Pápai Közlöny – XXX. évfolyam – 1920.

1920-10-17 / 42. szám

PAPAI ki)'/AJ0Y\ Közérdekű fi^getlen hetilap, EJ Megjelenik minden vasárnap. J Előfizetési árak: Egész évre 50 K, félévre 25 K, negyedévre Í2'50 K. Egyes szám ára í korona. LaptulAjdonos ts kiadó : POLI ATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyílt-terek felvétetnek a főiskolai könyvnyomdában (Petőfiutca) és Stern Ernő könyvnyomdájában (Fő-téf). „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen." Mindenki dolgozzékI Egy éve mult, hogy országunk az őt fojtogató vörös bestiának lerázásával szabad mozgását visszanyerte. Minden magyar lélek örvendezett ennek a hőn várt fordulatnak, mely azonban nem volt teljes, mert az ország megcsonkítva, kifosztva és meggyalázva szabadult meg a vörös bestiától. A megszállott területeken szenvedő testvéreinknek is öröm napja volt a proletárdiktatúra megszűnése s a vonalon túliak is várták felszabadulásukat. A kormányzás eieinte parlament nélkül indult meg; ez év elején azonban kezdetét vette a parlamenti munka is. Igyekeztek a destruktív elemeket a hazafias polgároktól elkülöníteni, szóval mindent elkövettek, hogy a szerencsétlen országot talpraállítsák. Mindazonáltal a munka a mai napig sem indult meg oly mértékben, mely az ország konszolidációját előmozdítani képes volna, pedig a parlament, illetve a nemzetgyűlés jó példát mutatott, noha sok fölösleges szóvitát, személyeskedést tapasztaltunk. Elvitázhatatlan, hogy sokat beszélnek és keveset dolgoznak ott is! A parlamentben kellene u. i. kezdeni kevesebb beszéddel, an*ál több munkával! Ha az elmúlt tizenhét hónaptt közelebbről szemügyre vesszük, azt állapíthatjuk meg, hogy mult évi október havában az árak az egész vonalon alacsonyabbak voltak, mint most, holott azt reméltük, hogy 1920. évi október havában olcsóbb világ lesz Csonkamagyarországon ; ezt nemcsak a beavatatlan, hanem a beavatott körök is remélték. S ime, ennek ellenkezője következett be, egyszerűen azért, mert nem dolgozunk. Hazája ellen vét, aki munkátlansággal tölti idejét. Mindenki dolgozzék, mert csak úgy remélhetjük a nyomasztó helyzet javulását. Azok az idők, amikor a munka szégyenszámba ment, végre eltűntek. Ma teljesen új világ van, mely a munkát első helyre helyezi s nemcsak megbecsüli, hanem meg is fizeti. Nemcsak ma, hanem igen hosszú ideig az lesz a derék magyar I ember, aki szorgalmasan dolgozik; a munkátlan ember az ország élősdije gyanánt tekintetik máris s ilyen bánásmódban is fog részesülni. Miért drágul minden? Erre is az a felelet: mert nem dolgozunk! Indult volna meg csak a munka az egész vonalon, nem kellene tízmilliárdos deficittel az ország költségvetését megállapítani. Miután látjuk, hogy a munka még mindig csak tessék-lássék módjára indult meg, s komoly munkáról alig beszélhetünk, elérkezett az az időpont, amikor a nemzetgyűlés kénytelen lesz a kényszermunkarendszer behozataláról gondoskodni. Elvégre Magyarország nem nézheti tétlenül, hogy dologtalan fiai tovább tétlenkedjenek. Mindenki dolgozzék, aki ez országban éini akar. Ez igazán nem sok, amit a tönkretett ország tőle megkíván, akár férfi, akár nő a munkabíró egyén. A munka az a gyógyszer, mely az ember testét és. szellemét az elpusztulás betegségétől megóvja. Munka és mérsékletes életmód magas életkort biztosítanak az embernek. A munkás, dolgos ember segélyállapota is különbözik az elpusztult, dologtalan emberétől, amennyiben a dolgos embert becslletesen elvégzett napi munkája után kllönös jó érzés tölti el, mig a munkakerülő lelkébe elégedetlen, nyughatatlan érzés lopózik és ettől csak akkor szabadul meg, ha szorgalmasan dolgozik. Ezen megállapítás nemcsak a testi, hanem a szellemi munkásra, szóval mindenkire vonatkozik, aki Magyarországon boldogulni akar. Látjuk, hogy a szorgalmas munkást mindenki megbecsüli ma, ellenben a dologtalan élősdit mindenki gyűlöli, aminek az a tanulsága, hogy ma a munkának rendkívül nagy becse és értéke van. S mikor ezt így megállapítjuk, megdöbbenéssel látjuk, hogy a munka, mely egyedül van hivatva Magyarországot abból a mélységből felemelni, melybe a vörös bestia taszította, még mindig nem indult meg oly erővel, hogy Magyarország a felszínre emelkedhessék. Nem hihetjük, hogy a magyar közömbös a sorsa iránt, amikor tudja, hogy léte a most kifejtendő munkájától függ. Olyan magyar pedig, akinek minden mindegy, nem számít, de ilyen nem is lehet s ha mégis akadna egy-egy elvetemült, azt hazaárulóvá kell bélyegezni. A még folyton emelkedő drágaságot kizárólag a munkátlanságnak tulajdoníthatjuk, a nyomorúságot, amelyet a közeledő tél még lényegcsen fokozni fog, ugyancsak a dologtalanság szülte. Az árhanyatlást csak a fokozott munka eredményétől várhatjuk, azért kell, hogy mindenki dolgozzék! - • m * Színészet Pápán. Közeledünk a sziniévad vége felé, amit igazol azon körülmény is, hogy a hét folyamán már színtársulatunk elsőrendű tagjainak jutalomjátékai vannak műsorra kitűzve. Közönségünk remélhetőleg meg fogja ragadni az alkalmat, hogy kedvenc szereplőinek jutalomjátékait kellő mértékben honorálja. Az elmúlt hét közepén a színtársulat katonai zenekara kénytelen volt működését beszüntetni, mivel' a győri színtársulathoz van szerződésileg kötelezve. A zenekar távozásával nagyban befolyásolja a még előadandó operett előadások nivóját, de remélhetőleg közönségünk ezen kényszerhelyzettel szemben jóindulatát és pártfogását a szezon végéig fenn fogja tartani. Ezeket előrebocsájtva áttérünk heti referádánk közlésére. Szombaton és vasárnap „A cigánygrófnő* operett lett megismételve. Mindkét előadás telt ház előtt folyt le és az előadások precízek és kifogástalanok voltak. A főbb szereplők: Fenyő Nelli, Tömöry Nusi, Pap László és Polgár Ferenc elemükben voltak és úgy ének-, mint játékukkal az elismerő tapsokat méltán kiérdemelték. Szalóky Dezső jóizü humorát mindkét estén értékesítette, úgyszinte Sajó kellemes tenorját. Hétfőn a bájos és fülbemászó zenéjü Lehár operett: „Luxemburg grófja" került előadásra, kifogástalan előadásban és telt ház előtt. A címszerepet Pap László adta, ki ez estén elemében volt s úgy énekszámaival, valamint biztos előadásával kiváló alakítást nyújtott. Fenyő Nelli a díva szerepében kellemes hangjával és temperamentumos játékával nagy sikert ért el, amit a közönség méltányolt is, amennyiben minden egyes énekszámot zajos tapsokkal ismert el. Igen bájos és hercig volt Tömöry Nusi, ki Juliette szerepében exceilált. Partnere Polgár (Brisard festő) volt, ki a tőle már megszokott rutinnal és ambícióval játszta meg szerepét. A „Gimbelem-gombolom" duettjeiket több izben meg kellett ismételniök. Szalóky Dezső a herceg szerepét kabinetalakításban mutatta be és humorával egész estén át derültségben tartotta a közönséget. Miklósy Juliska (hercegnő) kis szerepében teljesen megállta helyét. A zenekar Csányi karmester vezetése alatt a melódikus zene minden összhangzatát sikeressé tette.