Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874
1874-12-19
•világ. Megérezzük a raárselllei, liverpooli, stettini és Odessaí árak hullámzását, s azon nagy küzdelemben, mely az ös.szes : világ fogyasztói" és termelői közt foly, mi is részt veszünk egyes tag gyanánt. Nemcsak hazai viszonyaink, az összes világ viszonyai érdeklik hazánkat. Amint a Napoleon-féle szárazföldi zárlat elöl keletről Pesten át vonuló kereskedés vetette meg sok jelenlegi pesti kereskedőház tilapját: ugy például a krimi háború, az 1867 — G8-iki jó ^vek bent ós rosz évek künt sok gazdát emeltek föl, talán annélkül, hogy az eredmények mellett azoknak okairól e•szébe jutott volna legtávolabbról is gondolkozni. Az egész világ összes viszonyai érdeklik ma gazdáinkat, mert az egész világgal összekötöttek közlekedési vonalaink, az egész világ lett fogyasztónk, az egész világ termelőnk, s ahogy az egész világ termelési költségei és használati értéke közt alakul az egész világ kereslete és kinálata közt az ár: az lesz irányadó a mi piacainkon is föltétlenül. Minthogy pedig a föntebb elmondott elméleti okok szerint az árak hullámzásának általános iránya föltélé van : természetes lehet kilátásunk az árak emelkedésére nézve a jövőben IA\ minthogy továbbá nálunk fogyasztók nem voltak a közlekedési eszközök megnyitása előtt, s ezek azt egyszerre oly nagy mérvbon teremtették: nagyon természetes,, hogy az áraknak akkor tapasztalt emelkedése gyors és megrázó volt. (Folytatjuk). Válasz a „Néhány ösziiiíe szó cc ra. T. szerkesztő úr! Igen becses lapja múlt heti számában Bosenthal Franciska tanítónő hitközségünk összes előjáróihoz néhány kérdést intézeti, melyekre szerkesztő ur engedelmével becses lapjában felelni bátorkodom. Tisztelt tanítónőnk „kérdése és néhány kérése" nem a hitközségi elöljárósághoz, hanem az iskolai bizottsághoz lett volna intézendő, miért is előjáróságunk helyett az iskolai bizottság nevében én felelek. Legnagyobb megelégedéssel mondhatom, hogy az iskolai bizottmány minden egyes tagjának iskolánk java szivén fekszik. Já bizottság iskolánkat illető bárminő anyagi költség megszavazásától soha sem ijedt vissza, de el sem mulaszíá iskolánk szellemi javát is lehetőleg emelni. Ha a tanítói kar valamelyik tagja bárki által megtámadtatott, a megtámadott az iskolai bizottmánynál mindig védelmet talált. Hiszem tehát, hogy ezen bizottmány nicgérdemlené, miszerint tanítónőnk panaszával első ízben hozzá fordulna, és ha itt elégtételt nem nyerne, használná fel az elkövetett módot. Szolgáljon különben is panaszlónő megnyugtatására, hogy iskolai gondnokunk egyszersmind az iskblai bizottmány tagja is, tehát a belszcrvezetéhcz is van hozzászóllása. A mi a péntek és szombati szünnapot illeti, ezt az iskolai gondnok ur nem „magaszántából" szüntette be — noha gondnok ur az iskolai bizottmány határozatát tanítónőnkel megelőzőleg, szóval közölte, hanem a bizottmány egyhangúlag határozta el, hogy pénteken délelőtt tartassék előadás, minthogy nevelészeti szempontból nem helyeselhető, hogy hetenként két egymásutáni nap használtassék fel szünidőül. — Alaptalan továbbá azon vád, hogy az' említett -60 forintos lakásból az iskolai gondnok haragja „tuszkolta,, -volna ki, ez cikkirónő beleegyezésével hitközségünk előjárósága határozata folytán-történt; de lekötelez tisztelt tanítónő, ha -4s íját érdekében — ennek okát velem re.u mondatja. Legyen meggyőződve tisztelt tanítónőnk, hogy iskolai bizottságunk mindig kötelességének ismerte a tanítónő tekintélyét, ugyszinte anyagi helyzetét emelni, és higyje el, hogy mindenkor igyekezeml alapos panaszain mielőbb segíteni. Fischer Adolf az izr. iskolai bizottmány elnöke. Egy hang az ifjúság köréhői (Megjegyzések „Az iljiisági önképzőkörök" citnü cikkre). Őszinte örömmel olvaátam a Pápai Lapok legközelebbi számaiban megjelent cikket az ifjúsági önképzőkörökről. Jól esett nekem azon elégtétel, miszerint önképzőkörünket — melyet némely, csupán önmaga előtt tekintély, hetykén fitymálni szokott — komoly féitíak oly horderejűnek vélik, hogy nem tartják felesleges munkának az ifjúságot annak pártolására buzdítani. Minthogy pedig az emiitett cikk a pápai reform, főiskolai önképzőkörről különösen is megemlékezett, szabad legyen e tárgyat illetőleg néhány szót nekem is szóllanom. Nem jutott még egyikünk eszébe sem, hogy önképzőkörünknek nagyobb fontosságot s tekintélyt igényeljünk, mint a mennyit az megérdemel; de viszont nem halt ki még az Önérzet kebleinkből, hogy megelégedjünk azzal, ha bennünket semminek tekintenek. Tudjuk, hogy az önképzőkör csak fejlesztője a tehetségnek, s igy a nyilvános világ előtti működésre hivatva nincs; de a mennyiben tagjai öntudatosan haladnak kitűzött oéljuK felé, megkívánható, hogy működése ne tekintessék a gyermekkor kényszerített vagy ösztönszerű mozgásának. Az ifjúságnak oly haladása ez, melyet csak saját vonzalma és akarata szabályoz. — Mint e lapokban annak idején közölt névsorból is látható, a pápai reform, főiskolában fennálló önképzőkör tisztviselőinek túl nyomó, s ebből gyaníthatólag tagjainak egy része is olyan egyénekből áll, kik már szaktanulmányaiknak végén közel vannak ahhoz, hogy a tanintézet falainak istenhozzádot kimondva, megtanuljanak élni a nagy világban. S ez igy levén, nem teljesen érdektelen talán a cselekvés férfiai előtt sem, hogy mily szellem vezérelte ifjúság lép majdan a közélet szinterére; s nem vétetik talán szerénytelenségnek, ha felszólalok; söt talán nem is fog tartatni felszólalásom teljesen jogosulatlannak. Nevezett cikknek irója felemlíti azon ,,szomorú tapasztalatát," hogy önképzőkörünknek „az eddigi jelenségek után ítélve a beállt tanév szinte nem fog emelkedéséről tanúskodni." A ki ismeri a- pápai reform, főiskolai képző társulatnak azon múltját, melyben az oly ifjakat is, mint Petőfi és Jókai, tagjai közé számíthatni-szerencsés volt, nem fog csodálkozni rajta, ha annak jelene, múltja előtt háttérbe lépi De a ki ismeri a pápai reform, főiskolai ' képzőtársulatnak egész történetét, ha nőm találja is fényesnek, de nem is fogja -szomorú jelenségnek"' tekinteni a.nnak jelenlegi működését. A társulat iró .és szavaló -tagjainak : száma a jelen tanévben megkétszereződöd, s ha neiií dicsekedhetik is rendkívüli tehetségekkel-, dc önérzettel • mu:athat a • tar-ok-