Pápai Közlöny – XXX. évfolyam – 1920.

1920-09-12 / 37. szám

PAPAI KÖZLÖNY , • 1 • i Közérdekű nt^^etleu hetilap, s' Megjelenik minden vaaárnap. Előfizetési árak: 'gesz évre 50 K, félévre 25 K, negyedévre Í2'50 K. Egyes szám ára í kerona. LaptuUjdonos cs kiadó: POLIATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a főiskolai könyvnyomdában (Petőfiutca) és Stern Ernő könyvnyomdájában (Fő-tét). Uj iskolai év küszöbén. Lepergett a nagy szünet. Újra megíyiltak az iskoía kapui. Egy uj élet, uj :#r, uj eszmék hajnalhasadása, uj célok zolgálatában fogadja be ismét az „alma nater" a jövő nemzedéket. Micsoda isktlai éveink vannak a háunk mögött, a lefolyt hat esztendő leforgásában! Volt-e egy is teljés, egész köröttük ? A folytonos sorozások ismételten kiragadták az • alig serdülő ifjúságot az skola padjai közül. Hevenyében, készüetlenül, — hiszen a harctér poktli zajáén nem is lehetett tanulni, — ostromolok az intézet falait bizouyítványért, érett;égiért, oklevélért s a nevelő ember filom tapintata és emberies érzése révéa terülhette ki csupán az összeütközést a iáb*rus élettel, fiatalsággal. Mennyi hiány, és, készületlenség vegyült ilyformán a nagyar nemzet intellektuális társadalnába! Az itthon maradottak sem jártak s©k<al jobban. A háború nyújtásával járó lyomoruság, a járványok, az élelmiekben tüzelőben jelentkezett hiányok helyreíozhatatlanul éreztették fölötte káros ha:ásukat. A folytonos szünetelések, az iscolai évek megrövidítése, mind-mind rést ütöttek az ifjúság szellemi mivoltán. Nem az anyagösszevonást, vagy kihagyását fájaljuk itt, hanem azt, hogy kevesebb idő alatt kevésbbé lehetett fejleszteni és épí:eni az ifjúság testi, lelki és eszthetikai erőit, képességeit. Hisszük, hogy mindez ezen uj iskolai évben végleg megszűnik s az iskola zavartalanul élhet az újjászületéstől reá rótt ftladatainak, lelkesedve lelkesíthet a nemzet uj célkitűzésének. És kell is, hogy cselekedje, mert ezer év óta nem ismert ekkora súlyos, ekkora nehéz feladatot, mint amely most hárul reá a közel és távoli jöyőben, kiés befelé egyaránt. Befelé egy önző kalmárszellemet kell letörnie s egy nemzetközi orientálódást, hogy a nemzeti és keresztény erkölcs diadalt üljön a nemzet fiaiban. Kifelé nemzetileg és politikaiag szervezett és ellenünk állandóan felkészülő ellenségekkel állunk szemben, akik az életet irigylik tőlünk s gyürüjükkel megfojtásunkra törnek. Nem a honoglalás korabeli állapotok ezek — egy új honfoglalás küszöbén. És mégis úrrá kell lennünk mindezeken, amihez szellemileg is, erkölcsileg is héroszi nemzedékre van szükségünk, amelyet elsősorban az iskolától kell várnunk! Ezzel a tudattal, ezzel a felelősségérzettel induljunk neki az új iskolai évnek. Sok a tanügyi ember, de egy se maradjon tétlen. Többet kell tanulni, tanítani, mint valaha. A földmivelés, ipar, kereskedelem, a hivatal, az irányítás, a nemzeti élet minden mozzanata a keresztény magyarnak van szánva. De minderre csak az iskola képesítheti. Éppen ezért pusztuljon közülünk az analfabétizmus! A magyar embert irányítani kell, gyermekét vezetni, buzdítani, biztatni, új ösvényekre terelni, fölemelni, a tehetségeket kiragadni s vinni előre, fölfelé, minden pályán, téren. Mindenkit a maga helyére s mindegyiknek a maga megfelelő szemléletét. És ki fog tűnni, hogy a magyar ember mindenre képes s ha eddig főleg földmívelő volt, egyoldalú szemlélete avatta azzá, hogy a kereskedő fiából kereskedő, az iparoséból főleg iparos vált. És emelni kell a tudást, az 'általános és szakműveltséget! Sarkalni a magyar nép fiát a tanulásra, hogy tudásban, erkölcsben, éleslátásban, értékelésben fölötte álljon nemcsak azoknak, kik idebenn szorgalmukkal és gyermekeik példátlan neveltetésével szellemi és gazdasági tekintetben föléje kerekedtek, hanem fölötte álljon azoknak is, akik ma, mint gyilkos szomszédok földeinket, véreinket elrabolták s megfojtásunkra fölesküdtek. Egy mindennél különb nemzet legyen a magyar nemzet, amely nemcsak célokat tüz maga elé, hanem azokat el is érni törekszik, amiben egyedül haladása, ereje, hatalma. Ezt kell a jövő iskolájának vállalnia. Ez a tudat lebegjen ezután állandóan iskoláink fölött s ezzel a szent elhatározással lépjünk az új iskolai év küszöbére. S e nemes, nagy szándékainkat, a nagy magyar jövőnek szóló vetésünket áldja meg a jóságos Isten. Színészet Pápán. Bethlen-Bruckner László színigazgató előlegezett bizalmunkat minden tekintetben kiérdemelte azzal, hogy igéretét, melyben a színtársulat szervezési hiányait kielégíteni iparkodik, amennyiben a jelenlegi körülmények azt engedik, teljesítette, színtársulatához Pap László énekes bonvivánt és Vajda Piroska hősnőt szerződtette, akik az eddigi bemutatkozás után azt a benyomást tették reánk, hogy erősségei lesznek a társulatnak. Ami a katonai zenekar szerződtetéséi illeti, szinte kedvező elintézést nyert és hogy eddig még nem érkezett városunkba, az annak a körülménynek tudható be, hogy a hadvezetőség még néhány napra lefoglalta a zenekart, de már hétfőn — holnap — katonazenekar fogja szórakoztatni szinházi közönségünket. Mielőtt heti referádánkra áttérnénk, arra kérjük az igazgatót, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket arra nézve, hogy a felvonások közötti szüneteket mérsékelje, amennyiben a hosszú szünetek a közönség türelmével visszaélnek, de máskülönben is a színházlátogatás rovására megy. Ugyancsak az előadások rovására megy az egyes szereplők szerepnemtudása, amire a rendezőség figyelmét kell felhívnunk s ezzel áttérünk heti referádánk közlésére : Szombaton „Lotti ezredesei* operette került színre telt ház előtt. Az előadás kimagasló alakja Tömöry Nusi volt, ki a címszerepben úgy sikkes játékával, valamint kellemesen csengő hangjával sok elismerő tapsot kapott. Méltó partnerje volt Polgár, ki a Raja szerepében — bár egyéniségének meg nem felelt — nagy hatást keltett. Ezzel csak igazolta, hogy sokoldalú színész. A két talmi ezredest id. Szalóky Dezső és Egyed kabinetalakításban mutatták be és a közönséget, egész estén át derültségben tartották. A szobaleány szerepében Zsolnay Manci igen tetszetős volt és Ujfalusy Bellával lejtett táncukkal újrázó tapsokat érdemeltek ki. Kisebb szerepében id. Szalóky Dezsőné és Kövest? Boriska az est sikerét emelték. Vasárnap megismételték a „Lotti ezredesei" operettet az előző est sikere jegyében. Ez estén azt is konstatáltuk, hogy az előadások vontatottságát csakis a prébahiány oknak kell betudnunk. Hétfőn Csortos és Fazekas nagy sikert aratott „Sylvio kapitány" c. színmüve kertit bemutatásra. A hatásos szinmű, mely erdélyi véreink mártírságát élénk színekkel ábrázolja, a szereplők érzésteljes játékában teljesen kifejezésre jutott. Első ssrban említjük meg Gyárfás Ödönt, ki Nagyszilágyi szerepében a magyarság fájdalmát megrázó érzéssel juttatta kifejezésre. A taiftó szerepét Lugossy személyesítette, ki eltekintve tgyes szerepbotlásoktól, teljesen megfelelt szerepe karakterének, főleg igazolta ezt a törvényszék előtti jelenetében. A cimszerepet ifj. Szalóky Dezső kifogástalan