Pápai Közlöny – XXXI. évfolyam – 1921.

1921-02-06 / 6. szám

Közérdekű fűtetlen hetilap, b Megfjelenik inindsn vasárnap. Előfizetési árak: Égés z évre 60 K, fél évre 30 K, negyedévre Í5 K. Egyes S2ám ára í'50 kerona. Laptulajdonos es kiadó: POLI ATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a főiskolai könyvnyomdában (Petöfí­títea) és Stern Ernő könyvnyomdájában (Fő-tér). „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen." Az iparűzés lehetősége. Mintha fordult volna egyet az idő kereke. Szivbeli örömmel látjuk, hogy az utóbbi időben idegenbe szakadt testvé­reink mind sűrűbben szállingóznak haza­felé, hogy verejtékes mnnkájukkal meg­takarított vagyonukkal és főként bőséges tapasztalataikkal felépíteni segítsék ezt a sokat szenvedett szegény országot és emellett maguknak is tisztességes meg­élhetést és megbecsülést szerezzenek. Mert nagy megbecsülésben lesz része idehaza minden munkáskéznek, amelyik akar és tud dolgozni. Nagy fellendülés vár a kis- és nagy­iparra is egyaránt. Rengeteg sok a pótolni való és a leromlott pénzügyi viszonyok arra kényszerítenek bennünket, hogy mi­nél kevesebb árut szerezzünk be a kül­földről és lehetőleg itthon és a magunk kezemunkájával állítsunk elő mindent, amit csak lehet. Ilyen viszonyok között jó szolgálatot kívánunk tenni a külföldre szakadt és visszavándorolni szándékozó magyarság­nak, ha főbb vonásokban felvilágosítást nyujtunk azokról a jogszabályokról, me­lyek Magyarországon az iparűzés tekin­tetében ezidőszerint érvényben vannak. Magyarországon minden nagykorú, vagy nagykorúnak nyilvánított férfi vagy nő bármely iparágat, ideértve a keres­kedést is, szabadon gyakorolhat. Aki engedélyhez nem kötött ipart szándékozik űzni, ebbeli szándékát Írás­ban bejelenti az iparhatóságnak és ha olyan ipart kiván űzni, amelyet csak hosszabb gyakorlat után lehet megtanulni, bemutatja tanoncbizonyítványát és iga­zolja azt, hogy mint felszabadult segéd legalább két évig dolgozott a szakmá­ban. Az iparhatóság legfölebb három nap alatt kiállítja az iparigazolványt, ha ez nem történnék meg, a bejelentő e három nap eltelte után az iparigazolvány kiállí­tása nélkül is megkezdheti iparának űzését. Aki tanoncbizonyítványt nem tud felmutatni, de igazolni tudja, hogy gyár­ban vagy műhelyben legalább három éven át szakmunkát teljesített, annak is ki kell adni a mesterség gyakorlásához az iparhatósági igazolványt. Aki képesítés (kitanulás) igazolásá­hoz kötött ipart önállóan űzött, az bár­mely más ilyen mesterséget folytathat. Aki azonban nem tudja igazolni vala­mely mesterség kitanulását, az csak úgy kaphat iparigazolványt, ha üzletében, mű­helyében olyan nagykorú üzletvezetőt al­kalmaz, aki az illető mesterséget kitanulta. Minden iparos bérlő által is űzheti iparát, kivéve az engedélyhez kötött ipart. Egy személy többféle ipart is űzhet, tar­tozik azonban minden iparágra nézve teljesíteni azt, amit a törvény elrendel. Hasonló vagy különböző ipart űzők kö­zös üzlet folytatására egyesülhetnek. Min­den iparűzőnek joga van továbbá úgy a saját, mint mások készítményeit nem­csak lakhelyén, hanem azon kivül is az országban, bármely községben, az orszá­gos vásárokon akár személyesen, akár megbizott útján eladni, végül jogában áll azokra bárhol megrendeléseket gyűj­teni. Hetivásárokon élelmiszereket — ide­értve a péksüteményeket is —, kerti és mezei terményeket, házi iparcikkeket bárki árulhat. Sütők, mészárosok és kéménysep­rők, ha elkezdett iparukat fel akarják hagyni, kötelesek ebbeli szándékukat előre bejelenteni az iparhatóságnak és annak meghagyására iparukat bizonyos ideig — a sütők legfölebb 4 hétig, a kéményseprők és mészárosok pedig leg­fölebb 3 hónapig — még folytatni. Az ipartörvény részletesen szabá­lyozza az inasok kiképzését és az ina­soknak, valamint a segédeknek munka­viszonyát, felfogadásuknak és elbocsátá­suknak feltételeit. Az iparossegédekre vonatkozó rendelkezések a gyári munká­sokra is kiterjednek. Minden gyáros köte­les gyárában saját költségén olyan be­rendezéseket létesíteni és fenntartani, amelyek a munkások életének és egész­ségének lehető biztosítására szolgálnak. Ennek a rendelkezésnek, továbbá ji munkarendnek és az ipartörvény Jfgyéb rendelkezéseinek betartását az iparfel­ügyelők ellenőrzik. A gyáros köteles munkásainak bérét készpénzben és pe­dig — ha máskép nem egyezkedett — hetenkint kifizetni. Az iparossegédek a műhelyen kivül otthon is végezhetik a rájuk bizotí mun­kát, de ilyenkor is kötelesek munka­könyvet váltani. A munkaadó felelős azért, hogy minden segédjének legyen munkakönyve. Nem érvényesek az olyan összebe­szélések, melyekkel a munkaadók azt célozzák, hogy üzletük szüneteltetése vagy munkásaik elbocsátása által ezeknek bé­rét leszállítsák, vagy másféle terhesebb munkafeltételeket szabjanak. Hasonlókép nem jogérvényesek azok az összebeszé­lések, amelyekkel a munkások arra törek­szenek, hogy közös munkaszünetelés ál­tal magasabb bért, vagy jobb munka­feltételeket szerezzenek. Mihelyt ily össze­beszélések tudomására jutnak az ipar­hatóságnak, békéltető-bizottságot alakít, amely bizottságban az illető iparág önálló iparosai és segédei egyenlő számban vesznek részt. Az előadottakból is kitűnik, hogy a magyar ipartörvény rendelkezéseit nagyon szabadelvű szellő lengi át. Ez idő sze­rint napirendre került az ipartörvény módosításának kérdése is. Hisszük azon­ban, hogy a törvényhozás semmiféle olyan módosításhoz nem fog hozzájá­rulni, amely az iparűzés szabadságát lé­nyegesen korlátozná és a jelenleg érvé­nyes rendelkezésekkel szemben vissza­esést jelentene. Az ipartestület közgyűlése. — 1921 jan. 30. — A pápai ipartestület vasárnap dél­után tartotta évi rendes közgyűlését a városháza tanácstermében. A gyűlésen a tagok oly nagy számban jelentek meg, hogy a tágas terem egészen megtelt ér­deklődőkkel. A testületi szellem örven­detes felpezsdülésének kell ezt tekinte­nünk ; az iparosság kezd törődni sorsával, mert tudja, érzi, hogy ha magára marad, hogy ha egyetértéssel, összetartással nem juttatja kifejezésre óhajait, akkor a jövő versenyében elveszti lába alól a talajt, s a hamupipőke szomorú sorsára jut. Éppen ezért sajnálattal kellett tapasz­talnunk, hogy a tagdijmegállapítás kér­dése nem oldódott meg mindeneket meg­nyugtató békességgel, s az elharapózott vita oda vezetett, hogy a testület nagy­érdemű elnöke megbántódottan lemondott tisztéről, amelyben pedig igen nehéz lesz őt nélkülözni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom