Pápai Közlöny – XXXI. évfolyam – 1921.

1921-01-30 / 5. szám

XX XX évfolyam. Pápa. 1921 január 30. 5. szám KözérdekU fUg-g-etlen hetílnp. b Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési arak : Egész évre 60 K. félévre 30 K, negyedévre Í5 K, Egyes szám ára Í 50 korona. LaptuLi jdonos ts kiadó: POLIATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a főiskolai könyvnyomdában (Petőfiutca) és Steril Ernő könyvnyomdájában (Fő-tér). Hiaztk tzj Istenben, Hiszek etíj hazában, Filézek egy iete*i örök igaz>án?ban, Hi*y,efe Magyarorsza^ feltámadásában. Ámen.* Széthúzás jellemezte a magyart mindig. Turáni átoknak nevezték, s lehet, hogy igazuk volt a régieknek, mert a magyarnak vérében van a testvérháború akarása. Ha végiglapozzuk ezeresztendős történelmünket, nincs egy lapja, nincsen egy emberöltője ezeknek a dicsőségteljes, fényes időknek, amely mintegy a fajmagyarságot igazoló körülmény, széthúzásról ne beszélne. Még azokban az időkben is, amikor nagy volt a veszedelem, amikor nemzetünk, fajunk pusztulásra szánva haídokioít és utolsó erejének megfeszítésével talpraugorva, összefogott s helyreállította a magyar név fényét, még akkor sem volt meg az egység, még akkor sem volt egy testvér a magyar, hiszen akadtak, ha elen^szve is, elfajzott vérű magyarok, akik a dicső nemzeti újjászületésnek csak a dicsőségében vettek részt. A közelmúltban még kirivóbban mutatkozott a testvérgyOlölet. Hogyne! Nyomorúságunknak, eltaposottságunknak bűnösei között megvásárolt gyászmagyarok is voltak, a mának nyelvelésben kimerülő munkája pedig a mi bününk, magyaroké. De vájjon szabad-e ennek így maradni? Nem! A történelem Ítélőszéke előtt, a magyarok Istene előtt felelős minden magyar, a kicsiny úgy, mint a nagy, mindazért, amit nem tett meg, bár megtehetett volna az ország érdekében. Soha Magyarország ilyen rettenetes órákat nem élt át; soha nép ilyen közel a pusztuláshoz nem állott, mint most mi és mégis legfőbb gondja a fórumon levőknek ^a pártalakítások révén elérni remélt egyéni érvényesülés, legfőbb gondja a fórumon kívülállóknak az önzés minden határán túlmenő és hazaárulást elérő önszeretet. Önzetlen, hazafias munka, lemondás — ismeretlen fogalmak, megcsonkított, kifosztott halódó hazánkban. Akik szónokolják is a munkát, a hazafias együttműködést, a lemondást, azok sem gyakorlói ezeknek az erényeknek. A háttérben pedig a vöröspofáju destrukció ugrásra készen áll, lesi a pillanatot, mikor vetheti rá magát ismét a magyarra, hogy végleg elsöpörjön bennünket a föld ! színéről. A felébredt keresztény magyarságnak saját rettenetes nyomorúságától megiszonyodva egy végső nagy harcra talpra kell állnia s félrelökve utjábói minden akadályt, megcsúfolni a turáni átok hagyományát és összefogva, rettegetté és tiszteltté kell tennie a 'magyar nevet. Nem igaz az, hogy kevesen vagyunk! Nem igaz, hogy semmink sincs! Nem igaz, hogy ellenségünk az egész világ! Semmi sem igaz, amit tunyaságunk és egyéni törtetésünk védelmére felhozunk, mert ezeréves multunk dicsősége megsokszorozza erőnket, magyar szivünk, magyar vérünk hihetetlen csodákra képes s a magyar még a semmiből is tud alkotni, hiszen bármilyen bűnösek vagyunk, velünk van a Magyarok Istene! Nem szabad tekintettel lenni semmire és senkire; szemeinket Magyarország dicsőséges jövendőjére szegezve, gondolkodás nélkül kell előre törnünk; el kell gázolnunk minden érdeket, ami egyének, pártok, vagy osztályok érdeke, hogy megmenthessük az egyetemes magyarság nagy érdekét. Magyarok! Keressük és találjuk meg egymást! A háborús államadósság nosztrifikálása. A magyar királyi minisztérium elrendelte az 1914. évi julius 28-ika óta, a háború alatt kibocsájtott államadóssági, címletek: hadikölcsön-kötvények és pénztárjegyek nosztrifikálásáí. A hadikölcsönkötvényekre és pénztárjegyekre nézve a nosztrifikálás magának az adósságnak a magyar állam adósságául való elismerését jelenti. A kormány rendeletét a közönség nagy része idegenkedéssel fogadta és tévesen akként magyarázza, hogy azt teljesíteni nem szükséges; mások amiatt aggodalmaskodnak, hogy a birtokukban levő államadóssági címletek egy részét lefoglalják. Közérdekűnek tartjuk a kérdésnek rövid megmagyarázását. A nosztrifikálási eljárás két részre oszlik. Egyik: a címleteknek (hadikölcsönkötvényeknek és pénztárjegyeknek) valamely kijelölt pénzintézetnél vagy hitelszövetkezetnél való bejelentése és az alább ismertetendő megjelölés kérelmezése ; a másik: a bejelentéseknek bizottsági elintézése. A bejelentések elfogadására a pénzintézeteket a Pénzintézeti Központ, a hitelszövetkezeteket az Országos Központi Hitelszövetkezet jelöli ki. Ezek az intézetek a feleket részletes útmutatással látják ei, díj nélkül szolgáltatják a három példányban kiállítandó bejelentési nyomtatványt, s ha az érdekeltek a bejelentési nyomtatvány kitöltésére nem Képesek,-azt a kijelölt intézetek tisztviselői dij nélkül állítják ki. A nosztrifikálás alá bejelentett címletek, azok szelvényutalványai a kamatszelvényekkel együtt a bejelentés mellett beadandók és költségtérítés cimén minden 100 K névértékű cimlet után 50 fillér dij fizetendő. A kijelölt intézetek az általuk átvett címletekről és költségtérítésről elismervényt adnak. Az elismervény gondosan megőrzendő, mert a bizottsági eljárás után a címletek az elismervény bemutatójának adatnak vissza. A kijelölt intézetek a bemutató személyazonosságát vizsgálni nem kötelesek. Ha tehát valaki elveszíti az elismervényt, megeshetik vele, hogy címletei jogosulatlan kézbe jutnak. A bejelentések február végéig adatnak ki. Mint fentebb előadtuk, a kijelölt intézetek a bejelentést illetőleg teljes tájékoztatást és utmutatást nyújtanak, mégis indokoltnak látjuk a legszükségesebb tudnivalók ismertetését. Maga a bejelentés nem mindig elegendő, bizonyos esetekben szükség van az igazoló iratok beszerzésére, így például: ha valaki nem annál az intézetnél adja be a jelentést, amelynél annak idején a hadikölcsönt, pénztárjegyet jegyezte, a jegyzési helytől szabályszerű tanúsítványt kell szereznie; a rendes lakóhely, magyar állampolgárság minden esetben igazolandó, aki a kölcsönt nem maga jegyezte, hanem ajándék, csere, vétel örökösödés utján jutott annak birtokába, igazolni köteles, hogy a címleteket 1918 október 31. előtt szerezte meg és állandóan tulajdonában tartja, ha pedig 1918 október 31. után szerezte meg, igazolni köteles, hogy az, akitől a címletek birtokába jutottak, 19Í8 október 31-én magyar állampolgár és a címleteknek tulajdonosa volt. A tanúsítványokat, bizonyítványokat a hatóságok, intézetek, hivatalok, pénzintézetek díjmentesen állítják ki. Ezek-