Pápai Közlöny – XXX. évfolyam – 1920.

1920-12-12 / 50. szám

f Kfl I K Közérdekű független hetilap, b Megjelenik minden vasárnap. \ Előfizetési Árak: Egész érre 50 K, félévre 25 K, negyedévre 12*50 K. Egyes szám ára í korona. LaptuLíjdonos ts kiadó: POLI ATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilí-terek felvétetnek a főiskolai könyvnyomdában (Petőfiutca) és Stern Ernő könyvnyomdájában (Fő-tér). „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örük igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen.* A nagy vagyonadó. Irta: Hantos Elemér dr. A nagy vagyonadó szükséges voltát belátni igen könnyű. Ha választásunk volna a háborús adósságok fokozatos törlesztése és az egyszeri vagyonadó között, feltétlenül a törlesztésnek kellene elsőbbséget adnunk. De a választás csak a fokozatos törlesztés és ezzel egybekötött nyomasztó évi adóteher és az egyszeri vagyonadó között van, amely utóbbi bizonyára kemény rendszabály, de legalább a jövőre nézve biztosítja a termelés nyugodtságát és versenyképességét. A vagyonadó célja nem lehet az összes háborús és háború utáni adósságszaporulat visszafizetése, hanem legalább egy részének törlesztése s ezzel a többi adókkal szemben való ellentállásnak csökkentése. Vannak pénzügyi szakemberek, akik ellenzik a vagyonadónak valuta javítási célokra való felhasználását. Azzal érvelnek, hogy egy bizonyos névértéken túl a valuta javítására nincsen szükség, helyesebb, ha az állam nem folytat restrikciós politikát, hanem fenntartaná az inflációs rendszert. Akik ezt a bankjegyeken alapuló fiktiv jóléti állapotot, akárcsak a vagyonadó kivetésének eredményessége szempontjából szükségesnek tartják, elfelejtik, ha nem térünk vissza a belföldön egy félig-meddig normális árnivóhoz, a külföldi fizetési forgalomban pedig a váltóparitáshoz* úgy ez hátrányt jelent azokkal az országokkal szemben, amelyeknek sikerült valutájukat rendbehozniok és ezen a réven termelési költségeiket csökkenteniük. A nagy vagyonadó ellen felhozott aggályokat lényegesen eloszlatja egy olyan rendszer, mely az adó keresztülvitelét megkönnyíti. A keresztülvitel egyik legnehezebb és legvitatottabb pontja volt mindig a készpénznek, főleg a papírpénznek a vagyonadóba bevonása. Ennek lehetővé tételére az 1919 elején tartott vagyonadó-ankéten javaslatot tettem, — amelynek lényege a következő: Minden vagyon után, amely túlélte a háborút, egy nemzeti tized, egy egységes 10 százalékos tárgyi alapadó volna fizetendő. Egyedül ezt a vagyonadót fizetnék, akiknek vagyona a 20.000 koronát meg nem haladja. Ennél nagyobb vagyon vallomás alá esnék és fokozatosszemélyi adóval volna megterhelendő, amely 10 százaléktól 60 százalékig emelkednék és amelynek végösszegéből a tárgyi adóként lerótt 10 százalék levonásba volna helyezendő. A húszezer koronát meghaladó vagyonoknál tehát az adó két részből állana: a fix tárgyi alapadóból és fokozatos személyi vagyonadóból. Ennek a rendszernek egyik előnye, hogy semmiféle vagyon ki nem bujhatik alóla, eredményessége biztosítva van, valamint meg van adva a külföldiek megadóztatásának és az előzetes befizetésnek lehetősége is. Viszont kifogásolható benne, hogy a tárgyi adóban mindenki egyformán adózik és a tárgyi adó alacsony kulcsa miatt az eredmény kisebb, mintha a személyi adó mellőzésével kizárólagosan tárgyi adó hozatnék be. Ami azt az ellenvetést illeti, hogy a 10 százalékos tárgyi adóban mindenki egyformán adózik, ezt nem tartom helytállónak, mivel valami minimális áldozattal ehhez a nagy adóhoz mindenkinek hozzá kell járulnia. Végre is az állam tehermentesítése és a valuta szanálása mindenkire nézve jelent akkora előnyt, hogy ennek érdekében egy minimális adót elviselhet. A vagyontárgyak egyes kategóriáinál az adóterv a következőképpen volna végrehajtható : Bankjegyeknél kicseréléssel kapcsolatosan, vagy a felülbélyegzéssel egyidejűleg oly módon, hogy a beszolgáltatott bankjegyeknél 10 százalékkal kevesebb értékű új vagy felülbélyegzett bankjegyek volnának visszaszolgáltatandók. Állampapíroknál, zálogleveleknél, községi kötelezvényeknél és egyéb fix kamatozású papíroknál a kibocsátó állam vagy pénzintézet eszményi lebélyegzést vinne keresztül oly módon, hogy a papírokat 10 .százalékkal kisebb névértékűnek deklarálná. Ennek következtében persze a szelvénykamat is 10 százalékkal kevesebb lenne, pl. a hatszázalékos hadikölcsönnél 6 helyett 5*40 korona. Részvények után a társaság szolgáltatná be a tárgyi adót saját vagyonának 10 százaléka erejéig. Technikai kérdés, hogy a társaság a beszolgáltatott vagyonrészt tartalékából egyszerűen leirja-e, vagy e célból részvényeit lebélyegezteti. Föld-, ház- és egyéb ingatlan-vagyonnál a kivetés időpontjában fennálló forgalmi érték 10 százaléka volna lerovandó. A bankjegyek eszerint mindenkinél egyformán 10 százalékkal bélyegeztetnének le, de ez nem jelenti azt, hogy azoknál, akiknek vagyona a húszezret meghaladja, a bankjegyvagyon ezenfelül fokozatos adó alá nem esnék. Városi közgyűlés. — 1920 december 9. — Élénk érdeklődés közepette folyt le a mult csütörtök délutánra egybehívott képviselőtestületi közgyűlés, amelyen mintegy 50 képviselő vett részt. Az érdeklődés főleg annak volt betudva, hogy a napirendre két nagyon is fontos ügy: egy teherautó beszerzése és két városi bérház megvételére tett ajánlat volt kitűzve. Mindkét ügy élénk vitára és felszólalásokra adott alkalmat. A két ügy szótöbbséggel nyert elintézést. A teherautó megvétele el lett határozva, mig ellenben a két bérházra tett ajánlat nem lett elfogadva. Napirend előtt dr. Fehér Dezső városi képviselőnek egy üdvös javaslata lett nagy helyesléssel elfogadva, mely szerint városunkban egy adófelszólamlási bizottság létesítése kérelmeztessék. A tárgysorozat többi pontjai az előkészítő bizottságok javaslatai alapján nyertek elintézést. A közgyűlés lefolyásáról a következőkben számolunk be: Dr. Tenzlinger József polgármester megnyitván a gyűlést, a felveendő jegyzőkönyv hitelesítésére felkérte Sulyok József, Baráth József, Szakács Dániel és Polgár József városi képviselőket. A mult ülés jegyzőkönyvét Hajnóczky Béla hozzászólása után tudomásul vették. Az elnöki bejelentések során a polgármester meleg szavakkal parentálta el id. Szalay Józsefet, aki a képviselőtestületnek évek hosszú során át buzgó tagja volt. A képviselőtestület érdemeit jegyzőkönyvben örökíti meg, családjához részvétíratot intéz. Bejelentette továbbá a polgármester, hogy a csornai menetrend megváltoztatására irányuló kérelmünk nem nyert kedvező elintézést, megpróbálja ez ügyben a vasúti részvénytársaságot a legközelebb tartandó közgyűlésén állásfoglalásra birni, talán ennek lesz eredménye. Jelentette továbbá, hogy Horthy Miklós kormányzó bronzplakettját a közgyűlés határozatából megrendelte s a polgármesteri irodában fogja elhelyeztetni, hogy a vármegye Tisza-ünnepén a város kiküldöttei részt vettek s végül, hogy az 1914 óta beköltözöttek kilakoltatása tárgyában tett felterjesztés elintézéséül a város azt a választ kapta,