Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874
1874-12-06
Vegyestartalmú társadalmi hetilap. A pápai jótékony nőegylet, lövész- ismeretterjesztő és a pápai önkéntes t ü z o 11 ó e ff v1e t A lap szellemi részét illető közlemények n szorkesztő lalv.á>*ái"*a : Anna-tér 12-ífi. sz. a küldendők. Előfizetési és hirdetési ilíjnk, fi-lszóllamlások, a kiadói teendőkkel meghízott Waj clit;S IvÚJL'Ol úr könyvkereskedésébe: megyeházzal szembon, intézendők. Meijiclenik f. lap helenkinl et/t/szer, szombaton, eqij ioen. r .ra.r*Lalrria I A fényűzésről IV. — Városi közgyűlés. - Az ifjúsági önképzőkörök. — Mészárosaink ellenőrzése. Tamnniánv. — Lennék. — Feneketlen. Különfélék. KI ő Ji z o te s i cl íj alc: Félévre 5 ír. Negyedévre i Ír. 5'0 k. A 3lix*clOlc*>-;i cl íj a Ív a háromszori hasábozolt petit sorért egyszer hirdetésnél fi kr. kétszer hirdetésnél ;"i kr. háromszori hirdetésnél -I kr. és a többszöri hirdetésnél lehető árleengedéssei számítatnak. Mindig külön bélyegdíj (izélendő. A fényűzésről. ív. írjL. fényűzés harmadik korszakát alásülyedelt nemze' c ), / . teknél találjuk, a hol már az oktalan és erkölcste'í len jellemet vesz fel, és pedig'annálfogva, hogy jelentéktelen élvezetre iszonyú kiadások tétetnek, s maga a fogyasztás költségessége tétetik céllá, llfc természetellenesség és elpuhullság lépnek a szépség és kényelem helyébe. E tekintetben legkirívóbb példányul a római birodalom szolgálhat, a császárság korszakában vitt fényűzésével. Történelmi adatok vannak rá, hogy Néró egy murrhen csészét 600000 forinton (300 talont) fizelelt. A halak utóbb csak úgy tálaltathattak fel, ha előbb az asztalon élve bemutattattak. Az előkelők bíbor- színnel festett juhnyájakat tartottak. Nem csak a házak tetejére, hanem a tornyokra is kerteket, halastavakat csináltak, melyek ép oly kicsinyek, kényelmetlenek, mint költségesek vaIának. A bort tiszta jó izű állapotában alig élvezték, hanem gyöngyöket olvasztottak fel bennök, hogy drágábbá tegyék; mindenféle illatos folyadékokkal keverték'; bár az által annak izét elrontották. Aesopus színészről fenmaradt, hogy egyszer vendégeinek oly tál étellel szolgált, mely neki 6000 Lajos aranyba került, mivel az mind oly madarak nyelvéből állott, melyek előbb énekre vagy beszédre taníttattak. Némelyek annyira hozzá vauinak rabszolgáik szolgálatához szokva, hogy az evésre, ivásra, lefekvésre is ezek által emlékeztettek. Az ily fényűzés iszonyú kiadásokkal járt s nem csoda, ha Apicius megmérgezte magát akkor, midőn még félmillió tallérnál több értéke volt, mivel szükségeit abból nem fedezhette. Az ily korszak fényűzése a legeszeveszellebb kicsapongássá lesz, iszonyú dobzódás fejlődik ki s a szolgaszemélyzet nagy száma nélkülözhetetlen lesz. Ebben annyira mentek a rómaiak, hogy Augusztus sem korlátozható jobban e szenvedélyt, minthogy a száműzöttek csak 20 rabszolgát vihetlek magukkal. Ezen fényűzés különösen fejlődik a kényuralom alatt, a mikor az embereknek semmi magasabb feladata nem levén, a pillanatnyi élvek ölébe vélik magokat. Innen magyarázható tán nálunk is az, hogy a Bach korszak alatt az emberek annyira a mulalságkeresés után vetették magokat. Mivel a fényűzés minden nemzetnél fokozatosan ezen célra tör s ha eleje nem vétetik, ide jut, hol Róma fennállásának utolsó korszakában állott: alip; van nemzet, melynél ne tétettek volna intézkedések arra, hogy ezen áradatnak eleje vettessék s a nemzet és egyesek fogyasztása helyes irányba lerellessék. A főtárgyak, melyekre a legrégibb idő óta a törvényhozás figyelmet fordítani s az emberek haláron túl menő vágyait korlátozni igyekezett, a ruhában, vendégeskedésben és temetkezésekben nyilvánuló fényűzés volt. Ezen fényűzés majd mindenütt azon korban kezdett korlátoztatni, midőn az első korszakból a másodikba történt az átmenetei, tehát midőn az ipar, s vele együtt a polgárság fejlődni kezdett. Az aristocratia ugyanis nem nézte jó szemmel, hogy a polgárság és alsóbb osztályok az ö pompáját utánozzák; ezen felül az állam is kötelességének ismerte alattvalóit az elszegényedés veszélyétől megóvni. Ez 32
