Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-05-11 / 19. szám

Közérdekű fíigrg'etlen hetilap, b Meg-jeienik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 30 K, félévre Í5 K, negyedévre 7'50 K. Egyes szám ára éO fillér. Hirdetések és Nyílt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Kossuth Lajos utca 2í. szám alatt. Közelből és távolból. (J*gyret«k m hétrfl.) A Tanácskormány lázas buzgalommal, körültekintő bölcsességgel dolgozott. Éjét-napot egyenlővé tett, és tesz, hogy a legkiáltóbb hiányokon nyomban segítsen. A legrikítóbb igazságtalanságokat boszorkányos gyorsasággal és ügyességgel megszüntette, az orditozó egyenlőtlenségeket lehető kiméletességgel elsimította. A kormány gyeplőjét úgy tartotta kezében, hogy az eseményeken keresztülszáguldó szekere minél kevesebb áldozatot gázoljon el. Akit pedig elgázolt, megérdemelte sorsát, miért vetette magát a meg nem állítható kerekek alá? A szekér haladt és egyre több romot hordott ei az ország nagy szemetes dombjáról. Nyomában megindult a gyökeres romboló-, de közvetlen, vele párhuzamosan az építő munka is. Ahol a nyersanyaghiány nem lépett fei akadályozó kerékkötőnek, úgy ipari-, mint mezőgazdasági téren óriási lendülettel lógtak a munkához. Olyan rendszeres, nagy koncepcóju, sokat ígérő, nagy produktivitást kilátásba helyező munkaterv szerint kezdtek dolgozni, aminőt polgári agyak ebben az országban el sem tudtak gondolni, úgy hogy az idők és viszonyok kissé kedvezőbbre fordulása esetében nemcsak magunkat tudtuk volna bőven ellátni, hanem részben Ausztriát is. Mi kifogása lehet bárkinek ilyen nagy, megfeszített erővel kifejtett munka ellen? Hiszen a szorgalmas munkást minden jóravaló ember tiszteli! Hiszen a munka verítéke, az okosan, buzgalommal végzett munka minden belátásos embertársunk szemében tiszteletreméltó, nagy, fenséges életnyilvánulásJ Ellenségeink, akik a népek önrendelkezési jogának hangoztatásával és ájtatos predikálásával bírtak bennünket a fegyverletételre és a ránk nézve nyomasztó és lealázó fegyverszüneti feltételek elfogadására, nem adták meg nekünk saját sorsunk felett a rendelkezési jogot, sőt a munka jogát, az életfeltételek lehetőségének megszerzési jogát is meg akarják tőlünk vonni. így akadt meg sok helyen egy időre a nagy termelő, életadó és életfenntartó munka. De reméljük, nem hosszú időre! * • * Alig mult el nap, hogy valami mélyre ható, százados igazságtalanságokat jóvá tevő törvényerejű kormányrendelet meg nem jelent volna. E rendeletek nem raktak újabb terheket kinzóbb, jobban szorítóbb bilincseket a dolgozó miliókra, mint a korábbi arisztokratagentri-burzsoa-kapitalista kormányokszok ták, hanem ellenkezőleg a terheket levették vállaikról, a bilincseket megoldották lábaikon és kezeiken. E rendeletek a világháboru-okozta nyomor enyhítését célozták, élelmet, ruhát akartak juttatni a néptömegeknek, az életet, a menynyire a jelen körülmények között lehetséges, elviselhetőbbé, kellemesebbé és szebbé akarták varázsolni. Gondoljunk csak arra, hogy a kormány rendeletei és intézkedései folytán hány ezer és ezer hajléktalan proletárcsalád jutott enyhet adó tető alá, kis meleget árasztó csaiMi tűzhely cielté, hány százezer és százezer férfi, asszony és ifjú menekült meg a háború és leszerelés miatt beálló munkahiány miatt más kormányok alatt elkerülhetlen nélkülözések, kenyértelenség kínjaitól. Hány százezren haltak meg a veresége után is hatalmas és félelmes Németországban éhen! Hasonlítsák ezzel össze a mi forradalom utáni kormányaink által teremtett állapotokat! Az ilyen kormány még az ellenség tiszteletét is megérdemli, nem pedig azt, hogy rászabadítsanak vad hordákat, melyek e gyönyörű alkotó munka eredményeit elpusztítsák. előadást, felolvasást a szellemi és fizikai munkásoknak nem tartottak, mint mostanában. Soha annyi újságot* folyóiratot, könyvet és pedig tudományos müveket, sem Pápán, sem másutt el nem adtak, mint a proletáruralom óta. Soha annyit nem jártak színházba, mint mostan. Hiszen Pápán már negyedik hónapja működik egy szintársulat estérőlestére telt ház előtt, míg más időkben már. a harmadik héten állandóan üres volt a színház. Ez a kormány még azt a régi mondást is meghazudtolja, hogy „lnter arma silent Musae". Mert bár „Hannibal ante portás*, az ellenség kapuink előtt áll és a múzsák még sem hallgatnak. A kulturmunka tovább folyik. A legnagyobb veszedelem. sem akadályozhatta meg a munkás-egyetem megnyílását, midőn a munkások ezrei ragadtak fegyvert családi tűzhelyük, a proletárdiktatúra, a proletárboldogság és a proletárkulíura védelmére, hogy akik testi gyengeségük miatt nem foghatnak fegyvert, a szellem fegyverével védhessék meg az emberi haladás e nagy értékeit. * * * * * • A Tanácskormány nemcsak a testnek, hanem a léleknek is meg akarja adni a magáét. A - nagyszabású gazdasági munka mellett oly óriási koncepciójú kulturális munka vette kezdetét, amire nálunk még soha példa nem volt. Szakadatlanul, fáradhatatlanul, napról-napra, óráról-órára folyt és folyik ez a kulturmunka. Soha kormány ilyen rövid idő alatt ilyen nagyarányú kulturmunkát nem végzett, annyi és olyan mélyreható iskolareformot nem léptetett életbe, annyi ismeretterjesztő újságot, folyóiratot, könyvet nem nyomattatott, nem terjesztett, olyan eredményes felvilágosító, kulturpropagandát nem folytatott, mint a Tanácskormány. Soha Pápán annyi nivós Mialatt a románok az ország szivé| hez akarnak férkőzni, addig itt szom! szédságunkban a „jámbor" devecseriek | és szomszédaik inscenáltak egy kis háborúságot. A józan gondolkodónak igazán megáll az esze. Mi okból csináltak a devecseriek ellenforradalmi puccsot? Fiaik már régen hazajöttek a harctérről. Nem rekvirálnak náluk. Mindenüket oly drágán adhatják el, ahogy nekik tetszik. Soha annyi pénzt nem -láttak, mint amennyit mostanában szereztek. Tőlük semmit el nem vettek és nem is fognak elvenni. Templomuk ott áll a régi helyén. Papjuk ott lakik régi lakásában. Imádkozhatnak annyit, amennyit akarnak. Miért lázadoznak mégis ? Mert az elmúlt idők elnyomó, elbutító uralma szándékosan tudatlanságban, vakságban nevelte legnagyobb részüket. Ha értelmes emberek módjára olvasnák az újságokat, nem ültek volna fel néhány lelketlen gazembernek, akik elhitették velük, hogy a tanácskormány már megbukott. Akkor megkímélhették volna magukat a sok zavartól, izgatottságtól és sok fájdalomtól. Most a községükben emelt akasztófa intheti őket