Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-12-06

ban adja, oly árért például mint a közfarfás, vagy a honvédek részére? Az igaz, most is ugyan azon helyről hordatják tán mindnyájan a húst.' de egyenként mind egyiknek azt mondhatja a a mészáros, ha nem tetszik az ár, tessék más honnan venni, de nem mondhatná azt egy testületnek, mert az képes egyes szegény üzleteket felvirágoztatni, a felvirágozoltakat tönkre tenni, A. G. Tanul mán v. tnrmli l^j*. laiiuivnány gyönyörül, kitüntetésül, s ügyességül szol^ gál. Legfőbb haszna a gyönyört illetőleg a magányban oíí s visszavonultságban, — kitüntetésre nézve a társalgás( ban, — s ügyesség tekintetében, az Ítéletnél s foglalkozásaink elintézésében tűnik ki. Mert a ki tapasztalt, — az képes valamit végrehajtani, s talán egyes esetekben i tői 11 i is; de a nagyobbszerü tanácsban, a bonyolult kérdések megoldásánál s fontosabb teendők végrehajtásánál legjobban a t a n u 11 e m b e r áll helyén. A tanul m á n y o z á s r a sok idüt fordítani — restség jele. Hogy tudunk valamit, kitüntetésül igen felhasználni — fitogtatás. ítéletünket csupán a tanulmányozás szabályaihoz mérni — iskolai bölcselkedés. A tanulmány tökélyesiti a természetet, s a tapasztalás tökélyesiti a tanulmányt. Mert a természeti ügyesség a ter mészetes növényhez hasonlít — tanul m á n y ált a 1 k e 1 nyes n i. Es maga a tanul m á n y igen magasra hajt s elterebélyesedik, ha a tapasztalás nem korlátozza. Az erőteljes ember megveti a t a n u 1 m á n y t; az együgy ü b á m u 1 j a ; s a bölcs f e 1 h a s z n á I j a. Mert a tanulmány, rnagábav^ve, nem tanit meg arra miként kelljen a tanulmányt használni; de az észlelés által nyerjük azon böluseséget, a melyhez nem kell tanulmány, a mely e fel ett áll. Kern azért kell sokat olvasgatni, hogy ellentmondhassunk, s cáfolhassunk; sem azért, hogy mindent higyjünk, s készpénzül fogadjuk ; azért sem, hogy legyen miről értekezzünk s csevegjünk: de azért, hogy a mit olvasunk, — megfontoljuk, s a fölött gondolkozzunk. Némely könyvet csak meg kell Ízlelni, — egy mást le kell nyelni, — s csak kevés van, a mit meg kell rágni, és emészteni; vagy más szóval, némely könyvből csak egyes részt kell elolvasni; a másikat végig olvashatjuk ugyan, de csak átlapozva ; s csak igen kevés az oly könyv, a mely méltó, hogy szorgalommal s figyelemmel egészen végig olvassuk. Némely könyveket csak hivatalosan kell átolvasni, s másokra bizní, hogy ebből egyet-rnást kiszedjenek ; de ez; a legjelentéktelenebb az olvasásra, s csak is az alsóbbrendű könyveknél alkalmazandó. Mert a megnyirbált könyvek — az átszűrt vízhez hasonlítanak — külszinük csinos csupán. Az olvasás—egész,—a bírálgató Összehasonlítás — k é s z, — s az irás — pontos embert képez. S/Fezért a kí keveset ir, — annak kell, hogy nagy emlékező tehetsége legyen; a ki keveset bírálgat— annak élénk, s mindig jelenlevő észre van szüksége; és a ki keveset olvas — annak sokat kell tudni — hogy elhitesse magával, miszerint tudja azt, a mit nem tud. A történelem az embert bölcscsé,— a költészet elméssé ; a természeti bölcsészet — mélylyé ; az erkölcstan fontossá; az észtan s szónoklattan — ügyessé s versenygövé képezi. A b e ii n t s t u d i a in mores (a tanulmány szokássá — vérré válik). Az észben soha sincs annyi akadály s fogyatkozás, hogy tanulmány által elhárítható s pótolható ne lehetne; épen ugy, mint a test betegségei gyakorlat által gyógyíthatók. A tekézés használ a kő és vese — a vadászat a mell, ás tüdő, — a séta a gyomor — a lovaglás a föbajok ellenIgy a ki szórakozott, — hadd tanuljon m a t h es i s t: mert ha a bebizonyitásnál esze bármily kevéssé is tétováz : újra kell neki kezdeni. Ha esze nem alkalmas a megkülönböztetésre, s okoskodásra — hadd tanulmányozza az iskola bölcseit, mert csak ezek mesterek a s z ö r s z á 1 h a s o g a t á s b a n. S hanem képes vitatkozni, s bizonyítékokra hivatkozni, hogy tárgyát felvilágosítsa — hadd tanulmányozza az ügyvédek patvar kodásait. likként a szellem minden fogyatkozásának meg vaa saját különös gyógyszere. Bacon után angolból. Csepeli Sándor, 'j ^jíeniiék pusztai füz, & Magán, elhagyottan; kt 8 te folyondár volnál, | Át ölelve engem: Velem volnál ottan. LENNÉK. Lennék ördög szekér, A vihar játéka ; r f EB te bokor volnál Ott: hüs árnyad alatt Pihenhetnék néha. Lennék széttört hajó, Sziklára kivetve; Es te lennél szikla: Romjaimat vennéd Üdvadó kebledre. De leginkább lennék Nyughelyed, — ellesve Lányka édes álmod, S gyönyörködném benned: Engem körül lengne Minden sóhajtásod p. s.