Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-01-26 / 4. szám

natnyi szükségén segítsen. A liget be­fásításának költségeit az egész város közönsége viselte, hasznát pedig csak minden kétszázadik ember látja. Hol van itt az eljövendő szociálizással járó igazság? Az igazság még egy másik hatalmas pofont is kapott. Bizonyos, hogy nem csupán olyan szegény embe­rek vágták ki a fákat, kiknek igen nagy szükségük volt tüzelőre, amint Csóton is nem csupán szűkölködők fosztották ki a katonai raktárakat, hanem olyanok is, akik másnemű, nem büntethető, illetőleg elnézett rablás útján is elég pénzt sze­reztek a háború folyamán. Igen furcsa a dologban, hogy egyes hatalmas magán­emberek meg tudják óvni a vagyonukat az időelőtti, egyoldalú kommunizálástól, a város pedig nem képes erre. Ismétlem, tessék megvárni a terv­szerű, az egész társadalom, vagy annak 'többsége által megvalósítandó szociáli­zálást, tessék azért küzdeni, olyan viszo­nyok teremtéséhez tanulással, propagan­dával, termelő munkával minden erejük­kel hozzájárulni, amelyek a szociálizálás előzetes föltételeit biztosítják, aztán tessék a szociálizálás áldásaiból olyan részt kivenni, aminő munkája arányában meg­illeti. Várhelyi Izsó. Színház. A téli szinházi szezon második hete is a siker jegyében folyt le. Az igazgató, rendezők, a karmester és szinészek min­den erejükkel arra törekednek, hogy a közönség műigényeit kielégítsék. Ha te­kintetbe vesszük, hogy minden harmadik este új darabot mutatnak be, bizony nehéz dolog elfogadható előadásokat produkálni. Emellett a színész és színésznő éppen úgy alá van vetve az időj árás v i­szohtagságainak, mint más ember. Ha meghűl, bereked, köhög, nem mondhatja le az előadást, mint a fővárosi színházak elkényeztetett primadonnái, hanem re­kedten is kénytelen játszani, énekelni, mert nincs, aki helyettesítse. A rekedt primadonna pedig nem énekelhet olyan tiszta hangon, mint egy fülemile. A ko­moly ambíciót tanúsítja e heti repertoár is, melyen négy dráma-, illetve szinmű­előadás szerepelt. Szombaton és vasárnap a „Kórista lány", Faragó és Komjáthy operettje került szinre. A címszerepet Kállay Jolán a tőle megszokott művészi lelkiismeretességgel alakította. Az első felvonás végi szép nagy duettel, melyet Máthé László-val énekelt, minden műértőnek ritka műélvezetet nyújtott. Máthé László mint gróf Valkóy László énekszámait nagyítással adta elő, a szerelmi olvadozás, féltékenység, titkoló­zás hangjait, az érzelmek skáláján jól eltalálta. Dalnoky Tessza és Érczkövy László a folyton veszekedő és gyorsan kibékülő szerelmes pár szerepét falrengető kacajt kiváltó komikummal adták. Vajda Lajos mulatságos színigazgató volt, igazgatója és közönsége meg lehetett vele elégedve. Érczkövy László és Heltainé Zombory Ilonka gyönyörű tánca az est egyik fénypontjá­nak tekinthető. Mind a két előadásra már nappal elkeltek az összes jegyek. Hétfőn és kedden a „Hotel Imperialt", Biró Lajos ötfelvonásos színművét adták. Máté László Almássy szerepét a legapróbb részletekig kidolgozta és sok változatos vonásból harmoni­kus képet alkotott. Mély igazsággal szemléltette Tabakovics megölése előtti lelki küzdelmet és a gyilkosság utáni lelki furdalást. Vajda Tabakovicsa kitűnő alakítás, kreálója vele be­bizonyította, hogy nemcsak ügyes komikus, hanem kiváló jellemszinész is. Benkő Ilona Annája vérből-husból való szenvedő, küzködő, szerető, szerelméért a pokol minden, kínjait panasz nélkül eltűrni kész asszony. Szép orgánuma hamar oda férkőzik hallgatói szivé­hez. Heltay Hugó találó vonásokkal jellemezte a bohém természetű, törvényes hitvesektől irtózó» alapjában jószívű, de hirtelen haragú, férfi méltóságában megsértett orosz nagy urat. Császár mesterien adta elő Gavorin prédikáció­ját. Érczkövy László Szkobelev gróf komoly szerepében derekasan megállta helyét. Halmágyi Mihály Eliása sok derültséget keltett. Antal Nusi igen szeretetreméltó, kedvesen beszélő Zinocska volt. Vértes Elemér kis szerepét igen ügyesen játszotta. Kovácsics Margit Szultánovné kitöré­sét, hatásosan adta elő. A színház mindkét este egészen megtelt. Szerdán és csütörtökön a Médi varázsolt vissza bennünket a régi, kedves mesevilágba és feledtette velünk két és fél órára a szomorú valóságot, a sivár jelent. Megint felcsendültek Schubert bűvős-bájos melódiái, átvette uralmát rövid időre ismét az igazi poézis, mely érzelmes, szívből jövő melódiákban nyert alakot. Finom Ízléssel adta elő Császár Schubert meleg, szív­hez jövő dallamait, különösen a Szerenád keltett nagy hatást. Partnere, Antal Nusi Médi szerepé­nek játékrészét teljes érvényre juttatta. Heltai Hugó (Tschöl papa), jóízű, közvetlen alakítása nagy gyönyörűséget szerzett a közönségnek. Kállay Jolán az erélyes Aranka grófnő alakját rendkívül rokonszenvessé tette. Vajda Lajos Novotny titkos rendőr szerepében sokkal több izlést és Önmérsékletet tanúsított, mint tavaly Endrődy. Kovácsics Margit, Sarkady Gusztáv, Érczkövy László, Szép Rózsi, Benedek Jolán, H. Zombory Ilonka, Gimessy Gizella, Szentes István és Cilley József harmonikusan egészítet­ték ki a kifogástalan összjátékot. Halmágyi Dezsőke fesztelenül mozgott a színpadon és sok tapsot kapott. Halmágyi Mihály karmester nehéz és szép munkát végzett a zeneszámok be­tanításával. A darab rendezését Heltai Hugó igaz­gató nagy hozzáértéssel és mű ízléssel végezte. Pénteken a „Takarodó," egy hatásos je­lenetekben gazdag dráma szerepelt a műsoron. Vajda Lajos, Volkhardt őrmester szerepében a férfiúi és apái becsületében megsértettség és fájdalom kifejezésére elementáris erővel előtörő szavakat talált. Antal Nusi ajkairól Klárika szerelmes, ömledező, szenvedélyes szavai meleg közvetlenséggel ömlöttek. Illúziót rontó volt mosolya, mellyel közvetlenül a meghalási jele­net után a közönség tapsait megköszönte. Csá­szár kitűnően alakította Helbig káplár szerepét. Máté László sok aprólékos vonásból a tőle megszokott műgonddal állította össze Laufen hadnagy képét. Antal Lajos Queisz szakasz­vezető kis szerepében is kiváló művészi quali­tá sokat árult el. A többi szereplők is jók voltak. A szombat esti előadásról jövő héten számolunk be. Kis Tivadar könyvkereskedésébe egy fiu tanoncul felvétetik. KARCOLAT a mult hétről. Reméljük a legjobbakat! Bizonyos nyu­godtság észlelhető utóbbi időben lakosságun­kon és egyáltalában az egész országban. Azok a városok, melyek megszállva vannak, azt ad­ták hírül, hogy amilyen félelmetesen fogadták az ellenséges katonák megszállását, ép oly nyu­godtan konstatálják, hogy a megszállás reájuk nézve teljes nyugalmat és rendet biztosított és most már teljesen beleélték magukat a helyzetbe, sőt egyes helyeken, úgy az élelmezés, valamint a közbiztonság sokkal biztosabb alapon áll, mint a megszállás előtt. Azon biztos reményben, hogy a megszállás csak addig tart, amig a béketárgyaláson a hely­zet teljesen szanálódni fog, egyes helyeken, ahol még mostanában rendzavarások vannak napirenden, kész örömmel, sőt maguk is kí­vánják, hogy a közrend és közbiztonság érde­kében e megszállás megtörténjék, abban a tudatban és meggyőződésben, hogy ezen meg­szállás csak ideig-óráig tart és a béketárgyalá­sok után teljesen tisztázódni fog a helyzet. Hogy pedig tisztázódni fog, arra sok körülmény ad biztató reményt. Az amerikai küldöttség, amely a fővárosban tartózkodott, sok olyan dologról győződhetett meg, mely a döntésnél javunkra fog szolgálni, sőt — amint halljuk — oly biztatásokat kaptunk ettől a bi­zottságtól, mely bizonyos megnyugvást kelthet mindhazoknál, kik teljesen reménytelennek lát­ták jövő sorsunkat. Ebben a tudatban és reményben várjuk, mi pápaiak is, helyzetünk javulását. Még néhány héttel ezelőtt nálunk is az a fölfogás uralkodott, hogy a közbiztonság sötét színeket mutat és sokaknál a megszállás idealizmusában vélték biztosítani a közrendet és nyugalmat, de öröm­mel konstatáljuk, hogy ezek az aggodalmak ma már teljesen illuzóriussá váltak, amennyiben nálunk a józan felfogás győzött, nincs szük­ségünk idegen elemek beavatkozására, a köz­rendet és nyugalmat saját magunk biztosítottuk magunknak és nincs okunk kétkedni, hogy ezt a nyugalmat megtartjuk mindaddig, míg orszá­gunk sorsa felett a magas fórumon fognak dönteni. Szóval, jó órában legyen mondva, rend és nyugalom uralkodik városunkban. De nem­csak ezt konstatáljuk, hanem azt is, hogy köz­élelmezésünk ügye is, a körülményekhez képest, rendezettnek mondható. Vannak ugyan még ' kisebb-nagyobb adagokban úgynevezett szép­séghibák, de ezek elenyészők azokhoz a hát­rányokhoz képest, melyek más városokban napirenden vannak. Mindezen körülmények tel­jesen jogosulttá teszik azon kijelentésünket, mellyel heti krónikánkat kezdtük, hogy: — Reméljük a legjobbat 1 Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa a helyzet magaslatát több ízben elszalasztotta. Az hirlik, hogy Pápa városa a feledés homályát fogja megvilágítani. Az hirlik, hogy a Nemzeti Tanács még állja a frontot. Az hirlik, hogy a polgármester nagy problémákat van hivatva megoldani. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány a méltá­nyosság szempontjából magyarázza a paragrafu­sokat. ,- . Az hirlik, hogy a rendőrök a megelégedés utján haladnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom