Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-07-26

é%9 volt baj, hiszen elég óvatos volt az alapszabályokat készitó bizottság, valószínűleg ismerve a győri egyleti ügybuzgalmat, az eljövőket határozat-képesekké qualificálni, — feltévén hogy ha más nem, az elnök vagy jegyző közöl, kik az összehívást aláírják, egy csak eljövend a határozat kimondására. J)e mily életnek örvendjen az ily egylet azután ? S mégis — ha visszapilantunk például az ismeretterjesztő egylet három évi működésére, el kell ismernünk, hogy azon ellenségeskedéssel és közönynyel szemben, melylyel ezen intézmény Győrváros közönsége részéről megörvendeztetik, szép eredményt hozott létre. Azon öt ember, kik az alakítást kimondották, bírtak vagy negyven felolvasást tartani 20 felolvasóval, sőt még három évig

5 közönséget is birtak teremteni, — közönséget — három évig — Győrött, hol az újdonság ingere egy félévig bir ugyan vonzani, de azután minden felhívást, minden biztatást következetes apathiával viszonoznak , — Győrött hol e szegény egyletet a szószékről, mint fertelmes bűnt állítják oda. mig a közöny ostobaságnak deklarálja. Mert a szószék és a közöny két nagy tényező Győr város társadalmi életében ; foglalkozzunk kissé közelebbről e kettővel. Mi elismerjük azon jelentőséget, melylyel a. szószék a lélek emelésére, épülésére nézve bir; kultúrai tényezőnek is tekintjük, de, ha ez igy van, sehogy sem ertjük, hogyan van az, hogy minden ellen fordul. — Itt spéciiké a katholikusról van szó. — mert Győrött a többi vallású szószékek nem tanúi ily anathemáknak. — Hogyan van az, hogy minden ellen fordul, mi a felvilágosodással össze van kapcsolva, minek a modern haladást kell maga után vonnia ? A küzdelem, lí). század óriási haladása ellen, úgymint annak interpresei p. a győri ismeretterjesztő egyletellen, oly következetes, kitartó és elkeseredett, mintha a kath. egyház existentiáját féltené, ha ezen modern haladásnak nem ellent;— mintha félne, hogy tért veszt, ha sulyokkal nem veri vissza a nyugodtan és higadtan előrehaladó emberiséget. Pedig nem vagyok ugyan Próféta, de ha csakugyan az előrehaladás veszélyezteti existentiáját, ugy a hogy jelenleg van : akkor jobb lenne magát a haladás igényeihez accomodálni s vele lépést haladni, mint. szembe szállani. Mert a culturai progressus épen azért, mert higgadtan és lassan halad, biztosan és végkép letipor mindent, mi ellene szegődik. Bdbaparfi. Könyvismertetés. (A vasmegyei régészeti-egylet évi jelentése. Szerkeszté Lipp Vilmos tanár egyleti-titkár. Szombathely. Nyomatott Beitalanfly Imrénél. Első évfolyam. 1873 Második évfolyam 1874.") Korunk általános niivelődési irányát igen szépen jellemzi azon törekvés, hogy mig fokozott erővel küzd a jövő biztosításáért, nem feledkezik meg a múltról sem, sőt különös gonddal fáradozik azon, hogy a lehetőleg oszlatva a reá borult homályt, minél tisztább képet állíthasson elő róla. — Elfogadott igazság már, hogy a tudomány, az ismeret nagy erőt képvisel; s annál sikeresebh a jelennek harcza a jövőért, minél gazdagabb tárházára támaszkodhatik az ismereteknek. Es közelebb, nem tagadhatja senki, hogy épen a múltnak helyes ismerete nyújtja az egyik kulcsot a jövőhöz. Igy csak mint örvendetes jelenséget említhetjük, hogy hazánkban is egyre élénkül a részvét a régészek iránt, mely buzgalommal gyűjtögetve a feledség homályába, merült emlékeket, a történettel kezet fogva — mindig világosabb ismereteket törekszik adni a réffen letűnt korról. Nem csak a fővárosban van már múzeum ; a vidéken isr alakulnak régiség gyűjtemények. Egyes megyékben, életrevalóbb városokban egyletek szervezkednek az archeológia mivelésére s mig a régi emlékeket áldozatkészséggel gyűjtögetik, terjeszt tik az érdekeltséget a régészet, — a tudomány e fontos ága iránt, s egyengetik az ismeretszerzésnek útját. Három év előtt alakult meg Szombathelyen is „a vasmegyei régészeti egylet" s azóta igen figyelemre méltó eredménynyef folytatja munkásságát. Előttünk fekszik az egylet évi jelentése a mult 1873-ik évről, — I. évfolyam — s az 1874-ik évről — II. évfolyam,, szerkesztve Lipp Vilmos egyleti titkár által. Az 1873-ik évi jelentés 45 lapra terjedő füzetben van adva, csinos kiállítású gondosan szerkesztett munka s valóbait érdekes olvasmány. Az első lapok a íegészet iránti részvét fejlődését, s az, egylet megalakulásának történetét adják elő. Ezt követőleg az* egylet alapszabályait olvashatjuk. — „Az egylet czíme : Vasmegyei régészeti egylet; székhelye Szombathely; hivatalos nyelve a magyar/' Ismertetve vau célja, továbbá kik s minő feltételek mellett léphetnek be az egyletbe. E szerint tagjai csak feddhetlen jellemű egyének lehetnek. A feltételek : vagy egyszer mindenkorra, legalább 25 frt. letevése — alapító tagok — vagy három évre szólló — éveukinti egy forint fizetésének kötelezettsége — pártoló rendes tagok. — Körvonalozva van az egylet kormányzata, a tisztviselők hatásköre s. a. t. A tisztviselőség névjegyzéke után, két értekezés következik „savariai fölirat tanulmányok" és ,,az őskorról" címmel Lipp Vilmos titkártól. Mindkét cikk szerzőnek kitűnő ügybuzgalmát K jártasságát tanúsítja a történet és régészetnek terén. Nagyon érdekes cikk „Kőszeg város hajdankori építméi^ei. régiségei és levéltára" Chernél Kálmántól. IIa Kőszeg egykor monográfiáját megíratja, e hü gonddal készült munka, — terjedelmes olvasottság s szorgalmas kuttatásnak eredménye, — mint több tekintetben nevezetes útmutató, az illető írónak igen becses szolgálatokat teend. Ezután jön a titkári jelentés, ismét Lipp Vilmos avatott, ügyesen kezelt tollából. Jelezve van e cikkben az egylet ügyszeretetére s áldozatkészségére váró nagy munkatér, továbbánevezetes történeti, s Szombathely múltjára vonatkozó érdeke* ! helyi viszonyok. Végül az egylet akkori helyzete van bemutatva. E szerint a mult évben 27 alapító, 473 pártoló rendes és egy tiszteletbeli tagot számlált. Az egylet feuállása biztosított, azonban | mégis óhajtandó, hogy a részvét, célja iránt folyton élénküljöa | s mindig több több tagot üdvözölhessen körében, hogy igy a i miveltség érdekében annál nagyobb eredménynyel működhessék. ! A. 75—77 lapok ,.a vasmegyei régiségtárbau kiállított tárgyak számjegyzékét" mutatják, mely igen szép sorozatban tünteti elénk, az egylet eddigi fáradozásának sikerét. A 78—79-ik lapokon a pénztárnoki kimutatás olvasható, s végül a 80-ik laptól kezdve „ez egyleti tagok névtára". Ezzel kapcsolatban az 1874-ik évi jelentés — második évfolyam — 127 lapra terjedő füzetben. E füzet is több figyelemre méltó értekezést közöl Lipp V. titkártól mint: Közép és újkori érmek. Megalith vagyis őskori kőemlékck és sírhalmok. Néhány szó a bronzkorról. Köüraüanulmányok. A vasmegyei régészeti egylet római fölirat tára. — Mind e cikkeknek értékét csak emeli az élénk v.lág-s előadás, az óvatosság a túlterjedékenységtől s homályosságtól. — A a