Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-07-26

Vegyestartalmú társadalmi hetilap. A pápai jótékony nőegylet, lövész- és ismeretterjesztő egylet A lap, szellemi részét illető közlemények a szerkesztő 1 alvására : kápolnatér 1246. sz. a. küldendők. Előfizetési és hirdetési díjak, felszól— lamlások, a kiadói teendőkkel meghízott Wflj cltts K_ár olúr könyvkereske­désébe: megyeilázzal szemben, intézendők. Pápa, 1874. július 26. 13. sz. Hlegjelenilc e lap helenkint egyszer, vasárnap, egy íven. Tartalma: A jótékony nőegylet és a szegény­ügy 111. — Városi közgyűlés. — Rosz szokásaink. — A tüz­oltóegylct. — Önképzökóri jegyzői értesítés. — Törvényszéki csarnok. — Két koporsó. — A boszú. —- Győri levelek. — Könyvismertetés. — Szinbázi szemle. — Különfélék. v Előfizetési clíjalv.: Félévre 5 fr. Negyedévre ....... 1 Ir. 80 k. A. liircletes-íi dí.jalc a három­szori basábozotl sorért egyszer hirdetésnél 6 kr. kétszer hirdetésnél ?i kr. háromszori hirdetésnél 4 kr. és a többszöri hirdetés­nél lehető árleengedéssel számílatnak. .Mindig külön bélyegdij fizetendő. A jótékony nőegylet és a szegényügy. in. Virsadalmunk szegényügyét csak társadalmi uton, polgár­társainknak közös egyesült összehatásával orvosolhat­juk, — midőn mindenki, vagyoni erejéhöz arányosítva, járul a közös baj enybítéséböz. Ha a városunk képviselő gyűlése által 1874-re utalványozott 1000 ftot tovább is fentartjuk, és hozzá éven­ként minden adófizető polgár, városi pótlékadója minden fo­rintja után 25 krt fizet, lesz a hatóság rendelkezése alatt meglehetős segélyalap, melyet nyilvános s részletes szárna­. dás mellett kezel. Ugyanis most 1874-ben, a városi pótlék­adó kerek összegben 20000 (.19974 ft."), — ennek minden fo­rintja után bejöne 5000 ft., és ez a városi hatóság rendelkezése alatt most is levő 1000 frttal egvütt 6000 ftot tenne. Ha eb­bői 5000 frtot a teljesen ügyefogyottak közt -- kiket talán a jelen szám szerint 90-re tehetnénk — osztanánk fel, ke­rülne egyre-egyre 55 frt. 50 kr. évi segély. Az 1000 frt. pedig fen maradna a munkaképeseknek részben segélyezé­sére. Ilyeket, ugy hisszük, 50-t könnyen találnánk, még ezek közül is egynek-egynek kerülne 20 ft. évi adomány. A mun­kaképeseket azután a városi hatóság felhasználná, a köz­munkák váltságdíjából bejött pénzösszeg terhére, olcsó (40 — 50 kr.) napszám mellett egész éven át a köz és országutak igazítására, a város köztéréi tisztántartására, utcai szemetek eltávolítására. így városunk területe is tisztább s városia­sabb, levegője egészségesebb, szegényei pedig munkával el­látva, erkölcsösebbek lennének. Hogy pedig az egyes adófizető polgárok, tudniillik azok, a kik már eddig is zsebjökben hordák a szegényeket, újabb s nagyobb terheltetést nem fognak szenvedni, egy kis szá­mítás kimutatja. A kik pedig a zárt ajtók mögött eddig ki­vonták magukat a segélyezésből, nagyon méltányos, sőt igazságos, hogy azok is egyenlő arányban osztozzanak a te­herben és az emberbaráti szeretetben. Minden városi pót­adó forintja után, 25 kr. szegényadó fejében, fizetne a 2 ft. pótadós 50 krt, az 5 ft. pótadós 1 ft. 25 krt, a 10 fttos 2 50 krt, a 20 fttos 5 ftot, a 30 fttos 7 ft, 50 krt, a 40 fttos 10 ftot, a 100 fttos 25 fttot és így tovább. Ks hogy ez nincs fölszámítva nagyra, tanúsítja az eddigi tapasztalat, mely sze­rint polgártársaink igen nagy számánál hetenként szokott kiosztatni 30 — 40 kr, és még ezen felyül mennyi kenyeres liszt ? Nagyon természetesen, a szegényadó kivetését azonnal követni kellene szegényeink összeiratásának. Megvizsgálni kellene szigorún, ki képes munkára és ki a munkaképtelen. Majd nem lenne a várkert falánál és a régi mészárszékeknél annyi kártyázó léhűtő; — hanem minden kéz elfoglalva, munkához szoktatva. Hiszen e társadalmi bajnak, a szegé­nyedés gyors terjedésének egyik föoka úgyis a munkátlanság s henyélésben van. — Sok embernek könnyebb a házról­házra kéregetés, mint a kapa s kaszánál izzadt homlokkal keresett becsületes napikenyér — Az igazi ügyefogyottak nem szorulnának a zárt ajtóknak — sokhelyen haszontalan — zörgetésére, — és mi adózó polgárok nem lennénk békés és békétlen időben kitéve a különféle segélyre szóllító zaklat­ta tásoknak. Kern tulajdonítunk 'tervezett véleményünknek csalhat­lanságot. De arról megvagyunk biztosan győződve, hogy ha több városunk, köztök Győr is, tudott szegény ügyén a kol­dulás megszüntetése mellett, szegényadóval segíteni , miért ne lehetne nálunk is a szegényadó behozatalával és így a koldulásnak is betiltásával. — Valamint arról is meggyő­ződtünk, hogy társadalmi bajt csak a társadalom maga or­vosolhatja. Itt orvoslás kell. Álljunk elö jobb nézettel, és tegyünk. E lapok hasábjai, a szerkesztő engedelmével, mindég nyitva lesznek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom