Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874
1874-07-19
ként felüdült. Arcára felvirultak ismét a tavasz rózsái, szemeibe megtért az élet tüze, ajkára a mosoly. Aztán nyugodt Tölt,, mintha kibékült volna a másíthatlan végzettel. Volt azonban valami tekintetében, mi egy benső dacról, szilárd elhatározásról tanúskodott, — mintha bizonyos titkos tervet érlelne keblében, miért lelkesül, minek kivitele,.ezentúl életének célja. — El-elbeszélt.ette magának Ivánnal ismételve, mint menekült fogságából s vergődött haza; mint harcoltak a görögök, mint esett le lováról súlyos sebbel Constans — a turkman csapatok közt. Bajazid zultán öt vezértársaival vasketrecbe záratta. Majd úgy látszék mást gondolt a kegyetlen győző. Felszóllította a foglyokat, hogy válasszanak e kettő közül: hü szolgálat az ö seregében ázsiai hadjáratain, vagy pedig halál, irgalom nélkül. A közviiézek nagy részeivel könnyen boldogult. — A tiszteknek kitudakoltatta viszonyaikat s jellemüket, s ezek előtt még jutalom reményéből, fényes kilátásokkal is törekedett könnyűvé tenni a választást. Voltak itt is, a kik meghajoltak. Constans még mindig sebeiben szenvedve halványan, de nyugodt, büszke tekintettel állott Bajazid előtt, szilárd hangon mondta annak szemébe : — En hazám ellenségével egy sorban nem harcolok, zsoldosaid között nem fogsz látni soha. — Gondold meg — .szólt összevont szemöldökkel a zultán — szép az élet, s vannak kedveseid; hazát cserélve id.ehozath.atod őket, s trónom árnyában boldogan élhettek. — Igen, vannak kedveseim — válaszolt a görög bajnok — s emléküket nem szennyezem be azzal, hogy hit s honárulással kolduljam ki tőled a.szolgaéletet. — Vigyétek! riadt fel Bajazid; — vessétek lábaihoz íejét. Gyönyörködjél hát — folytatá boszus gúnynyal — ott a más világon nyomorult hazád gyász dalain ; s hallgasd a sirban ama kedvesek bilincszörgetését. Pulcheria idegei összerándultak, szemeiben a boszu villáma látszék fellobbanni. — Meglesz akaratod kegyetlen zsarnok — szólt emelt hangon —; csak hogy a bilincszörgéssel együtt — az a legyilkolt a sirban mást is fog hallhatni a te halálhörgésedet . . . * * Miután vassal nem boldogult, aranynyal jött a görög az ellenség haragjának megkérlelésére. Mit a régi ősök öszszegyüjtöttek, előszedték a drága kincseket, s egy fényes követség aranynyal megrakodtan indult el Bajazid tábora felé, hogy megszerezze pénzzel — mire fegyverrel képtelen volt — Konstantinápoly számára a békét. A csapatban ott látjuk Ivánt is, Constans szolgáját, egy tevét vezetve, melyen egy -teljesen elburkolt arcú alak ült, s épen a gondos elburkolás gyanittatá, hogy nő. (Folytatjuk). Színházi szemle. (Z—y).í:Kedd,július hó 14-én Timárné javára „Az ördög része" (naplója) vígjáték 3 szakaszban; irta Seribe. E vígjátéknak színrehozatala egy kedélyes estét adott az> itteni színházlátogató közönségnek. Az ügyes bonyolítások, azv egymást követő comicus jelenetek folyton derült hangulatban tárták a "közép számmal megjelent közönséget. Az előadás kerekded, összevágó, sikerültnek mondható. Zavarólag csupán Veresné (királyné), érzelemnélküU, akadozó előadása s gyakori szóismétlése hatott. E szerep (királyné) — ha jól tudjuk — Lászynénak szerepe s igen csodálkozunk mint lehetett azt Veresnének adni, kit játéka közben — már előbb is — oly elfogultnak láttunk, hogy véleményünk szerint, mind addig, míg ezen uralkodni nem képes, gondot adó szerepnek megfelelni nem fog. Ezen alkalommal meg kell emlékezni egy különös körülményről; pár héttel előbb — Az utolsó prófétában— Örsinét, mint újonnan szerződött tagot láttuk s azóta nem; Örsinének csinos alakja, kellemes hangja, folyékony előadása oly tulajdonok, melyek — különösen e két utóbbi — feltenni engedik, hogy inkább lett volna helyén a mai darabban, mint A T eresué. A többi szereplőkről dícsérően kell megemlékeznünk, lleöd'r (^Rafael) élethűen játszá, a sorsában biztos, könyelmü íicmcíf szerepét, ugy Mezei (Gil Vargas) a nagyravágyó, hatalom felé hajló, az ördögtől irtózó nevelőt, Timárné (Carló) ki az egész vígjáték bonyodalmainak szerzője, ügyes játéka, kellemes hangjával méltán ki érdemié a. nyert tapsokat. Vincze Mariska (Cattildá) mint mindég ma is jól tölte be helyétSzerda jul. 15-én A szökő év vígjáték 3 felvonásban irta Budestone íbrd. Cscpregi. Ma ugyanazon hiányokat tapasztaltuk, melyekről mult heti szemlénkben megemlékeztünk. Az előadás darabos, döcögő, szakadozott vala, mi a szerep nem tudásából származott; különöseit Szirmai annyira figyelmetlen volt, hogy megszakítást követő figyelmeztetés után is csak pár pillanat múlva folytatá szerepét. Vincze Mariska (_Flóra), Bcödyné (Róza), Ueödy (l)impV) kifogástalanok voltak. Veress (Salamon) jól alakílá az öreg házasulandót. Mezei (Maurer), Vinczéné (Desperat) betölték helyeiket, hanem azért az összeségtől jövőre kissé nagyobb figyelmet s főleg több próbát kérünk. Csütörtök július hó 1(>. A dajka Offenbachtúl 1 felv. operette-je. E nem új és jól ismert operetté, n?hány csinos dallama Örsi (Sapeur), cs Timárné (dajka) kezeiben teljesen sikerültek s e helyt sajnálattal kell megemlítenünk, hogy Örsivei nem találkozhatunk gyakrabban. A szerelmes pap, vígjáték 2 felvonásban, franciából fordította Csepreghy. A. mily hosszadalmas, cselekvény szegény, semmit nem ígérő e vígjátéknak első felvonása s a második felvonásnak első része, épen oly gyors és ügyes bonyolítás a második felvonás végén, s a szemlélőt némileg képes kárpótolni a mű elején osztott unalomért. A főszerepe (Claude) Ueödy kezében volt, ki ép oly helyesen alakitá a, fiatal vallásos papot, mint költő küzdelmét a pappal. Sikerült jelenetek voltak a mint a költő eszményi alakjának szcmélyesűőjct hévvel öleli magához, s a pap eltaszítja a színészt. Beödyné (Heaumenard) és Szirmai (Albert) hűségesen járultak az előadás sikerültségéhez.
