Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-12-26

a szabályszerű esküt haladéktalanul letették, a távollevőktől pe­dig" az eskünek a központi választmány első ülésén leendő fel­vételére Vermes Illés alispán, mint a központi választmány el­nöke felhatalmaztatott. Olvastatott az igazoló választmány jelentése, miszerint a salamoni választó kerületben megválasztott Tóth László pápai és Sehramek Ambrus dákai lakos, megyebizottsági tagok választása a bíráló választmány által elrendelt pótlások folytán igazoltnak kijelentetett. — Tudomásul vétetik. Bemutattatott Botka Imre bizottsági tagnak a salamoni vá­lasztó kerület választási elnökségéről lemondó nyilatkozata. Tu­domásul vétetvén, választási elnökké Koller János bizottsági tag­választatott meg. h. s. Eifflwaiii (4. folytatás és vége). irtekezésem t elején előadtam néhány tüzélcsztési módot, melyet régenten jobbnak hiányában használtak : tekint­ik síik most meg mind azon módokat, melyeket a tudo­1 .'mányok haladása adott az ember kezébe. Természe­tesen most nem kell tejünket rajta soká törni, hogy miképen gyújthassunk tüzet, mert. ezen gondtól egy gyufaszál hamar megment; de néha mégis . használunk más módokat is a tüz gyújtására. Tekintsük a legegyszerűbb esetet, azon vegy­fblyamatot, mely a gyufa meggyuladásakor végbe megy. A villó gyúlási hömérsékc ÖO fok, ezen hőfok előidézésére pe­dig elegendő a villót gyengén meg dörzsölni, de ezen dör­zsölés nem levén egyéb , mint erömüvi mozgás, ennek eleven ereje átváltozik a meleg eleven erejévé, s ezen me­leg befolyása alatt a villó élenyül vizmentes villó savvá, mely fehér füst alakban elszáll. A phosphor-égés melege aztán elegendő arra, hogy a kén és fa gyulás hösmérsékét elö-állítsa. Lássuk most sorban azon behatásokat, melyek alatt a leggyakoribb használatban levő gyújtó eszközeinknél a tüz elé áll. Igy az acél, a kovához erős dörzsölés folytán fölemelkedvén, és róla apró vasrészecsek szakitatnak le, melyek épen azon nagy súrlódás befolyása alatt izzásba jön­nek. Lehet tüzet éleszteni nagy nyomás által is, igy az úgynevezett légtüzszerszárn, mely áll egy üres hengerből, melyben egy dugatyú légzárólag botolható, ennek alsó vé­gére tapló erősíttetik és a hengerbe, mely mindenoldalrul jól zárva van, betolatik, még pedig kellő sebességgel és vissza lutzva a dugatyút, azt vesszük észre, hogy a tapló meggyúlt. Ez pedig nem történt egyébkép, mint hogy a dugatyu által a levegőt erősen összenyomtuk és ezen nyo­más átváltozott a meleg eleven erejévé és a taplót meg­gyújtotta. Tekintsük a Dobreiner gyújtó gépet. Itt köneny ömlik egy platina taplóra, ennek pedig azon sajátsága van, hogy a gázokat elnyeli azaz lukacsaiba némileg megsürítvu vissza tartja, ez által pedig szintén eleven erő lesz szabaddá s ez meleg alakban nyilvánulván, annyira felhevíti a foly­ton ömlő köneny gázt, hogy az meggyúl. Lehet még élesz­teni tüzet tükrök és lencsék által; ezen módját a tüz gyúj­tásnak már mint mondják Arehimedcs is ismerte volna, sőt távolba levő hajókat gyújtott meg vele. Annyi igaz, hogy a tükrök és lencsék gyújtó hatása igen hathatós, inely pedig nem ered egyébtől, mint attól, hogy mindegyik a nap sugarait egy kisebb pontra gyűjti össze, mely kis ponton a hömérsék a gyulásig fokozódik. Ezekből tehát következtethetjük, hogy épen ily módon lehet tüz élesítésre a villamosságot is használni, sőt a természetben gyakran látható is a villám által gyújtott tüz, amit a villám nagy­ban képes tenni, ugyanazt teheti kicsinyben a villamgép ál­tal fejtett kis szikra. Mindezen módjainál tehát a tűzgyúj­tásnak, tulajdonképen mindig a hő az, mely tüzet gyújt, de meleget elöállítni lehet több módon : ütés, dörzsölés, n yo más, villamosság s. t. b. által. Fentebb a tüz eloltásáról szólítani. Ott ugyan is rész­ben a láng hömérséke csökkentetik, részben a tüz elzára­tik a levegőtől. De azt nem említettem hogy tüzet lehet eloltani gyors légáram által is. Igy a gyertya kialszik, ha gyorsan rá fúvók, ennek oka abban van, hogy a láng és a légáram gyorsasága nem állnak egymással arányban, és a lég részecskék oly gyorsan haladnak el a tüz mellett, hogy az nem képes az élenynyel egyesülni. A tűznek az emberhez viszonya oly változatos , mint a tüz megjelenési alakjai. Tagadhatlan, hogy a tüz okoz az emberiségnek károkat és pedig e károk gyakran igen jelentékenyek, sőt néha az egész emberiséget szellemileg, vagy anyagilag sujtók is. Igy a hajdan korban az alexand­riai könyvtár égése nagy részt elrabolta tőlünk a múlt di­cső emlékeit, és tán évszázadokkal hátra vetette a tudomá­113'okat. De okoz a tüz más alakban is kárt az emberi­ségnek, igy a tűzhányó hegyek izzó láva árja, városokat képes eltemetni, — megölni. Igy az emberiség a tüzet, mint ön fajának gyilkosát készakarva használja fel. Gondoljunk csak a lőfegyverek annyi áldozataira, kik mind azért vesz­tették el életüket, mert az ember a teremtés remeke, a tü­zet közelebbről ismerni tanulta és fölhasználta. Néha a tüz mint orgyilkos is mutatkozik, leselkedve egyesek élete el­len. Abban a kékes lángban, mely az izzó szén felett mu­tatkozik, gyilkos méreg van, a szénéleg. Ez szin és szag­talan gáz, mely ugy származik, hogy a szén égési terméke a szénsav (C0 2 ) áthaladva még egy rétegén az izzó szénnek bomlást szenved , és élenyének egy részét elbocsátva, szénéleggé lesz (00). Ez akkor történik különösen nagy mértékbon, ha a tűzhöz kellő mennyiségű éleny nem juthat. E gáz vigyázatlanságból oly sok életet oltott ki már, söt Angin'ban különösen divatos öngyilkossági mód is. Hatása onnét ered , hogy a vér egyik alkatrészével oly szorosan egyesül, hogy ez azután nem képes a belélegzett lég elő­nyével egyesülni és igy valóságos fulladási halált idéz efö. De még az igénytelen kis gyufa sem oly ártatlan, mint első pillanatra hinnénk. Hiszen, oly gyakran kivan ember — életet áldozatul és különösen lovagiatlanul, áldozatait legtöbbnyire a szépnemböl szemeli ki. - •

Next

/
Oldalképek
Tartalom