Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-08-09

Pápai tarkaságok. lieget mondok. Hol volt, hol nem volt, de mindenesetre Magyarországon, -volt egyszer egy rendőrkapitány, kinek értésére esvén lábtyümű­vész polgártársainak garázdálkodása, elmene közéjük, rendet csi­nálandó. Hja! de ez nem A^ala oly könnyű dolog. Miért? — Elmondom. A lábszíj rend nemes lovagjainak eszükbe jutva azon közmondás „megrázta, mint Krisztus a vargát," ebből csirizes logicájuk segítségével csak hamar kisütötték, hogy ők jnár Krisztus idejében létezvén mindenesetre idősebbek, mint a rendőrkapitány, s ennélfogva nem az parancsol nekik, hanem ők annak, vagy is az idősebb az ifjabbnak. Miután koponyájuknak fénymázos konyhájában c bölcs ha­tározatot kifőzték, választanak maguk közül három kipróbált vi­tézt, kik közülök eddig legtöbb dikicsct koptattak el, s fclhatal­snazák apró faszegekkel kivert mcghatalmazványnyal őket, hogy a rendőrkapitányt, rangjukhoz illően, fogadják. A megbízottak lelkiismeretesen meg is feleltek megbizatásuknak. s alig érkezett liozzájuk a kapitány, már is azon kecsegtető Ígérettel léptek fel, -hogyha, tüstént el nem kotródik haza, hát akkora darab bőrt met­szenek ki a hátából, mely legalább is két pár csizmához elegendő lesz, s miután az ekként eló'állandó bőr hiány aligha, pótoltatik K ü 1 ö n — Előttünk fekszik egy megrendelési ív Ucnedek Aladárnak az „Epedés óráiban" cimü Iyrai költemény füzérére. Említi benne írónk : Nincs talán ember — legyen az férfi vagy nő — kinek lelkében legalább egyszer nem ébred föl az az érzés, mely egész lényünket édes ellenállhatlan vágygyal, -szenvedélyes ábránddal s minden egyéb érdeket kizáró nemes lelkülettel s ragaszkodással tölti el egy lény iránt, kinek állandó lürhatásaért át tudnánk keseregni egész életet, föladni minden j egyéb s talán legszentebb hivatásunkat s kinek elvesztése ránk nézve illyenkor egynek tűnik fel a. halállal. Nincs talán ember, ki ez igaz és forró szerelemmel szere­tett lény bírhatásaért nem küzd, nem várakozik s nem álmado­»ik, — s ki c küzdelem, várakozás és álmadozás közt nem szen­ved, nem áldoz és nem eped ; főleg, ha érzelmeit megértve s viszonozva látja s csupán a visszás helyzetek s váratlan balkö­jrülmények állják útját az örökdrága egyesülésnek, boldogságnak. 8 végre nincs talán ember, ki midőn már szerencsés volt •c féltett egyesülést kivívni, s később e szeretett lény — bár kis ídó're is — eltávozik, hogy újólag s talán még eró'sebb vágygyal JS szenvedélylyel ne epekednék, szenvedne s lázas nyugtalanság­gal ne álmodoznék a viszontlátás édes, megnyugtató gyönyö­re után. Íme e kis könyv tartalma, érzelmi foglalata. Mindenkivel közös az." A könyv csinos alakban, finom vastag velin-papiron, szi­jnezett allegoricus cimképpel, szept. elejére teljesen elkészül. Előfizetési dijja fűzve 1 frt. aranykötésben 2 frt. Megrendelések bérmentve, Benedek A1 a d á r B u d a­pesten cini alatt történhetnek. Ujabb lyricusaínk között Benedek Aladárnak van hangza­tosabb neve. Erzclemdús költeményeit ajánljuk olvasóink figyelmébe. — Népesedési m o z g a l o in városunkban július hó­ijan. Születtek 48-an, — férfi 26, nő 22, — ezek között tör­lnirom év alatt, bőrteleii kapitány pedig nekik nem kell, tehát igen valószínű, hogy kimarad majd a kapitányságból. A kapitány megértvén a hozzá intézett szózatot, a rendnek helyesen felfogott érdekében takarodót fúvatott. Itt azonban még nincs vége a regének. Nemsokára bizottmányt gyűlés lón, hol a három vitéz, mint különben i« képviselők, megjelenvén, a kapitányt védelmező tanácsnoknak ugy neki estek dikícseikkel, hogy valószínűleg összedarabolják, ha véletlenül actiot nem kérnek ellenük. E kérelemre persze annyira, lábszíjukba, akartam mondani lábukba szállott a vitézség, hogy minden képviselő collegájuk­nak Ígértek egy pár csizmát, csak az actiot ne emlegessék. Eddig a rege, mely mentetett ex anno domini 1874, — most jön a tanulság. Nro. 1. Az oly városi képviselők, kik ekként garázdálkod­nak, érdemesültek nagyon a, képviselőségre, de csak annyiban, a mennyiben a város valamely rozzant képét nyakukba akasztva viselik. Nro. 2. „Csizmadiát fogott" kifejezés többé nem hasz­nálható, hanem e helyett „csizmadia, actiot fogott." Nro. 3. „M egr á z t a, m int K r i s z t u s a v ar g á t" szin­tén eltöröltetik, s helyébe a következő mondat lép: „megrázta,, m int esi z m a d i a a t a n á c s n o k o t." Tvaján félék. véuytelen 7, — házasságra lépett 8 pár. Meghaltak 54-en, — és pedig férfi 28, nő £6. Uralkodóbb halálnemek voltak : születés­től G hónapig 20, köhhurut 13, erőtlenség és újszülöttek gyen­geségében 8, sorvadásban í), ráriggörcsben 5, tüdőlob és tudó'— vészben 6, aggkorban 3, — törvénytelen 4. — R. Kath. 41,— h. h. 5, á. h. 4, móz. Aal. 4. — Orvosoltatott 25, nem orvosol­tatott 29. — A z ó v o d a épülete díszesen emelkedik, rövid időn már készen lesz. Bátorkodunk az illetők figyelmét felhívni, a kisdedek árnyékszékeinek, nevelési szempontból, gondosan el­készítésére. Az ajtónak nagynak és üvegesnek kell lenni, mint az udvarról nyíló két másik folyosó-ajtónak, hogy az árnyékszék­ben lévő gyermekek künynycu láthatók legyenek az óvodás ál­tal. A nemi különbség szerint különített helyeken, a különben alacsony ülőhelyeknek, egy lépcsővel ellátva, emelten kell készí­tetni, hogy az ülő gyermek, társai felett, a mestertől könynyen észrevétethessék. — A n a g y in é 11 ó s á g ú m a. g y a r királyi vállá » és közoktatásügyi ministcriuninak f. é. július hó 13-án 16620. sz. alatt kelt kegyes intézvenyében a dunántúli helv. hitv. egy­házkerületnek, pápai jogacademiája végleges szervezésére még egy évi időköz engedtetvén: kötelességének tartja az igazgató­ság ennek folytán nyilvánosságra hozni, hogy a. három évi jogi tanfolyam, addig is, mig a fötiszteletü egyházkerület jogacade­miája iránt végleg intézkednék, a jövő 1877 5-ik tanévben fen­tartatik ; még pedig az I. és II. évi jogi tanfolyam a minísteri szervezetnek megfelelőleg rendeztetik be, mig a III. évi tanfolyam megmarad az eddigi alakban, ugy hogy a harmadévet végzendő joghalgatók, a magas minisztérium fent idézett intézvénye értel­mében, a jövő tanév végén is letehetik jogacademiánknál az eddig szokásos bírói államvizsgát. Tudatja Pápán július 31-én 1874. A jogacademiai igazgatóság. — Alóli r ott legforróbb köszönetemet

Next

/
Oldalképek
Tartalom