Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-08-24 / 34. szám

folytatják, a közönségnek készséggel szolgálnak szakszerű felvilágosítással, a csekkek beváltását folytatják, a betéteket — egyelőre — kamatnélküli letétként fogadják el, váltóleszámítolások, jelzálog- és kézizálog kölcsönök, továbbá lombard üzletek akadálytalanul folyósíttatnak. A magyar minisztérium 3987/1919. M. E. sz. rendelete szerint az 1919 március 21-től — augusztus 15-ig folyószámlára, betéti könyvre stb. elhelyezett összegekből mindaddig, mig a kilátásba helyezett jogi rendezés meg nem történik, a felek részéről csak a betéti összegek egyötödének kifizetése követelhető. Az 1919 március 2l-e előtt elhelyezett betéti összegek tekintetében továbbra is a fennálló szabályok irányadók. A tanácskormány által letétbe helyezni rendelt értékpapírok a pénzintézetek birtokában vannak s mihelyt a kormányrendeletek ezt meg fogják engedni, azonnal kiadatnak. A munkások és alkalmazottak augusztus havi munkabér-kérdését a kormány külön fogja rendezni s addig is, amig a rendezés megtörténik, a vállalatok és gazdaságok a munkásoknak a megélhetésüket biztosító megfelelő előlegeket tartoznak adni. Figyelmeztetem a közönséget, hogy azok a híresztelések, mintha a hamis 200 és 25 koronás bankjegyek egyes kategóriái, magasabb összegben kerülnének beváltásra — hiteles helyről nyert értesüléseim szerint —, a valóságnak nem felelnek meg, azok bűnös üzérkedés céljából terjesztetnek. A fizető eszközök rendezését jelentő rendelet kétségtelenül érzékenyen érinti a közönséget, de az átmenet remélhetőleg rövid ideig tartó nehézségeit megnyugvással kell elviselnünk és azért kérem a város közönségét, hogy egy jobb jövő biztos reményében fogadja megértő türelemmel a kormány ezen intézkedéséi KARCOLAT a mult hétről. Baj van Köpecen! Amikor az úgynevezett proletárkormánynak eltörött a kormánya, tanácstalanul rohant a boldogító népbiztosok serege bizonytalan búvóhelyekre, amit mi krónikások ügy szoktunk kifejezni, hogy „ellógtak". Egy jelszóval villantak és lógtak szerteszéjjel, persze éjjel, azzal a jelszóval, hogy „Szovjet! Baj van Köpecen". A kis hamisaknak anyagi bajuk nem volt. Elbatyuzták a kék pénzt és itt hagyták a nyakunkon a „Csalogány" módon préselt fehér pénzt. Magyarán mondva, a fehér pénzt prédikáló és kék pénzt harácsoló szovjet-társaság mégis csak azt a „kék pénzt" tartotta jónak, amit a proletároknak és elvtársaknak „értéktelennek" jelentett ki, — a fehér bankókat pedig itt hagyta a nyakunkon, ezt irva a kis hamisak fehér hátára, hogy : „te csaltál meg, nem én téged", sőt még azt is jelezték, hogy „a viszontlátásra". És tényleg úgy történt, csakhogy fordított viszonyban. Viszontlátásra jöttek, de nem a saját jóakaratukból, hanem amint a bőrkabátos gárdájuk, a Lenin-gyerekek szokták mondani „lestoppolva" és nem az elvtársak, hanem ők - csaltak meg a fehér pénzzel. Hogyan is készült a fehér pénz ? Illetékes .egyéntől vett értesülés alapján közöljük ezt: Nem igaz úton, „Csalogány" módon. Nyomtatták, fényképezték titokban, a kasszafiók minden csalafintaságával. Eleinte csak az nyomatta, akinek a népbiztosok megparancsolták, később azok, akikre a Lenin-fiuk, terroristák, züllött csirkefogók ráparancsoltak. A pénznyomtató gépekből kihullott egész iveket kilopkodták, otthon rejtett zugokban szabályosan felvagdalták, szóval: nyirták, mint a kuponokat. Ezt egy népbiztos mesélte el, hogy pedig népbiztos volt az illető, az igazolva van azáltal, hogy „fiatal is volt, borotvált arcú is volt, taknyos is volt, izraelita is volt", mely leirás után senki sem vonhatja kétségbe az illetékességet. Ezekről az ismertető jelekről jut eszünkbe a volt szinidényünk is, ahol ezek a borotvált arcú emberek stoppolták le a helyzetet és ezzel kapcsolatban a reményeit új szinidény, melyet sajnos nem fogunk élvezhetni, amennyiben a szinügyi bizottság lefújta az esetet. Heltai bizott az ősi erényben és „holtbizonyosra" vette az engedélyt, amennyiben az összes cók-mókját, melyet megtudott menteni és visszaszerezni a volt kommunista direktoroktól, mint biztos helyre, városunkba szállította, a tagok nagy része is városunkban van összetoborozva, de bizony csalódás érte. Megszűnt az ősi erény, nincs „holt bizonyosság", mindezt összerombolta a kommunizmus rémes korszaka. De azért ne essen kétségbe Heltai színigazgató, majd csak akad valami mód, hogy ez a csorba kireperálódjon. Én nem féltem őt, kibújik ő majd ebbő! zsákutcából. Jó magam is tolni fogom a szekerét, mert erre az esetre nekem csak az a megjegyzésem, hogy: Lesz még Kutyabagoson vásár! Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa elmondhatja magáról, hogy „nekem ugyan befellegzett". Az hirlik, hogy Pápa városa a Direktórium alatt bekapta a legyet. Az hirlik, hogy a volt Direktórium elfogatásakor a kiérdemelt ellátásban részesült. Az hirlik, hogy az Intéző-Bizottság néhány tagja azért lógott el, mert tudta, hogy úgy is lógni fog. Az hirlik, hogy Pápán sokan, akik kényszerzubbonyt adtak, kényszermunkát fognak kapni. Az hirlik, hogy Pápán a karhatalom karöltve halad a rendőrséggel. Az hirlik, hogy Pápán a nyomozó osztály jó nyomokon jár. Az hirlik, hogy Pápán az elvtársakat polgártársak váltották fel. Az hirlik, hogy Pápán a kereskedőknek nincs mit leltározni. Az hirlik, hogy Pápán a fehér pénzt sokan várakozási állományba helyezték. Az hirlik, hogy Pápán sokan a fehér pénz hátára azt irták, hogy „te csaltál meg, nem én téged". Az hirlik, hogy Pápán a jő szériás pénz megkékült. Az hirlik, hogy Pápán sokan kimentek a divatból. Az hirlik, hogy Pápán a szivar- és dohányirigység megszűnt. Az hirlik, hogy Pápán a szesztilalmat nem fel-, hanem kifügesztették. Az hirlik, hogy Pápán a tyúkok még mindig drágán tojnak. Az hirlik, hogy Pápán Heltai színigazgató a volt szintársulat néhány tagjától exkommunizálta magát. Az hirlik, hogy Pápán a kommunisták nekome-nisták lettek. Az hirlik, hogy a darutollas legények a nyári idény alatt nagytakarítást végeztek. Az hirlik, hogy libatollas legények közül többen kényszerutlevéllel udvarolnak. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai májfoltokat keresnek megvételre. Az hirlik, hogy a Traj-daj asztaltársaság a szesztilalom miatt be van gyulladva. Az hirlik, hogy a dominós társaság egyik tagja „habozva" rakja ki a dominóköveket. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban a fegyverszünetet nem respektálják. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban az eljegyzéseket az utcán kötik meg. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője a záróra megszűntével s@k utánpótlásra lesz kötelezve. HÍREK. — Szent István napja. A nemzeti ünnepnap alkalmából a plébániai főtemplomban szerdán délelőtt 9 órakor ünnepi szentmise volt, melyen az összes katonai és polgári hatóságok részt vettek. A misét Serák József plébános, a szentbeszédet Wimmer Károly tanítónő-képző intézeti igazgató mondotta. —A ref. templomban délelőtt 10 órakor Kis József esperes, az evangélikus templomban 11 órakor Mestcrhdzy László lelkész mondott hazafiságtól izzó gyönyörű beszédet. — Gyászünnep Csornán. Szent István napján Csornán gyászünnep volt, a nemzeti feltámadás gyászünnepe. Szamuely Tibor és hóhértársai által junius 9-én kivégzett vértanuk emlékezetére a Rábaköz egész lakossága glóriát font. Délelőtt 10 V

2 órakor mintegy 20 ezer ember szorongott a piactéren a premontrei szerzetesek rendháza előtt, azon a téren, amelyen a tragikus napon Akócs Gyulát, Takács Ferencet, Laffer Lajost, Németh Gyulát, Porzsgay Bálintot, Tarcsay Istvánt és Glázer Ferencet a terrorista vérebek vérszomjuknak kielégítésére felakasztották. A rendház előtt felállított oltáron dr. Bárány Gergely prépostprelátus nagy segédlettel gyászmisét celebrált, melyen az összes felekezetek papjai, kőztük Hérits Lajos farádi evangélikus lelkész, Demjén Márton veszprémi ref. lelkész és Schwartz Mór dr. győri főrabbi jelen voltak. A gyásszertartás után a gyászoló közönség a temetőbe vonult, ahol közős sirban pihen a nemzeti ideálok hét mártírja. A temetőben, abban a sorrendben, ahogy az akasztás történt, az összes felekezetek papjai megáldották a sírt és gyászbeszédeket mondottak. Szem nem maradt szárazon a beszédek nyomán. A temetőből hazaözönlő közönség a 200 koszorúból egy-egy virágot, levelet hozott magával, beszédes emlékül a gyászos emlékezetnek. — A városi közigazgatás visszaállítása. Vármegyénk alispánja városunk polgármesterét táviratilag értesítette, hogy hivatalát újból átvette, a városi hatóság hivatali szervét visszaállítva, azok működésének újbóli felvételét elrendeli. Az átvételnél főként a város vagyonkezelési ügyvitele és a szükségletek mikénti fedezése körében észlelt szabálytalanságokról és esetleges visszaélésekről az alispánhoz sürgős kimerítő jelentés teendő. A városi tanács ezen rendelkezés értelmében, a tanácsrendszer alatt szabálytalanságok és visszaélések kiderítése végett panasziroda felállításával a rendőrkapitányt bizta meg, a főszámvevőt pedig utasította, hogy a volt direktórium, illetve intézőbizottság által utalványozott összegekről készítsen részletes kimutatást és ezt 14 napon belül a városi tanácsnak mutassa be.