Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-11-28

nél fogva. helyettesíti; az alispáni jogokat teljesen élvezi; ellenkező esetben jogköre csak az alispántól vett megbízásra terjed ki. E kijelentést a közgyűlés is magáévá teszi. Következtek ezután a leérkezett ministen rendeletek s törvények kihirdetései a különböző törvényhatóságok átiratainak s a beérkezett hivatalos jelentéseknek tárgyalásai, s beterjesztett községi költségvetési előirányzatok és számadások átvizsgálásai, végre magán kérvények elintézései. Pápa városának f. é\i nov. 28-án tartandó rendkívüli közgyűlésén elintézendő tárgyak sorozata. 1. Marhavészelleni intézkedésről széllé törvény. 2. Fehértemplom sz. kir. v. felirata a városok törvényhatóságának fenntartása ügyében. 3. Képviselő levele a törvényszék ügyében. 4. A 71. és 72. honvédzászlóalj számára szükséglendő tiszti szállások iránti ministeri leirat. 5. Hus-ár szabályozása iránti k('rvétiy elutasítása. (J. .Sertés piac ügyébeni fölsőbb határozat. 7. Fogyasztási adó megváltása. 8. Varga Ferencz mezőbiró fölebbezése. í). Szercdi Kovács .János-féle háztelek megszerzése. 10. Graf János építkezési terve. 11. Legtöbb adót fizető képviselők újabb megállapítása 1875-re. 12. Több üzletek gyakorlatára vonatkozó helyi szabályok. 13. Meter mértékek meghozatása. 14. Árvatartalék alap átvételéről szólló m. jkönyv. 15. Légszeszvilágítás ügye. 1(». Árvák segélyezésére fordított pénzekróli számadás. 17. Koldusok segélyezésére fordított pénzekrőli számadás. 18. Polgári iskola még eddig meg nem nyit hatása. 49. Városi végrehajtó rendszeresítése. 20. Időközben beérkezendő egyéb tárgyak. Tüzollóegyleli ügy. A pápai önkénytes tüzoltóegylet összes működő tagjai tisztelettel felhivatnak, hogy a folyó évi november hó 2í)-én az az vasárnap délután 4 órakor a városháza nagytermében tartandó gyűlésre megjelenni sziveskedjenek, még pedig a kiknél tűzoltó szerek vannak, összes szereikkel megjelenni köteleztetnek. Pápa novemb. 24. 1874. A parancsnokság nevében. Sz o k oIy lg u á c z segédtiszt. Az ifjúsági önképzőkörök. Egy irónk, egy helyen, azt mondja: ,,az ifjúságot tisztelni kell." Örömmel osztjuk mindnyájan e nézetet. Hisz az ifjúság az élet tavasza, melynek virágai gyümölcsöt ígérnek a későbbi napokra ; az ifjúság a jövő reménye. Ez szolgáltatja a haladás utján küzdő társadalomnak, kidőlt tagjai helyébe, az uj bajnokokat; ennek fejlő erejére s lelkesedésére építi a hon, szabadság szent ügye jövőjét. Másrészről azonban épen ezek folytán, nem lehet közönyös előttünk mily elveknek hódol az ifjúság, mily irányfelé hajol vágyaival ? Közelebb, — miután a fötanodák nevelik a társadalom vezérosztályait, nem csekély foutosságu kérdés; mily szellem lengi át e tanodák ifjúságát? mint fejlődik ebben a tetterő, a lelkesedés a szép s jó iránt? mily buzgalommal használja fel az önművelésre kínálkozó alkalmat ? Hol a felsőbb Osztályok ifjúságát nagyobb részt hanyagság, s minden nemes •törekvés iránti részvétlenség jellemzi, hol az életrevalóságról tanúskodó szellemi mozgalom lángja már kialudt, vagy e*fik haldokló mécsvilágként pislog : ott önkénytélen is egy silány tavasz gyászképe tűnik elénk,, dér vagy aszály lepett-világaival, melyek után a nyár hasztalan vár nemes gyümölcsöt. Az élet tavaszán legélénkebb a vágyak s remények csapongása, sa mily irányt akkor ezek bevágnak, többnyire ugyanabban meg is maradva vezérlik tovább a szivet. Ki a készületek i s k 01 á j á b <) 1 m u n k a i s z o n y n y a 1 lepett az c le t terére, abban hasztalan keres hivatala később is fáradhatatlan buzgó m u n k á s t. — Ellenkezőleg, a mely ifjúságban élénk a munkakedv, úgyhogy az önképzésben egy édes örömforrást ismer, tud hevülni nemes .célért s megszokta szorgalom, lovagias viselettel kiérdemelni környezetének, vezéreinek tiszteletét, — szóval, a mely ifjúságot a fölkeltett önérzet tanít a becsület útján ,, . . . izzadni, s izzadás közt hősi bért aratni . , .:" az mindenkor dísze és áldása lesz a társadalomnak. A tanodák felsőbb osztályaira nézve az önképző körök alkotják azon versenytért, mely a résztvevő ifjak keblében a munkakedvet, ízlést, itélö képességet fejleszti s igy ébreszti az önművelés hajlamát, s a függetlenség szeretetét. Itt tanul az ifjú higgadtan ítélni — s a mi oly igen fontos — törekvése, nézetei felett másoknak komoly ítéletét is figyelemre méltatni. Az egyesülés a nemes versenvtéren nagvban éleszti végül a lelkesedést azon magasztos eszmékért, miknek zászlai alatt a férfiak vijják az önfeláldozás csatáit. Ily önképző körök lelkes pártolása, virágzása mindég a lehető legszebb jelenség a tanodái ifjúság haladásáról. Az ifjúság tömeges visszavonulása e szép munkatérről szomorú jelenség, mert tísak azt tanúsítja, hogy ott az ifjú kebleknek „nincs magasbra vívó szenvedelme." — A legtöbb esetben ugyan is a visszatartó okok a jellem árnyfoltjai közé tartoznak. Ilyen a tehetetlenség érzete. — másrészről a zabolátlan szenvedélyeknek rabszolgálata. Több ifjú kerüli a versenytért a gyarlóság szülte szégyenérzet miatt. Hanyag volt az alsóbb osztályokban, kényszermunkának tekintette a tanulást. Ez iránti kötelmeit megtapodni, a tanodái törvényeket kijátszani tartotta hősies feladatának, s későn jött reá, hogy az ily viselet keserűen megboszulja magát. Ragaszkodása folytán, a ,,dolce far níente" elvéhez, lelke szegény és parlag lett, melyen logfölebb a csak amúgy reá ragadt felületes ismeretek kétes értékű kalászai lengenek. Erzi gyöngeségét; de szilárd akarat kivitelére képtelen levén, a tátongó űrt nem betölteni, hanem tartózkodásával minden versenytől, csak leplezni törekszik. Kerüli azt a tért, hol a becsület s ifjúi lelkesedés küzd erötfejlesztö versenyben. Az ily — önhanyagsága folytán — lelkiszegény ifjú a leggyakrabban megvető kicsinyléssel szokott nyilatkozni az önképző körökről; terjeszti irántuk a részvétlenséget, óhajtja bukásukat, -hogy ne kelljen mások hala d á s á b a n ö n n y o m o r u s á g á n a k kárhozta tó.vádjait h a 11e: a t n i.