Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874
1874-09-19
lesz, és e fentebbi számnál netto 200 ezerrel van több lakosa. Már abban az időben, midőn a Kemnitorház, Nákó és Koburg paloták voltak a dunapart legszebb épületei és mondogatták a régiek, hogy e part ritkítja párját, hát a mai Corso a háztolosokkal és fénylő kupolyákkal élén hogyan dicsértessék meg. — Az alkonyt e helyről nézni elbájoló. — Csak bámul az idegen — — — — — S elnézi, telve gyönyörrel, a kő partra tört vizet, Az ifjú Pestet „mely bizton ölelve Nyújt Corvin agg várának kezet, lí l T j partsorát, mely a babból kikelve Néz prultya nénjével farkasszemet, . . . — Kelet, s nyugat, mull és jövő vegyest — /Szép vagy fonák arcoddal, Budapest. Nekünk pápaiaknak most van egy .közösügyünk Hpestlel, ti ez a zene; Cseresnyés a. Margitszigeten szerzett magának és a „pápai'-' névnek hirt, kedveltségét. Sok uj nótát vittek ők Budapestre ; de hisszük, hogy hoznak is onnét. Kedvvel húzzák,— most már csak huzták, — ha hiszen tehetik is, jó dolguk van. Nem is panaszolkodtak, sőt dicsekednek, — nincs is olyan gazdája egyhamar a zenekarnak, mint József főherceg. — Magasztalják is a főherceget, „milyen áldott egy ur az". S hogy „a felesége a főherceg asszony is milyen leereszkedő nyájas egy w asszonyság". — Órákig elült a czigányok zenepavillonjában egész családjával és hallgatta a magyar nótát, mert csak azt szeerti. — El-el tréfál magyar keresetleuséggel a cigányokkal. Igy egyszer a cimbalmosnak távoztakor cigány nyelven kivánt „jó éjt." — Az e szokatlan hangokra annyira meglepetett, hogy csehül válaszolt rá a fenséges urnák. A főherceg erre olyan nevetésbe tört ki, — a felett, hogy cigány nem tud a nyelvén, — hogy még szobájába térve is kihallatszott jókedvű kacagása. — Különben Cseresnyést igen szereti, s valószínű, hogy most már állandóan a Margitsziget zenészeivé lesznek cigányaink nyáron át. Most Alcsuthra szállíttatja őket a főherceg hogy a honvédségi gyakorlatok alkalmából nála összejött magas vendégeket mulattassák. Tehát uj dicsőséget szerezni mentek, és csak e hónap végén fognak hozzánk ismét visszatérni. A nemz. színház kedves „Mignonja" ismét Budapesten van. Ilaucke Mimiiét értem. Mert nem Uőthe „Mignon"-ja lebeg a fővárosi ember (kissé magamat is odaszámítva") szemei előtt, ha Mignonról hall, hárem ő, az egyedüli, az utolérhetlen „Mignon:" Jíaucke Minnie. — Az a kis borzas fő, az az igéző mosoly, a beszélő szemek, a kis fekete bársony nadrág, a kis veres harisnya — mind, mind segített neki kivívni a diadalt a pestiek szeme, szive, füle és müérzéke felett. Majdnem líauck-láz van Budapesten, mint volt Pepita-láz valaha. Igen találóan nevezi egy pesti lap „nemzetközi csalogánynak" őt, s igen elmés ama mágnás megjegyzése is, mely azt mondja, hogy llauck Mignon (már leirtani, hadd maradjon úgy,") „alakja angol, szemei spanyolnőé; kedélye német, kcllemdussága francia; hogy hangja olasz, — és szive magyar nőé." De internationalis ő már azért is, mert Budapest Bécs és Paris csak úgy kapkodják el egymástól. Különben — mint tudva van — Amerika szülte és pedig 1851-ben. Most is, hogy e sorokat írom rám néz galambszelid tekintete — fájdalom csak in effigic, íróasztalom egyik éke lévén e bájos, e felcdhetlen Mignon . . . Vele szemközt Prielle Cornélia fényképe áll, szintén felcdhetlen müélvü perceket juttatva eszembe. K szellemdus francia marquisnőt, c' non* plüs ultra Gau t hier Margitot, e mesteri alkotású grófnőt a „Pajláskodás"-ban elfeledni szintén nem lehet. Vajha egyszer nálunk is láthatnák őt, s részesülhetnénk amaz élvezetekben, melyekben most az erdélyi intellígentia részesül, s mely ez élveket teljex értékük szerint képes méltányolni. () is művésznő — ő is a nemzeti színház tagja. Ks pedig tt igen kedves, hasznaiható tagja, 0 is féligmeddig nemzetközi; — egyik nemzet nevét, másik nemzetiségét adta neki, a harmadiknak — a magyarnak — meghonosult polgárnője. >S bár nyelvünket még igen kevéssé bírja, még sem restelte próbálgatni barbárnak mondott nyelvünk nehéz szavait, s nem egyszer válta let ajkain magyar szó az idegent. Igénytelen, keresetlen modora oly megnyerővé teszi őt. Nekem tán ő legkellemesebb emlékem ama. helyi ől, melynek kapujára nekem is,— mint ama szegény francia nőnek a halli gloriettre — felkelJo irnom: ,,y. k. a eté ici le 31 Aout 187-4 espere, de ne jamais plus venir." —A „reggeli utánok" még sokáig élénk emlékemben fognak maradni. A „mérsékelt erdei levegő," a vidám csevegés, és a mi fő egy-egy cigarette nekem is, neki is, melyet az ő kis ujjacskái és piros ajkai gyárnál ügyesebben elkészítenek, mind, mind csupán egyedül ama dolgok, melyek érdemessé (eszik előttem ama helyet, hogy rá visszagondoljak. Egy tüzes-csók (ki ne hagyja az Istenért a. szedő a kötjelt a két szó közül, mert én sem hazudni, sem compromitálni nem akarva") és duettben eregettük a török dohány kékes karikáit. Oly rövid — egy pillanat — volt e pár napi idyll, mely kellemessé teve napjainkat, s melynek zárkövét a AVurmház képezi. Ott segitém egy bérkocsiba, ott szoritá mc£ kezemet, s ott robogott el előlem, hogy tán soha se lássuk egymást viszont. Mint egy álom, mint egy cigarette füstjéből képződött ködkép tűnik ma fel nekem ez, a mit itt leírtam, Tán nem nem is egyéb ? Lehet. _____ V- ]i•levelek a riövihíg köréből — Szentkirályi/ól. IV. Kedves húgom! Mostani alkalommal már bevégzem megkezdett irányú leveleimet. Jövőre majd másnemű tartalommal, kereslek föl. Azon óhajodnak mindenesetre igyekszem eleget tenni, hogy férjednek is adjak majd hasonló minőségű utasításokat a. mi féríi világunkból. Majd ha kiismerem emberemet, nem mulasztom el az alkalmat, hogy kedvedre tehessek. Most térjünk a dologra. V érj ed el ő 11 fiat a I e m b erek r őI n e bes zé I j m elegen, annál k e v é s b é e I r ag a d t a í á s s a I. IIa valakiről megjegyzést tész, mond el azt egykedvűen. Az igazán és gyöngéden szerető férj keblébe tőrdöfés minden egyes elismerést rejlő s dicsérő szó. Kp ezért ne is nagyon sürgesd férjedet , hogy (áneesíélyékbe, mulatságokba és egyéb társaságba vezessen. Ha jól érzi magát közeledben, kár volna zavarnod; különben azon gondolat ébred föl benne, hogy le már meguntad; Ellenkezőleg örülhetsz, hogy körödben s honn egyedül, jól találja magát és nem vágyik ki mások után. Társaságban is róla el ne felejtkezzél. Fölkeresd mosolygó tekinteteddel, megoszd beszélgetésed ővele is. Az ily figyelem, meglásd, az ő részéről is figyelemmel fog találkozni,— a mellőzés határtalan keserűséggel töltené szivét.
