Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-11-21

indult ki, és igy állapította meg kisdednövelési rendszerét, melyIM-II minden tehetséget fölkarol,,a gyermek belső vágyaival szoros kapcsolatban, természetszerűen fejleszt. Megalapítá a. gyerinekkerteket, mellyekben a kisdedóvás központjává a kisdedek öntevőségét helyezvén, minden tehetségnek együttes fejlesztése mellett az önmuiikásság, a tetterő kifejtésére törekedett, és igy u természetszerű .fejlődést, érvényesítő. Az ember már a szüleiestül hozza magával a tudvágyat, a cselekvési vágyat az alkotási vágygyal, és a társas vágyat. Frőbcl tehát az öntevékenység fölébresztésével és megerősítésével az emberi szellemnek értelmiségi és akaratirányát kölcsönhatásban igyekezett kifejteni. Tudván azt, hogy csak azon ismeretek maradnak meg eltöiülhetleni'il az értelmiségben, melyeknek birtokába a gyermek öntevékenysége után jutott. Ezért törekedett Frőbcl ugy növelni a gyermeket, hogy az érzés akarásban, a gondolat cselekvésben, minden belső lelki öntevékenység külső testi cselekvéuyben nyilvánuljon, — hogy a gyermek a növelésnek természet szerint szenvedőleges befolyása alatt, ne szenvedő, hanem cselekvő állást foglaljon el. Nagyszerű elv! ügyes és helyes megoldása, s valósítása, által a gyermekből okvetlenül józan gondolkodó és munkás tagja leérni a társadalomnak. A gyermekkertben nincs semmi foglalkozás, semmi társalgás a léleknek csupán egyik vagy másik tehetségére irányozva. A gyermekkerti foglalkozás igénybe vesz; ugy a lélek összes tehetségeit, mint a test minden erejét és ügyességét. Itt minden testi és lelki erő együttműködésre és öszhangzatos munkásságra van szoktatva. Igy lesz a leendő ember képes, az élet bármely körülményei közt is okosan megállni, erélyesen hatni és önmagának s a társadalomnak használni. A Frőbel-félc óvoda tehát nem csupán ápoló, nemcsak játékterem, nem is elemi tanoda, — hanem játék és társalgás által üncselekvésbcíi foglalkoztató intézel. A régebbi kisdedovodákban a tanításszerü modor volt túlsúlyban: a gyermekkertben a kisded lelki tehetségei mindég megfelelő foglalkozás és társalgás által fejlesztetnek. Ezért kell a foglalkozásoknak és társalgásnak is ugy beosztatni, hogy azok megfelelően figyelembe vegyék a gyermek értelmiségi és akaratvilágának természetszerű fejlődési mozzanatait, az öntevékenységnek természetszerű fokonkénti élénkülését s majd lankadását. A reggel érkező kisdedek első foglalkozása csendes, majd zajosabb s több testi tevékenységet igénylő munkagyakorlatok jőnek, végre a délelőtt élénk társas játékkal záratik be. A délután folytatása levén a. délelöttnek, a tevékenység élénkségének leszállítása következik, könnyebb miiiikagyakorlatokkal — és azután a foglalkozást értelemfejtö beszélgetésnek kell befejezni. Ezen cél elérésére a Frőbcl-féle óvoda fölveszi a maga keretébe a gyermek érzelmi és értelmi tehetségeit, akarnttevékenysegét ép ugy, mint a testi erőt és ügyességét kifejtő, növelésszerű lapda-teke-henger s kockajátékot, a munkaszerü foglalkozásokból az építést, táblarakást, vesszőkből alakítást, fonálmuukát, papírfüzést és hajtogatást, agyaginintázást, gyöngymunkát .szilánkfonást, körkirakást, borsómunkát, kitűzést és kívánást, kertészkedést, gazdasági és ipareszközök ismeretét, — beszéd és értelemgyakorlatokat. Melyeknek célszerű valósíthatására iskolaszékünk eddig már mintegy 200 ft ára fölszerelő eszközt hozatott meg. Az óvoda vezetésére pedig Magvasy Pál urat hívta''meg, adván ő és neje mellé még két dajkát is. Óvodánknak ilyen elrendezé-ic és fölszerelése mindenesetre ínég nem jutott el a netovábbig. Késziut a foglalkoztató eszközök kivannak kiegészítést részint a mostani egyszerű dajkák és az óvodavezető melle szükségeltetik még két képzett okleveles segédnő. — 8 hogy ez mihamarább megtörténhessék a gyer-. mekes szüléknek kell előlépni, és kisdedeiket az intézetbe föladni. Vetkezzék le azon lelki homályt tanúsító előitéletet, hogy az. óvodától sokat nem várhatni, mivel felekezet nélküli. Az.óvodának, t. előítéletes polgártársaiul! semmi közé még a felekezeti valláskülönbscgek ismeretéhez. Az ártatlan, minden jóra és nemesre fogékony szívnek mindenek előtt erkölcsiségre kell vezéreltetni, emberbaráti szeretetben kell erősítetnie. A hol komoly erkölcsösség, meggyőződésből folyó szivtisztaság nem uralkodik: ott a vallás és vallásosság csak külsőleg fölvett máz, néni azi ember lelkületének igaz tulajdona és kifolyása. A különböző dogmákat és elvont tételeit különben sem érti meg a gyermeki elme; de a. sziv jóságára és az érzelmek, gondolatok tisztaságára utaló gyakorlati életpéldák vonzák őt. Megköszönvén elnökünk a hallgató közönség szives részvételét és érdekeltségét, az uralkodó királyi párra, a Veszprémmegye lelkes fiaira, a névtelen adakozókra, Gr. Esterházy Pálra, a nőegylet tagjaira, a városi képviselőkre és a hazára, mondott éljen! fölhívásával az ünnepélyt bezárta. Körülbeló'I ily eszmemenettel és ily gondolatokkal nyittatott meg a Frőbeliéle városi óvodánk, és adatott át használatra a közönségnek, hogy benne a szülők féltett kincsei, a jövő reményei okosan neveltessenek, hogy egykor azokban találja fel a társadalom igazi hasznavehető tagjait. Jövőre a jó népiskolák, polgári és középiskolák csupán a növelési elvek szerint vezetett óvodák s Frőbel kertek fölött fognak jól fölvirulni. Ne tartóztassa hát vissza, az okos szülét, gyermekének ezen óvodába járatásától a felekezetnélküliség, — ne azon bal-; tévhit, hogy ide csak az anyátlan árvák vitetnek, — és ne ama kor és időnk szellemével legyőzött előítélet, hogy az intézet növendékei oly különböző állás és sors szülöttei. — Hát tí tévhitben élő kedves polgártársaim! a legjobb édes anyát egyúttal jó növelőnek is tartjátok!? Tud-e minden édes anya növelni? vagy ha tud, házi ezer féle gondjai mellé még gyermekének korszerű növelésével is akarjátok elfoglalni? vagy őt felmentve, a család szokott nevelői, dajkák és szolgálók — és a legtöbbnyire, mily erkölcsű dajkák és szolgálók — vezetésére akarjátok ezután is bízni az édes anyának legféltettebb kincsét, a szive alatt hordozott gyermekének ártatlan szivét és tud vágyban szomjas lelkét? Es ti, a társadalmi előítélet szánandó rabjai! kik azt hiszitek, hogy gyermekeitek, az értékesebb ruhában, azonnal elvesznek, mihelyt a társadalmi osztályok alsóbb szülötteivel öszszejönnek! Vetkezzetek le ezen beteges balitéletct! Győződjetek meg, hogy a szőrköntös és egyszerű ruha alatt sokszor nemesebb sziv dobog, tisztább ész gondolkodik, mint a selyem és bársony alatt. Győződjetek meg, hogy a gyermeknek is kell társaság, hogy gyermeketek is szükségli saját korú társait, s hogy az ilyenek között — különben a tisztaságra és magaviseletre vonatkozó folytonos erős felügyelet és növelésszerü okos vezetés mellett — jobban fejlődik esze, képződik lelkülete. Azért még egyszer a szülékhöz szóllunk, akik gyermekeik jövőjét már alapban lehetőleg biztosítani óhajtják: félre a felekezetnélküliségre gondolattal, az anyák tévhitüségével és araiig és osztályra figyelő balga előitélettel! Az óvodába gyermekeinket!"P. Szabó Káról. f