Pápai Közlöny – XXX. évfolyam – 1920.

1920-05-09 / 19. szám

Szerda: „Gróf Rinaldó" ment, valószínűleg a szerző intencióitól való némely eltéréssel. Eltekintve attól, hogy az Uraufführungot megszégyenítő újításként, előjátékkal adták a darabot. Ugyanis közbejött akadályok (hm!) miatt az előadást kétszer kezdték. Táborinak sem volt kedvére a nem neki való szerep (Kereszthy), melyet részben, különösen táncrészben (Békefi(dr. Balázs)-vel osztott meg, mi viszont Békefiből' méla rezignációt váltott ki a* Kereszthy szerep iránt. Örvösi George Ádámja mintha jobb lett volna e heti alakításainál. Legalább is frissebb, elevenebb volt. Juhász Margitba hercegasszony szerepében elemében volt. Sághi Duci fájós torokkal énekelte Rózsika szerepét, a néger chaffeur szerepében Faragó igen ügyes volt. Csütörtök: Az „Aranyember" előadásán Rogoz hus-vér Tímárja vezetett. Nádasi Mici kedves játékához nagyon illett Noémi szerepe. Kallósné jó Tereza volt. Molnár Kadisája ambiciózus alakítás. Majthényi Kristyán Tódorban kevesebbet nyújtott, mint vártuk volna. Szigeti Tímeája nem neki való szerep, unottan játszotta. A Brazovics házaspár Tábori és Homokai volt. Ennyit a szereplőkről. Athanazia szerepében Miklósi Irma szerepét eljátszotta. Péntek: „Gtil Baba" előadásáról, mellyel, technice már a bevezetésben foglalkoztunk, még csak ennyit. Szép előadás, volt, végig tapssal teli. Juhász (Gábor-diák) pompásan énekelt és táncolt. Leila szerepét kedvesen játszotta Szigeti, de Érczkövi „Gül Babája" talán még föléjük emelkedett. Játéka ideális volt. Békefi Mujkóban páratlanul sikerült volt. Mikor csak megjelent, kacagás járt a nyomában. Telekán (Ali basa) és Faragó (Zulfikár)' friss, eleven játékukkal emelték az est fényét. KARCOLAT a muft hétről. Megérkezett a színházi zenekar I Aki figyelemmel kisérte az idei sziniévadot és tapasztalta, hogy mily felháborodást keltett a színházlátogató közönség körében azon körülmény, hogy a színtársulat nem rendelkezik zenekarral és az operette előadtok elhangolt, felhangolt és lehangolt zongorakiséret mellett tompulnak le, azok igazolva látják azon kijelentésemet, hogy a zenekar megérkezését, mint szenzációs eseményt jelzem és tüntetem fel a heti krónikában. Még a szenzációsnál is szenzációsabb az eset, amennyiben nem is közönséges, hanem katonai zenekarról van szó. Mindenféle civil formában vártuk a zenekar szervezését, de, hogy katonai zenekarral fogja megoldani az igazgató a már problémává alakult zenekarhiányt, arról igazán még álmodni sem mertünk. Ez a meg• oldás most már minden kételyt kizár arra vonatkozólag, hogy a színigazgató trükkökkel akarta megoldani a zenekar szervezését és kihúzni a sziniévadot türelmes hangokkal és reményteljes várakozással. Nem akarok próféta szinben^ feltűnni ebben a zenekari probléma megoldásában, de a bekövetkezett tény igazolja, hogy jóslásom teljesedésbe ment. Jeleztem ugyanis, hogy a színigazgató a fővárosba menekült a sok zenekari kérdőjelek elől és addig vissza sem fog érkezni, mig magával nem hozza a megoldást. És tényleg úgy is történt. Addig-addig bujkált és nyomozott, mig stratégiai úton kinyomozta a katonai zenekart és amidőn leszögezve a helyzetet, távirati úton tudatta bizalmasaival a marsrutát, azt a választ kapta, hogy „gyere Ijaza, minden meg van bocsájtva". És tényleg így is van. A nagy elkeseredés után, mely a zenekar hiánya miatt a közönség körében észlelhető volt, abban a pillanatban, amidőn az orcheszterben megszólalt a katonai zenekar, „minden meg lett bocsájtva". Most már vígan dudál a portugál és vége minden zenekari kesergésnek. Új formát öltött a színház, a berekedt színésznők és hangtalan színészek újra lélegzethez jutottak, a rozoga zongorától eltompított közönség hangulata új akkordokot kapott és a mi kedves karmesterünk, aki betege volt a klaviatúrának, az orcheszter magaslatára emelkedett és a sutba dobott karmesteri pálcát újra kézbe vette és élvezheti a partitura összhangját. • Mit mondjak még az esetről? Még talán azt, hogy a közönség azt sajnálja legjobban, hogy csak rövid ideig élvezheti ezt a zenekari miliőt. A leghelyesebben tenné az igazgató, hogy a műsort nagyobb operette adagokban állapítaná meg s így a mulasztást némileg kárpótolhatná. Ezzel két célt érne el és pedig a kecske is jóllakna és a káposzta is megmaradna. Ezzel azt akarom kifejezni, hogy a közönség az eddigi hiányért kárpótolva volna és egyben biztosítaná a legközelebbi sziniévadot, amelyre — nincs okom kétkedni — hogy reflektál is. ' Ezzel azután helyre is van ütve az egész sziniévad konjunktúrája. Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa sok betegségéből nehezen tud kigyógyulni. Az hirlik, hogy Pápa városa sok kínálkozó alkalmat saját városára elszalasztott. ; Az hirlik, hogy a polgármester a sok jóakaróit már teljesen kiösmerte. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány rokonszenves modorával fölényt biztosított magának. Az hirlik, hogy a rendőrök helyzetét javított kilátásba helyezték. Az hirlik, hogy a detektív osztály alkalmazottjai szegények, de azért jól élnek. Az hirlik, hogy Pápán sokan takargatják a nyomorúságukat. Az hirlik, hogy Pápán a társadalmi együttérzésnek fájós kelései vannak. Az hirlik, hogy Pápán a jóindulat konkurrál az eshetőségekkel. Az hirlik, hogy Pápán a rosszindulat túllépte a demarkácionális vonalat. Az hirlik, hogy Pápán sok fiatal ember esedékessé vált. Az hirlik, hogy Pápán az estéli korzó sokat vesztett életképességéből. Az hirlik, hogy Pápán sokan azon panaszkodnak, "hogy nincsen szerencséjük. Az hirlik, hogy Pápán vannak egyesek, kik dohány- és szivarkedvezményben részesülnek. Az hirlik, hogy Pápán a színtársulat számos tagja sovány kosztra van utalva. Az hirlik, hogy Pápán a színtársulat néhány tagja jól be van bizlosítva. Az hirlik, hogy Pápán a színtársulat 18 tagu zenekara hosszú vajúdás után. megszületett. Az hirlik, hogy Pápán a színtársulatnak vannak több „jóizü" tagjai. Az hirlik, hogy a darutollas legények szárnyait sok helyen megnyirbálták. Az hirlik, hogy a líbatollas legények a színház körül kellemes ismeretséget kötnek. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai „félö-görcsben" szenvednek. Az hirlik, hogy a Traj-daj asztaltársaság tagjai közül néhányan „kitérő választ" kaptak. Az hirlik, hogy az Erzébetliget lövészárkaiban a különítmény teljesen belőtte magát. Az hirlik, hogy az Erzsébétvárosban eg vőlegény be van savanyítva. Az hirlik, hogy Mezőlakon a sonka azéi nem füstölődött meg, mert ríjvid volt a kémény Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesz tője a színtársulatot „sakk"-ban tartja. H I RtC K. — A magyar nemzethez. Magyarország területi épségének védelmi ligája a következő proklamációt bocsátotta ki a magyar nemzet hez: A végleges békeajánlat hire megérkezett Ezeréves hazánkat ismét halálra Ítélték. Me$ akartuk győzni ellenségeinket arról, hogy igazságtalanul és méltatlanul cselekszenek. Nerr sikeírült. ígéreteik, vált érdekeik és gyűlölködésük erősebbek voltak, mint könyvtárt kitéve megdönthetetlen bizonyítékaink, a kereszténységért s az európai művelődésért való szolgálataink, s majdnem összes honfitársainknak elszánt tiltakozása, kiket Magyarországtól való elszakadásra Ítéltek. Ezt a békét nem szabad aláírnunk. A történelmi Magyarország nem fog meghalni, mert a magyar nemzet egészséges és élni akar, s amit egy nemzet erősen akar, azt el is tudja érni. Fel a fejjel tehát s föl a szivekkel. Gyászzászlók nem kellenek, meri azok csak a halottnak járnak, de kell egység, akarat és komor elszántság addig, mig a célt el nem érjük. Isten békéje legyen addig közöttünk s bélpoklosként vessünk ki magunk közül mindenkit, aki gyűlölködik, aki szóval, vagy tettel magyar embert bánt. Ne csüggedjünkj de legyünk büszkék és önérzetesek. Jogunk van arra, hogy azok legyünk, mert a szerencsétlenség nem tehet kicsinnyé nemzetet, melyben nagy lélek él. Mi becsületesek, bátrak, egyeneslelküek, emberiesek voltunk ellenségein kkel szemben is, kik az ezzel a békével viszonozták. De papirossal nem tehetnek tönkre oly nemzetet, mely egyedül termi ezen a földön az emberi nemesség s a kultura összes gyümöcseit, mely nélkül csak kin, embertársak meggyalázása s kezdetleges Vadság van Duna völgyében. Európa jövője, a népek boldogulása követelik Magyarország fennmaradását s ezeknek az erkölcsi erőknek nem lehet ellentállni. Az igazság keresztrefeszítése után a megváltás következik. Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája. — Halálozás. Szupits Gyula, a helybeli járásbíróság nyugalmazott tisztviselője, folyó hó 7-én, életének 78, évében elhunyt. Az elhuny! puritán jellemű és kötelességtudó hivatalnok volt'és városszerte köztiszteletnek örvendett. Temetése pénteken délután nagy részvét mellett ment végbe. — Szendrői főtitkár nyugalomban. A kereskedelmügyi miniszter a győri kereskedelmi és iparkamara f. évi március havi közgyűlésének Szendrői Mór kamarai főtitk4r végleges nyugalomba helyezése tárgyában hozott határozatát jóváhagyta és egyben dr. Szonimer Ernő titkárnak a kamara ügyvezető titkárává történt megválasztását jóváhagyólag tudomásul vette s a nevezettet állásában megerősítette. A nyugalomba vonult kamarai főtitkár hivatalát a rriult szerdán adta át a kamara elnöki tanácsának közbenjöttével a kamara új vezető titkárának. — Műkedvelői előadás. A felsővárosi róm. kath. olvasókör május hó 9-én — ma — a főtéri r. kath. elemi iskola tornatermében változatos műsorral műkedvelői előadást re tdez. Kezdete este 8 órakor. Jegyek előre válthatók az Olvasókör helyiségében (Csáky-utca 4.). A tiszta jövedelmet a rendőrnap javára fordítják.