Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-08-23

Az Osnabrück! tanács 1521-ben felállítja az úgynevezett Waaren Lotteriát, — Amsterdamban 1549-ben egy torony felépítésére alapítnak egy, lotteriát.,—Hanem az e sorokban különösen célbavett kis lotteria alapját mondják, hogy Benedetto Gentile genuai tanácsnok vetette volna meg. Ezen gondolat valósítására vezette Öt azon körülmény, mely az akkori tanácsbeli választásoknál Genuaban is szokásban volt: nevezetesen a candidatusok neveit leirva egy edénybe, majd később a szerencsekerekére vetették és úgy húzták ki, és ezen, csak a választásokra vonatkozó húzásoknál egyes jelöltek neveire fogadások tétettek. — Nagy sokára a nevek helyett a természetes egymásutánban következő számok jöttek alkalmazásba. Ezen válaszlasztási eljárást lotteriaként használta miatt nevezett genuai tanácsnok. Az igy keletkezett lotteria, melyet Ő 1620-ban Genuaban fel is állított, kezdetben csak név lotteria lehetett, melyben az élelmes scnator neve is figuráit, mivel azonban Benedetto Gentile neve esetleg sohasem lön kihúzva,—azon néphiedelem támadt, hogy gonosz találmánya miatt nevével együtt el van átkozva fvox populi vox dei-. Ezen ördögi játék a J8-5k század közepéig kizárólag a genuaiak tulajdona volt, majd Romában, Paris, Bécs és Berlinben és nálunk is köz ismertté lön. Lényege az 1— U0 terjedő számokban van, melyek a mindig előre közzé tett huzási napokon, természetes egymásutáni sorban, a Iotteriális hivatalnak felügyelete mellett, és számos közönség szemeláttára, egy üveg falazattal ellátott szerencse kerékre tétetnek, s a kerék többszörös forgatása által összekevertetnek. azután a megállapított 5 számot a már e célra, de minden alkalommal más más kijelölt gyermek kihúzza, minden egyes szám kihúzása után a kerék újra forgattatik , a gyermek leplezetlen kézzel nyúl az edénybe és mutatja meg a fortuna által praedestinált számokat a lottó hivatalnokoknak, kik azt éíö szóval hangosan kikiáltva, a közönségnek tudtára adják. — llymódon történik évenként, egy egy loterián, oO húzás. Megeiniitern röviden, a különben úgy is eléggé ismert betéti systemát is, mely a következő cembinatiókban van megállapítva, Solo vagy Extrats, ambo, terno, quaterno és quinterno. Melyek sorban 1, 2, o, 4, és 5 számból állanak. Pápai törvényszéki csarnok. Árverések: Augusztus 24-én Dikai Mária hagyatéki ingóságaira Pápán; — Szabó Pálné ellen a salamoni 33. száiiui. telekjkönyvben foglalt ingatlanra Salamonban; — 25-én fclyörfi Lidia hagyatéka ellen az acsádi 137. szánni telekjkönyvben foglalt szántóföldre Acsádon. — 36-án Orbán Ferenc, István és Imre ellen a vaszari 70. sz. telekjkönyvben foglalt ingatlanra Vaszaron. OO Hunyady János szereplése és jelleme. Törekvése az ozmán hatalom leverésére. (0. Folytatás és vége). Egy másik föoka Hunyadi terve meghiúsultának, a magyar alkotmányban, illetőleg a nemességnek a kormányzó hatalom rovására nagyon kifejlett előjogaiban rejlett. A töröknép élén — mint már fent említettük, diktátori hatalommal parancsolt a zultán. Védett avagy támadott, harcias nemzetének egész erejét vetheté a latba. — A magyar királyság — ennek ellenében nagyon is korlátolt vala s tágtért engedett az olygarchia veszedelmes kifejtésének, mi az erőnek kellő időben egyesítését, az összetartást untalan akadályozta. — Épen a legválságosabb napokban, Albert király alatt, 3439-ben, hozták törvényül a rendek, hogy a király mig saját bandériumaival s a tiszti bandériumokkal az ellenségnek ellentállhat, a derék hadat fel ne szólítsa. Hogy pedig a király már nem állhat ellent, azt csak megveretésével bizonyíthatta be, a mikor meg könnyen késő lehetett a derékhad felhívása. Továbbá megujítatott a régi kiváltság, mely szerint a nemesség a határokon kiviil nem köteles táborozni. . . . Mindez intézkedés rendes viszonyok közt igen helyes lehetett, meggátolván, hogy a nemzet ereje fejdelmi szeszélyből, céltalan külháborukban pazaroltassék. Azonban eltagadhatlan másrészről, miszerint szemben annyi bajjal, nemzetünk is bölcsebben tesz, ha figyelemre méltatja, a szabadságszerető római polgárság példáját, mely a vész idején arénái f des kormányzást felfüggesztve, számadás terhe alatt, diktátort rendelt teliétien hatalommal. Gondoljuk meg: ha Hunyady teljhatalommal a nemzet egész erejét állithatja fel a hódító török ellenében, ha 80-100.000-nyi haderőt vihet a harctérre . . : akkor minden valószínűséggel támadó hadjáratai más eredménynyel végződnek, s az európai ozmánhatalom elvérzik a magyarfegyver csapásai alatt. Végül nagyban hátráltatták a török elleni küzdelmeiben a magyart a nyugoti szomszédok. Midőn az ozmánt, győző fegyvere, urrá tette az összeroskadt görögbirodalom romjain . . . s nagy hatalmi állást vívott ki magának: szomszédaink a lengyelek, csehek, németek, velenceiek, a veszélyt közvetlen nem érezték. Azt azonban hitték, hogy ha a törököt Európából visszaverné s birtokát elfoglalhatná a magyar: akkor tulhatalmi súllyal nehezednék nyugot felé s veszélyeztetné az ö állásukat. ~ Ezért nem segélyezték; sőt irigységből titkos kárörömmel nézték a magyarnak keleten vivott kétes csatáit; sot nem egyszer aligszorult hüvelybe a törökharctéren vérben fürdött kard, midőn ismét ki kellett vonni, nyugoton csehek és németek ellen. . . . Hunyady Jánosnak nem sikerült a török erő teljes visszaverése. Feltűnő első pillanatra, hogy fia, a halhatatlan emlékű Mátyás király e kérdésre nem fektetett oly nagy súlyt, mint ö. A viszonyokat tekintetbe véve azonban méltányolnunk keli a nagy király politikai irányát. A török már szilárd állást foglalt, hazát alkotott Európában ; belátta Mátyás, hogy innét kiűzése, a magárahagyott magyarnak önfeláldozó végeröfeszitésébe kerülne már. Tudta másrészről*