Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-05-17

ben Reguly Nándor egyleti pénztárnok úrhoz for­dulni, s magokat ott az egylet tagjaiul bejegyezni szíveskedjenek, annyival is inkább, mivel későbben a tagok az alapszabályok értelmében csak ajánlat folytán s titkos szavazás útján vétethetnek íel a vá­lasztmány által. Elnöki megbízásból Antal Gábor lövészegylc ti jegyző Az iparosok értekezletéből. A Pápa városi iparosok folyó hó 10-én d. e. 10 órakor értekezletet tartottak a városház nagy­termében egy „Pápai s vidéki ipartársulat" alaki­tusa érdekében. Az ideiglenes választmány elnöke Brader Sá­muel ur az értekezletet megnyitván, üzvözli a szép számmal megjelent iparosokat, egyszersmind előadja az ideiglenes választmány eddigi működésének ered­ményét. Ezen választmány ugyanis egy előbbi érte­kezlet által küldetett ki, azon utasítással, hogy egy' ipartársulat alakításához szükséges adatokat besze­rezze s a társulat alakulásának célját ki fejtse s annak módozatait megállapítsa. A választmány ezen feladatát bevégezte, s a működéséről felvett jegy­zökönyveket, valamint az ipartársulat célját körvo­nalozó, már előbb n Pápai Lapok'' utján közzétett felhívását az értekezlezlet elé terjesztette. Az érte­kezlet erre kijelentette, hogy ípartársulattá kivan alakulni, s e célból az ideiglenes választmányt meg­bízza, miszerint az eddig beérkezett adatok tekin­tetbe vételével egy alapszabály tervezetet készítsen, s azt legfeljebb egy hó alatt jóváhagyás végett az értekezlet elé terjessze. Megállapodott továbbá az értekezlet abban is, hogy mindazon iparosok, kik a társulatba jelenleg belépnek, egy forint o. é, belépti dijat űzetnek, s az alapszabályok ezek nevében fognak a magas minisztériumhoz megerősítés végett fölterjesztetni. A mely iparosok ezeu felvétel mellett a tár­sulat tagjai lenni óhajtanak, azok tartoznak magu­kat legfeljebb f. é. Június hó l-ig Pék Antal ide­iglenes pénztárnoknál a társulat tagjaiul bejegyezni, s e bejegyzésnél az egy o. é. forint tagsági dijat befizetni. Ezen kivüi a,,Pápai Lapokénak az értekezleten jelenlevő főmunkatársa az értekezlet által felkéretett, hogy a társulat mcgalakulhatása érdekében a nyil­vánosság terén közre működni, s a társulat meg­alakulása után is azt támogatni szíveskedjék. 0 ki­fejtvén az értekezlet előtt az ipar fontosságát, az annak előmozdítása érdekében egyesülésnek nagy horderejét: kijelenté, hogy az alakulandó ipartár­sulat összes érdekeinek előmozdítását kedves köte­lességének fogja ismerni. /. Népnevelési viszonyainkról. (F oly tatás és vége\ E zilált viszonyokhal szemben, az intelligentia részéről, igaz hallhatunk akárhányszor lelkes szó­noklatokat a felvilágosodás áldásairól,— azonban még mindig igen csekély azoknak száma, kik nem csak ajkukon, hanem szivükön is hordják a nevelés ügyét, s nem csak szóval, hanem tettekkel, nyilt részvét­tel is áldoznak a népmivelödés előmozdításán. Ideje volna már, hogy a közoktatás ügye, ha­tározottabb alakban fejlődjék tovább nálunk is, s azt a langy-meleg jóakaratot kiható ügy buzgalom váltsa fel végre. Ne várjunk mindent fellyülröl : szegénységi bi­zonyítványt állít ki azon nép magáról, mely minden lépten nyomon a kormány atyáskodó gondjaira sze­ret hivatkozni ; ez által csak azt bizonyírja, hogy az Önállásra még éretlen, s így csak járszaíagon vezethető tovább, Ily irány mellett Anglia népe soha sem jutott volna jóléte s hatalma jelen magaslatára 5 s a miveltség s szabadság zászlaját elöl lobogtató amerikai egyesült államok maiglan is csak az egy­kori anyaország szegényes provinciái volnának. A társadalomban magában kell meglenni a hn­ladás fontos tényezőinek. A jú eredmény elérésére e téren szükséges az egyháziaknak, világiaknak, is­kolafelügyelöknek, tisztviselőknek, magának a köz­véleménynek erélyes közreműködése. A lelkészi kar — valláskülönbség nélkül — tekintse elsőrendű feladatának ostromolni a közönyt, éleszteni a népben az érdekeltséget az iskola iránt. Legyen benne igaz ügyszeretet, mely folyton szem­elött tartva a célt, a lelketlenség előtt nem hátrál, nem bókol, hanem a kötelesség szent tudatával küzd, fárad a részvétlenség kiirtásán. A tanfelügyelök gondoskodjanak róla, hogy a tanidény minden felekezet iskoláiban pontosan nieg­tartassék, s az ismétlő iskoláztatás eszméje is vala­hára megvalósítassék. Legyenek szigorú ellenőrei a rendes iskoláztatásnak minden gyülekezet, község irányában, mert ez épen alapja a mivelödés terje­désének. Munkáljanak csüggedetlen a törvény üd­vös intézkedéseinek kivitelén. Lehet, hogy az önző szűkkeblűség követ hajigál nemes törekvésükre, de a közügy, a kivívott eredmény mellett, hálás ke­gyelettel áldja emléküket. A tisztikar is fogadja el hivatásához tartozó feladatnak a hatásköre által kijelelt eszközökkel megtenni mindent a nevelés ügyének felvirágozta­tására. Hol az iskolák felügyelői bűnös hanyagságot jeleznek, melynek ellenében az intés haszontalan, nyújtsanak erélyes karral gyámolitást, s szerezzenek határozott szigorral érvényt a törvény ide célzó rendeleteinek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom