Pápai Közlöny – XXX. évfolyam – 1920.

1920-01-04 / 1. szám

jaira selejtezés utján átengedhetők, továbbá azokat, amelyek azok részére, vagy azok által kijavíttathatók. Felhívom tehát a Cimet, hogy a részéről nélkülözhető mind­azokat a nyersanyagokat, segédanyago­kat, szerszámokat, felszerelési tárgyakat és gépeket, amelyekre saját üzeme szem­pontjából ez idő szerint nincs feltétlenül szüksége és amikkel a szóbanforgó kis­iparosok támogathatók volnának, erre a célra tartsa fenn. Az alárendelt hivatalok és intéz­mények a rendelet szerint tizennégy napon belül kötelesek a jelentést beter­jeszteni, sőt arról is kér kimutatást a miniszter, hogy mely felszerelési tárgya­kat és gépeket tudnának az intézmények kölcsönképen átengedni a kisipar céljaira addig, amig a normális beszerzés lehe­tővé válik. KARCOLAT a mult hétről. Halotti tort ültünk! Nem a hagyományos szokáshoz hiven parentáltuk az ó-évet, mert arra nem volt érdeme, de annál nagyobb öröm­mel üdvözöltük az űj-évet. Borzongva gondol­tunk az elmúlt évre és alig vártuk, hogy leráz­zuk nyakunkról és egy új atmoszférába kerül­jünk. Tagadhatatlanul rosszul bánt velünk, csúnyán megkínzott bennünket az 1919. év és ezért megelégedő reménykedéssel köszöntöttük Szilveszter-éjjelén az 1920. évet. Szilveszter-estén alig vártuk, hogy az óramutató tizenkettőt jelezzen. Boldog új-esz­tendő, mely szebb, kedvesebb, Ígéretekben hűebb, mint az elmúlt tragikus év. Boldog új­esztendő, melyben több legyen a kacagás, mint a sirás, több legyen a mirtuság, mint a tövis­koszorú, több a fehér fátyol, mint a fekete gyász, több a bölcsőfaragás, mint a koporsóácsolás, több a dalos muzsika, mint az emberirtás, több a szorzó szerencse, mint az osztó baj, több a terített asztal, mint az üzes tányér. Boldog új-esztendő, melyben Istentől áldottabb legyen az élet, boldog új-esztendő, melyben minden­kinek csupa lelkesülés, egészség, friss vér, kedv, elhatározás legyen. Ezekkel a kívánságokkal véltünk eltelve, amidőn Szilveszter-éjjelen — a záros határidő közepette — egymásnak „boldog új-évet" kíván­tunk. Mert ha valaha volt jogosultsága ezen kívánalmakat felidézni, úgy a mostani évfor­duló erre legilletékesebb volt. Ezek a gondo­latok cikkáztak át minden egyes egyént, aki a Szilveszter-estét megünnepelte. De hát ki nem ünnepelte meg az idén Szilveszter-estélyét ? Ha nem is hivatalos stílusban és hivatalos minőségben, de annál nagyobb számban családi körben és magánkörökben. Városunkban is többféle alakzatban ünne­pelték meg Szilveszter-éjjelét. Tradicíó alapján csak a Polgári Körben volt hivatalos színezete az évforduló üdvözlésének. Igen kedélyes tár­saság gyűlt egybe — mint rendesen — és dacára, hogy a villamvilágítás korlátozása a szokott kedélyességet mintegy befolyásolta, a társaság még hajnali 5 órakor is „svungban" volt. Ugyancsak kedélyes táncmulatság kere­tében ünnepelte meg a konjunktúra által lel­kesült keresztény szociálista párt vezetősége. A mulatság — talán szükségtelen is lett volna jelezni — a Griff-szálló viharedzett nagyter­mében folyt le, a helyzetnek megfelelőleg. Ez a társaság sem igen nézett sokai az órára, mert még a hajnali 5 órai harangzúg'-st sem hallották meg és csak akkor vettek tudomást a „fini­táról", amidőn a cigány ráhúzta az .Elbocsájtó indulót". Mint már előzőleg is jeleztem, Szilveszter­estét városunkban számos családi körben is megünnepelték, még pedig „alapos készültség­gel". A nyomozó osztály reggeli jelentéséből megtudtam, hogy a családi összejövetelek — mintha összebeszéltek volna — reggeli 5 órakor ugyanazzal a „boldog új-év" kívánságával oszoltak el, mint éjfélkor, amikor az üdvözlés a szokásos jelleget öltötte magára. Ugyancsak tudomást szereztem a heti krónika részére arról is, hogy számos zártkörben lezajlott Szilveszter­estén nemcsak terveztek, de tényleg tartottak is rókavadászatot. Egyes családi körökben le­zajlott mulatság után néhány fiatal ember nem „boldog új-évvel", hanem „minden külön érte­sítés helyett" kívánsággal búcsúzott ei attól, akinek egész éjjel a jövő boldogságról tartott eszmecserét. Szóval, az idei Szilveszter-éjjel megünnep­lésnek egyes helyeken a „boldog új-év" kíván­ságon kivül még az a reményteljes jelszó is záródott, hogy: — Minden külön értesítés helyett! Frici. Az hírlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa halotti koszo­rút küldött az ó-évnek. Az hirlik, hogy Pápa városa az ó évet az ártézi kut mellé temette. Az hirlik, hogy a polgármester az elha­! nyagolt közügyeknek kivánt „boldog új-évet". Az hirlik, hogy a rendőrkapitánynak a mult év sok szomorúságot, de egyszersmind családi boldogságot is hozott. Az hirlik, hogy a rendőrök az új-évben a régi Ígéretek beváltását remélik. Az hirlik, hogy a nyomozó-osztály alkal­mazottjai az új-évben a régi nyomokat nyomoz­zák. Az hirlik, hogy Szilveszter-estét szórvá­nyosan ünnepelték meg. Az hirlik, hogy Szilveszter-estén sokan a sötét háttérben kívántak egymásnak „boldog új-évet". Az hirlik, hogy Pápán a társadalmi élet­ben nyomott és szétágazó hangulat uralkodik. Az hirlik, hogy Pápán a békés egyetér­tést bizonytalan időre elnapolták. Az hirlik, hogy Pápán a közvilágítás alszik. Az hirlik, hogy Pápán a mozi-előadások alatt sokan a sötétséget kihasználják. Az hirlik, hogy Pápán az estéli korzón kevesen lézengnek. Az hirlik, hogy Pápán számos fiatal­ember udvarlás közben a kezeket nem csókolja, hanem nyalja. Az hirlik. hogy Pápán a „Pletyka Köz­pont" egy ügyes darálót keres. Az hirlik, hogy Pápán sok kényszerházas­ság van kilátásba helyezve. Az hírlik, hogy Pápán néhány fiatal­ember a leányokkal csak kukoricázik. Az hirlik, hogy a darutollas legények az utóbbi időben búval vannak bélelve. Az hirlik, hogy a libatollas legények reményteljes múltnak néznek elébe. Az hírlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai a szeleket jól tudják hajtani. Az hirlik, hogy a Traj-daj asztaltársaság tagjai gyakran gyomormosást rendeznek. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövész­árkaiban Szilveszter-estén üdvlövéseket adtak le. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban Szil­veszter-estén egy társaságot falhoz állítottak. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szer­kesztője Szilveszter-estén a gyomrát becsapta. HÍREK. — Hazafias estély. A Magyar Nemzeti Hadsereg tisztikara gróf Lubienszky Jánosné védnöknő, Magyary Kossá alezredes és báró Zichy Rubidó védnöksége alatt 1920. évi jan. hó 5-én a „Horthy-alap" javára a városi szín­házban hazafias estélyt rendez a kővetkező műsorral: 1. Horthy-induló. Szerezte Kosztka Vilmos. Előadja Gáty Zoltán vezetésével a zenekar. 2. A magyar Miatyánk 1919-ben. Szavalja Ruttner József főhadnagy. 3. Bodor Jánosné magyar dalokat énekel. 4. Panasz­kodnak a magyar szelek. Előadja Dienes Sán­dor szkv. főhadnagy, zongorán kiséri Kosztka Vilmos. 5. Gáty Zoltán zeneszerzeményét elő­adja a szerző vezetésével a zenekar. 6. A haza. Szinmű, 1 felv. Irta Bartha Irén. Szereplők: Botka Vali, Csizmadia Irén, Gaál Bözsi, Kristóffy Ella, Major Gyuláné, Pfrogner Arturné, Rácz Ilus, Udvardy Margit, Udvardy Kata, Viz Baba és Barbarits Lajos. Kezdete esti 7 órakor. — Előadás után a Griffben táncmulatság. Jegyek 60, 50, 15, 12, 10 és 8 koronáért előre vált­hatók Kis Tivadarnál. — A győri Ítélőtábla tanácselnöke. A minisztertanács Hannig Alajos kúriai birót a győri Ítélőtábla tanácselnökévé nevezte ki. — Január 5-én indul útnak a magyar békedelegáció. A kormány és a magyar béke­delegáció elnöksége között a békeszerződés alá­írása ügyében fontos tárgyalások voltak, ame­lyekben minden teljes megegyezésre jutottak. — A megállapodás szerint nemcsak a fő béke­delegátusok utaznak ki Párisba, hanem az egész lagyar békedelegáció. Összesen 78 békedele­gátus, titkár, szakértő és sajtótudósító. A béke­delegáció két csoportban indul útnak. Az első különvonaton, amely január 5-én reggel 9 órakor indul útnak, utaznak el Apponyi Albert gróf elnök, a fő megbízottak, politikai tanácsadók és szakértők nagy része, összesen 55-en, január 6-án indul a másik vonat, amellyel 23-an utaz­nak el. — Vegyes bizottság kirendelése. A győri kerületi parancsnokság rendelkezése foly­tán a pápai Bencés-rendi főgimnázium épületé­ben a katonai beszállásolás folytán okozott károk és rongálódások, valamint azok keletke­zési idejének vegyes bizottságilag való meg­állapítása rendeltetett el. A megállapítás, illetve tárgyalási napul 1920. évi január hó 6-ik napja tüzetett ki és pedig délelőtt 8 órai kezdettel. A parancsnokság ez érdemben átiratot intézett a város polgármesteréhez. Városunk polgármestere a tárgyaláson a város képviseletében Ónody Dezső h. városi főmérnököt rendelte ki. Ugyan­csak felhívta a Bencés-rendi főgimnázium igazga­tóját, hogy a rend képviseltetéséről gondoskod­jék, valamint felkérte dr. Kóródi Simon helybeli orvost, mint a volt cs. és kir. tartalék-kórház képviselőjét, hogy a fenti tárgyaláson meg­jelenni szíveskedjék. — Köszönőirat a hollandoknak. Dr. Antal Géza a holland jótékony akció bizottsá­gához a következő köszönőlevelet intézte: „Né­hány héttel ezelőtt az Önök körében szólottam arról a szomorú állapotról, melyben nép és egyház Magyarországon vannak. Legyen szabad most szólanom arról a köszönetről, melyet ezer és ezer sziv érez most, hogy a hollandi szeretet­adományok azt mutatják, hogy nagy Ínségünk­ben számíthatunk a minden jótékonyságnál elől járó holland hatékony részvétére. Ezt természe­tesen nem úgy teszem, mint hivatalos tolmácsa ennek a köszönetnek, de teszem azért, mert

Next

/
Oldalképek
Tartalom