. . hoz.— Kegyeden esel (beszély); '— Kérdezd a pataktól . . — .logász majális. — Szinházi heii szemle. — Vidéki levelezés. —- Könyvismeiteles. Ueli szemle. icioftxotésí díjalv.: Félévre 3 fr. Negyedévre 1 Ir. öl) k A liivílot'ósíi clí.jalc a háromszori hasábozolt sorért egyszer hirdetésnél () kr. kétszer hirdetésnél ?> kr. háromszori hirdetésnél i kr. és a löbbs/.öri hirdetésnél lehető árleengedéssel számítatnak. Mindig külön bélyegdíj fizetendő. Korunk társadalmi iránya. v. Hazánk politikai s sociálís életviszonyainak fejlődési folyamában, véglére hát csakugyan az átalakulás küszöbéhez jutottunk. — Társadalmunk, sőt egész államszervezetünk 1848 elölt egy ó~ ri ás épülethez hasonlítóit, melynek rozzant székei, avult bulordarabjai, egyáltalában kimentek a divatból: tükreiből esr magái leélt világrendszer, egy omló korszak búcsút inlő torzképei vigyoroglak felénk. — Az épület némely mellékosztályai pedig már már lakhallanokká váltak: a falak repedései! részint a kiömlő avas szag, részint a belóduló fris légáramlat mindig nagyobbakká telték. Nemsokára felpattanlak az épület vaszárai; s a feltárult ajtókon és ablakokon éltető fris fuvalom ömlőit a szobákba mindenfelé. -— A politikai élet téréin a szabadelvű irányzatok, törekvések, mind nagyobb hullámokat verlek, — ezrenként tódullak a honfiak a hon határainak, a szabadság megtámadott oltárainak védelmére. Mintha csak a földből nőttek volna ki, vagy az égből potylyantak volna alá a honvédek, a névtelen félistenek. Egyik honvédzászlóalj a másik után keletkezett. — Az anya bucsu csókot nyomott egyetlen gyermeke ajakára, ugy küldé a szent csatába. A kollégiumok lisztes, ódon falai % í v m e 11 közül harcmezőre lódult az ifjúság, s a múzsák délceg liai a lengő harci lobogók alatt esküdlek örök hűséget a szabadság istennőjének. — Nem kellett akkor erőszakkal fogdosni a katonákat, alig győzlek a hadparancsnokok szervezni és felszerelni az egymásután keletkező uj és lelkes csapatokat. E korszaknál még most is oly szívesen időz merengő lelkünk: szereljük lálni képzeletben a dübörgő ágyukat: azokat a gyerekkatonákal, kik mosolyogva rohantak a halálba s kiömlő piros vérükkel szerezték meg agyon marcangolt s gyalázott nemzetünk számára a dicsőség örök zöldjét. — Es ki szólította ezen bárdiakat zászlók alá : ki teremtéll elő pénzt, fegyverzetei, ruházatot: kinek varázsérintésére jött ily hatalmas mozgásba a századokig letiport nemzet, a kisajtolt haza érverése? — A magyar nép felébredt lársad a 1 m i k ö z s z e 11 e m e, a szabadságnak vele szülelelt lángoló szeretele, a nép polgári és hazafias szent ösztöne, egy szóval a magyartá r s a d a 1 o m mívelt csudát 48-ban, — ez adott katonái, ez adott a sebesülteknek kórházakat, ez adott betegápoló nőket, készített lépéseket a sebekre. A mai kor ifjúságának fogalma is alig lehet ama korszak csodás lelkesedéséről, nekünk is ugy lünik már az fel, mintegy olympi álom, melynek lágy öléről már sokszorosan felébreszéklettel. 8