Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-10-31

22 éves ifjútól várunk, hanem már az élet iskolájában megtaní­tott érett férfitól, szoktunk megkívánni. Az egyházi beszéd Za­charias próféta müvének 14. fejez'etéből A T an véve, — melynek alapján elmélkedése körébe vonja korunk és hazánk állapotát, állami, társadalmi, nemzeti és vallási viszonyait; és az ennek folytán elénk szabott föladatot vizsgálja, hogy a próféta által jó­solt időhöz közeledhessünk. Korunk és állami életünk eszmehar­cait felmutatva, nagyon helyesen utal a társadalomra és ennek alapját tevő családi életre. Mert hol lehet erős államszerkezet, midőn a társadalom és család alapjában van megtámadva és in­gatva. Xagyon helyén emelte ki, hogy a szegedi zsidóság a. ma­gyar nemzetnek és társadalomnak hü és hálás fiaivá lett. De nem így országszerte. H.a. a magyarországi zsidóságnak mindenütt oly hazafias elöljárói és felvilágosult lelkipásztorai volnának, mint a szegedieknek, a zsidóság magyarsága egészen másként állana. Szép azon felekezeti önbeismerése, melylyel megvallja, hogy „hitfelei nagy része még nem vetkőzött ki azon jellegből, me­lyet nem rég történt bevándorlásakor magával hozott." Helyesen emeli ki a magyartalanságnak még terjedő okai közöttz azt is, hogy a külföld ipara, kereskedelme művészete, tudománya s művelt­sége tárt kapukon nyomul be hódítólag hazánkba. De hogy a magyartalanságnak és sötétségnek győzni nem lehet s nem szabad, felhozza egünkön a hajnal pírjának ébredését, est idején világosság támadását. És hogy e hajnalnak sikere legyen, lel— kesén hív föl, az ifjú látnók, munkára és komolyságra, állami és társadalmi állapotaink körül. Mert a költő szerint: . . . Vissza nem íoly az időnek árja, Előre duzzad, feltártbatlanul: Csak szélein marad veszteg hínárja, S partján a holt-víz hátra kanyarul. Bízvást! . . . mi benn vagyunk a fősodorban: Veszhet közülünk még talán nem egy; De szállva, im elsők között a sorban, Vásznunk dagad, hajónk előre megy! Midőn a. bemutatott egyházbeszédet leteszszük, lehetetlen kifejezést nem adnunk azon gondolatunknak, hogy bárcsak e hazaszerte mindenütt, minden izraelita hitközségben ily felvilá­gosult, a. korszellemmel haladni tudó jeles férfiak állnának a zsi­dóság magyarsága mellé! Vajha az új zsidónemzedék mindenütt magáévá tenné ezen ifjú magyai-zsidó lelkésznek szellemdús s s z a b a d e 1 v ü é s zj á rá s á t! Viszont lehetetlen visszatetszésünket elhallgatnunk azon hir vételére, hogy az idevaló zsidó hitközségből, 10 tagból álló küldöttség ment volna Verbora, rabbi hívására, a ki orthodoxiája mellett — mint mondják — magyarul sem beszél. 0. Különféle k. — 11 en d ő r i i n t é zk e d é s 2()7í)/lik. Jíolnap mindenszen­tek, holnap után halottak emléke. E napokon szokta az ember elhalt kedves övéi sírját és síremlékeit leginkább földíszíteni, és irántuk a kegyelet átlóját leróvni. A sírkert szent hely, — zarándokolnak is oda, főleg a napokban, sokan, hogy kedveseik sírján hozzájok közelebb legyenek, szeretett halottaikat bensőbben társalogjanak. Mégis találkoznak egyesek, kik e szent helyekre nem kegyelettel, hanem zavar, lárma s botrányelöidézésével men­nek ki. Hogy ez ne történjék, a rendőr-kapitányság szükségesnek látta következő rendszabályt hozni, mely egyébiránt ezután egész éven át megtartandó lesz. 1. a sírhalmok vagy síremlékekre ra­kott vagy kötött virághoz , diszitményhöz , lámpa vagy egyéb tárgyhoz idegennek nyúlni tilos, — 2. a sírkertben csevegni, futkosni, dohányozni vagy bármi föltűnést okozni szigorúan til­tatik, 3. égő szövétnekkel (fáklya) akár a sirkerthöz ki, akár onnan be, akár a kertben járni nem szabad. Ezen utóbbi tüz­rendőri tekintetben és elővigyázatból is rendeltetik, nehogy az égő szövétnek elszórt maradványai után tüzeset és szerencsét­lenség következzék. A rendőrség azon utasítással fog fölállí­tatni, hogy a botránkoztatót személy-válogatás nélkül kisérje be. Pápa, oct. 30. 1874. a r e n d őr ka pi tán y i hivatal. — A h e 1 v. h i t v. fő i s k o I a i ö n k é p z ő k ö r 1*. hó 23-án tartotta ezen iskolai évi első, alakulógyülését P. Szabó Káról tanár elnökletében. Alelnök Pap Kálmán 3. é. jogász a lapunkból is előnyösen ismert, kezdő ifjú költő választatott meg, közfelkiáltással. Megválasztattak továbbá jegyző- titkárnak Sátor Dávid 2. é. pn. pénztárnoknak Györfy József 4. é. pn. tudom. irod. könyvtárnoknak Tuba János 2. é. jog. szépirod. könyvtárnoknak ('sászár István 1. é. pn. A választmány többi tagjai lettek, mint egyszerűen bírálók: Gutmayer József 3. é. jog. Kutassy Ferencz 4. é. pn. Kenessey Gyula 3. é. jog. és Mo­sonyi Sándor 4. é. pn. könyvtári jegyzőkké választattak: Ko­vács Sebestény Kálmán VIII. o. t. és Bakonyi Kálmán Vf. o. t. A társulat a f. tanévre, következő lapokat rendelte ineg: Athe­neaum, Figyelő, Budapesti szemle, Vasárnapi újság, Üstökös, Hon. — A j o g h a Ugatok segélye z ö egylete ugy a ncsak f. hó 23-án alakult meg. Elnökké választatott Nagy József 3. é. jogász, — alelnökké Gutmayer József 3. é. j., pénztárnokká Pázínándy Elek 3. é. j.,— ellenőrré Szupics Dezső 3. é. j., — főjegyzővé Horváth János 2. é, j., — aljegyzővé Szeredy Lajos 1. é. j,— Választmányi tagokká lettek: Duchon Ödön, Freitag Lajos, Hada József 3. évesek, — Szentgyörgyi Dezső, Szalay Imre, Guoth Kálmán 2. évesek, — Auerhammer Ferenc, Záborszky Sándor és Zánkay Gusztáv 1. évesek. — V á r o s u n k k ö z s é g i i s k o I a s z é k e az új onnan épült óvodát november 2-án nyittatja meg. Minden íi és leány­gyermek, 2 évestől 0 évesig, fölvétethetik Magvasy Pál tanító urnái. Aki ép e napokban volt Budapesten, óvodai szerek vásár­lása végett. — A megyei szülésznőre nézve mult lapunkban, tett fölszóllalásunkat illetőleg azon helyreigazító felvilágosítást nyertük, hogy a volt szülésznő már ezelőtt öt héttel lemondott állomásáról, a megyei főorvos kezéhöz küldölt levélben. Az ér­deklett tehát többé nem veszprémmegyei szülésznő, — sőt je­lenben nálunk nincs is megyei szülésznő. 0 Budapestről csak is egyes ismerős családjaitól szokott vidékünkre hivatni, és azok­hoz eljönni. A megyei szülésznő választása alkalmával ajánljuk a bizottsági tagok pártfogó figyelmébe a. városunkban már 13 év óta leikiesméretesen működő Bauingartenné asszonyt. — I r á n y a d ó h o n v é d s é g i k ö r ö k b e n erősen foglal­koznak azon eszmével, hogy a honvédségnél katonai zeneka­rokat állítsanak; miután az utóbbi hadgyakorlatok alkalmával azt a kedvező befolyást tapasztalták, mellyel a zene a legény­ség szellemére gyakorol. Bizonyára kétségtelen is, hogy a dal és zene lelkesítő hatalmat s döntő befolyást gyakorol a katonai vitézségre, és a bátorság fokozására. — Hullaégetés. Az első emberi hulla, Drezdában Sie­mens kemencéjében , f. hó í)-én égettetett cl. Londonban Lady Dilke elhalálozván, végrendeletében kikötötte, hogy elégettessék. A végrendelet végrehajtója, az elhunytnak sógora, erre a drez­dai hatóságtól engedélyt kért, mit azon kijelentés mellett ki is nyert, hogy ez elégetés tudományos kísérletnek tekintetik. A/* elégetésnél jelen volt a. drezdai rendőrfőnök, több városi taná­csos, a főorvos és a végrendelet végrehajtója. Tíz percre rá, hogy a hulla a kemencébe tétetett, az izmok már leváltak, és alig 20 percre a csontváz pusztán állt s bomlásnak indult. Az­egész műtét 75 percig tartott. A vissza maradt hamu 0 fontot, nyomott és egy hamvvederbe gyűjtetett. — A „m e r c u r kí k e r e s k e d e 1 m i : ö u k é \\ z ő k ö r b e n f. hó 31-én , ma délután 4 órakor Hirschlcr Soma úr következő,,

Next

/
Oldalképek
Tartalom