Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874
1874-09-06
s é g ü k o k á n ak ki p uhatolúsa és áll á p o t j u k szerint c a t e g o r i á k b. a soroz -á s a ; a segély k eÄ e 1 é s G és kioszt á s a, é s a s z e g é n y ekru v a 1 ó s z i g'o T ú f e 1 ü g y e 1 e t. E bizottmány az ápoldá és kórház betegeinek és nyomorékainak gondozását a nőegylet magasztos és áldozatkész buzgóságára bízhatja. Mert ezek a női gyengédség és szeretetteljes ápolására szorulunk. A dologház lakóit pedig kizárólag a szegényügyi bizottmány kezelje. Ugyanazért szükséges, hogy az a városi rendőrség lejével solidaritásban álljon. A segélyt készpénzben nem kell kiosztani, hanem vagy terményekben, vagy a mi még jobb, kész étszerekben. Hogy miért, ugy hiszem városunk viszonyaiban s a szegénység jellemében meg van adva a telelőt. Ha 5 — 20 krt. adunk készpénzben — egy óra múlva 1)0 °/ ()-a szegényeinknek a pálinka-mérő zsebjébe vándoroltatja azt - , bármily szigorúan ellenőrködünk is. Ugyanazért lehetne egy közös konyhát tartani, honnan az ápohla —, kórház és dologház lakói élelmeztethetnének. A segélyezésnél e két föelvet — a mit mind a G. cikk elfelejtett — szem előtt kell tartani: ,,1. Hogy a munkaképes szegé n veknek helyzete, s o h a n e legyen oly kedvező m i n t a t ö b b i m u n k ás o k é, k i k se g é 1 y r c ne m szorul n a k hogy i g y a m u ü k a ö s z t ö n ki ne haljon bel ö lük. 2. Hogy a mit a segélyre szorult m u n \j. a k é p e s se g é1 y ü 1 kap, azt a társ a d a 1 o m j u v á r a tőle telhető m ódon m u n k á ja által visszatérítse 2 ). így azután a segélyt nem adnók hiába, és mindamellett szegényeinknek száma tolyton csökkenni fogna. A házalást ily módon szigorúan el lehet tiltani. Ks megleszünk kiméivé attól, hogy az utcákon itt is, ott is, egy részeg káromkodó naplopóval találkozzunk. Mindezen intézkedések azonban csak a jelenre vonatkoznak s gyökeresen nem gyógyíthatják szegénységünket s az okot, mély azt szüli, el nem enyésztetik. A f ö t e e n d ö : a g y á in o 1 é s pártfogás nélkül, a bizonyos romlottság karjaiba kilökött szegény és árva gyermekek felkarolása és nevelése. Hölgyeim és uraim ! félre addig állandó szinház tervezgetésével, mig nem leszen óvodánk és á r v a h á z u n k. E kis szerencsétleneknek — de a kikből nagy gonoszok válnak, nevelés nélkül — nevelése a társadalom szent kötelessége. Itt nincs áldozat, bármenynyit költünk és fáradozunk is. A nevelésben fekszik e város érdeke, jóléte. — A hazának csak jó nevelés által adhatunk hasznos polgárokat. Neveljük az elhagyott árvákat. Vigyük keresztül az 1808-dik évi XXXVIH. t. c. szigorát. Törvényhozásunk e drága és szép gyöngyének tényét és áldását terjesszük ki ezekre is. A kinek nincs, ki öt iskolába küldje, fogja meg annak kezét a társadalom és vezesse iskolába, Ez úton van a társadalom éltető tiszta er'j Föl lehet, és (öl kell tenni ama cikkek íróiról, hogy bizonyára a segélyezést azon fokig gondolták kiterjeszteni, hogy csali középszerűen élhessenek. Szerlc. -) E két elv alapja az 1851-i angol szegénységi törvénynek is. Zalai, kölese, a személy- és vagyonbiztonság és az elhagyott árvák jövő boldogsága. Hadd tanulja meg ott az iskola padján a gyermek, hogy legszebb erény a 'munkásság s legrútab'b 'bün a henyeség — mert minden gonosznak szülőanyja; — hadd vésö'djék kitörölbetlcnül telkébe ama szemérem, mely mindenha zúgja fülébe, hogy szégyen arra, ki önhibája miatt a társadálomra s mások segélyére szorul. Ugy neveljük őket, hogy kelljen vérig elpirulniok, valahányszor kénytelenek megviillani, hogy saját erejükből nem képesek megélni. De az emberi méltóság bizíos felébresztésével, a nevelésben adjunk nekik hasznos ismereteket, mint a melyek segélyével a megélhetést, sőt jólétét biztosíthatják maguknak. Ismételve mondom, hogy ily nagy és drága érdekekért semmi anyagi áldozat és fáradalom sem nagy. így segítvén szegényeinket s igy nevelvén, azok gyermekeit, sok keserű könyet és átkot szüntetünk meg; — sok szépet és hasznosat teremtünk. A társadalmat regeneráljuk ; annak erkölcsét megtisztítjuk a romlottságtól s mi megtettük kötelességünket, első sorban magunk, azután szegényeink iránt. Fogjunk a munkához. Szervezzünk egy bizottságot, mely a közelebbi teendőket megbeszélje — a városi képviselő testületnél s az illető helyeken a kellő lépéseket megtegye. Csak ne hallogassuk a dolgot soká, hogy újból elaludjék, mert a felvetett kérdés sürgős, és nincs oly teendője a társadalomnak, mely annyi figyelmet és gyorsaságot igényelne —, mint ép a szegény ügy 3 j ! Zalay. A győri termény és iparkiállításból. Xo, t. olvasóin! szabadjon most már átvezetnem az eges'/ kiállításon. Oltsuk össze karjainkat, kezdjük meg szemlénket. A városunk és megyénk kiállítóit különösen is nevezzük meg, n többiek közül csak a kiválóbbakat. íme, itta nagyterem. Ott Játjuk a pápai csizmadia társulat csízmáit, Erdős Ferenc bundáját s ködmenyét, Kluge Károly négy darab füstölt kelméjét. — itt Payer Samu kelékötó' munkáit, Polgár János férfi Jábbeliit, Porpácy István csizmáit. Nalzcr József férfi és nö lábbeliit, Slezinger Lipót pipáit, Soós János, Steklovics Antal, Vágó László csizmáit, Tanczer András gyönyörű, légrádi-szabású evőeszközeit, Tocli Jézsef pipáit, Veszelle János bundáit. Ugyanitt látjuk Veszprémből! Brenner Káról nolábbcliit Hajdú Antal férfi öltönyeit, Szenté János és Zerencky Lajos csizmáit. Különösebben kitűnnek a többiek közül Fábián János gyönyörű falórái, líerenkovics Sándor művészi könyvszekrénye, mellyen a faragványok Birkmaycr Kálmán szobrászunk és kőfaragónk müvei,—Beiczy József lábbelii, Dachauer Ferenc nagyszerű kályhái és kandallója, óriás lábasa és fazeka £150 ittzes} Czéli Sándor nyomtatványai; Bierbauer Lipótnak egy házi villaincsengője. Jcrünk a kisterembe. Itt látjuk az ajtó mellett Kreizer József szép kályháját, Nagy István fchciviaszát, Sauer Jakab kocsi kenőcsöt, Bethe Vendel palkánynicrgét, Voyta Adolfnak ajkai és csingervölgyi mészgyár termékeit Körmeiüly Pál megyborát, 3 ) Az ügyet aludni nem hagyjuk, sőt igyekeznünk kell a lehető legjobb megoldásához vezetni. A városi képviselő testület is nevezett ki már egy előkészítő bizottságot. Elvárjuk üdvös munkáját Szerlc.
