Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-05-04 / 18. szám

PÁPAI kö11ö\v Közérdekű Hig-gfetlen hetilap, b Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 30 K, félévre Í5 K, negyedérre 7-50 K. I Hirdetések és. Nyílt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban Egyes szám ára 60 fillér* I és Kossuth Lajos utca 2U szám alatt. Megállapították a termelőszövetkezetek szervezetét, Az új társadalom alapja: A Munka. Aki dolgozik, azé legyen a munka ered­ménye. Ez az alapgondolata a földmives termelőszövetkezetnek is. Aki megmun­kálja a földet, részesüljön elsősorban a terményben, a föld hozadékában. A termelőszövetkezetek még a már­ciusi forradalmat megelőzően először Somogy megyében alakultak meg és az első ilyen termelőszövetkezet a Hitelbank által bérelt 44 ezer hold területnyi Eszterházy-féle hitbizományi birtok volt. Ezt különösen a proletárdiktatúra ki­kiáltása óta gyors tempóban követte több szövetkezet megalakulása, úgy hogy ma már csak Somogy megyében közel hat­százezer hold területen van termelő­szövetkezet. Az egész ország területén pedig több mint két és fél millió hold területen alakultak földmives termelő- j szövetkezetek. A termelőszövetkezet alakulhat bár­mily földterületen, de a megmivelés intenzitása és eredményessége annál job­ban biztosítva van, minél nagyobb a szövetkezeti üzem. A termelőszövetkezetet annyian alakíthatják, ahány emberre, ^ munkaerőre szükség van az illető föld­terület intenzív megmivelésére. Tagja lehet mindenki a termelő­szövetkezetnek, aki évenkint legalább 120 munkanapot biztosít a szövetkezeti föld megművelésére. A részvény nem pénz és egyéb régi értelemben vett érték, hanem a munka. A részesedés sem pénz, hanem a terménynek az egyes tag által be­fektetett munka arányában való hányada. Aki több munkát, több munkanapot szolgáltat a szövetkezetnek, az többet is kap a terményből. Eleinte, mig a pénz vég­leg ki nem küszöböltetik, a terményen kivül pénzbeli részesedésük is lesz a tagoknak. A termelőszövetkezetnek vannak tel­jes és nem teljes jogú tagjai. Teljes joguak azok, akik egész éven át minden munkanapjukat a termelőszövetkezetnek biztosítják. Nem teljes joguak, akik nem minden, de legalább százhúsz munka­napjukat befektetik a termelőszövet­kezetbe. A termelőszövetkezet tagjai évköz­ben is elláttatnak minden szükségleti cikkel és élelmiszerrel, év végén pedig a szövetkezet tiszta jövedelme végzett munkájuk arányában megoszlik köztük. A termelőszövetkezet tagjai a maguk és családjuk ellátásán felül megmaradt feleslegéket csak a termelőszövetkezet­nek adhatják el. A termelőszövetkezet azután e feleslegekért részben ipari áru­kat szerez be az áruelosztótól, részben a városok élelmezésére fordítja. A termelőszövetkezet szervezete a következő, alulról felfelé: A szövetkezeti mezőgazdasági üzem, amelynek élén a tagok közgyűlése által megválasztott intézőtanács áll, öt, leg­feljebb tiz tagból. Az intézőtanácsba benne van a szakember, az intéző is, aki azonban nem tagja a szövetkezetnek. Az egyes üzemek bizonyos együttes száma körzetet alkot, amelynek élén, mint ellenőrző szerv, a körzeti felügyelő­ség áll a kerületi tanáccsal. A körzetek kerületbe tömörülnek, ennek élén szintén mint ellenőrzőszerv, a kerületi igazgató­ság, illetve felügyelőség áll. Vala­mennyi fenti szervnek legfelsőbb szerve a Termelőkszövetkezetek Országos Köz­pontja, mely a földmivelésügyi nép­biztosságnak van alárendelve. A termelőszövetkezet célja, hogy a föld azok kezében legyen, akik azt meg­művelik és hogy az intenzív müvelés biztosítva legyen a nagyüzem révén. Mert csak a nagyüzem biztosítja a legintenzí­vebb termelést gépek segítségével, be­fektetések eszközlésével. A termelőszövet­kezet : másik célja, hogy a városok ellátása a termelőszövetkezetek révén biztosíttassák. Egyik legfontosabb jelentő­sége a termelőszövetkezetnek, hogy a közösség, az emberi szolidaritás elvét érvényre juttatja. Majd ha az egész ország földterületé­nek túiriyomó része termelőszövetkezet lesz, amelynek sorsát a dolgozók intézik, akkor lesz csak valóban befejezve a forradalom, akkor ölt csak testet igazán az új társadalmi rend gondolata, akkor lesz testvér a falusi és városi proletár­ság, akkor lesz biztosítva a városi proletár­ság zavartalan ellátása és akkor indulhat meg az új felszabadult élet, amelyben minden dolgozó ember megtalálhatja a maga gazdasági és kulturális boldogulását. Május elseje. A pápai dolgozó különböző társadalmi' osztályok az idénkülönös impozáns módon ünnepelték meg május elsejét, a világ proletárjai szolidaritásának ünnepét. Még az idő is, mely az elmúlt hetekben foly­ton borús és erős volt, kedvezőbbre for­dult a proletárok ünnepére. Kék ég üdvö­zölte e szép, felejthetlen napot, csak néha jelentek meg felhők az égboltoza­ton, párszor néhány csepp eső is esett, de az a pár csepp eső csak a hiányzó spriccert pótolta, a felhők elvonultak, úgy látszott, hogy csak enyelegni akartak az óriási ünneplő proletársággal. Az ünneprendező bizottság tiz napig szakadatlanul és fáradhatlanul és fárad­hatlanul dolgozott a rendezésen. Meg is látszott munkájuk eredménye. Minden úgy ment, mint a karikacsapás. Pedig ilyen óriási méretű ünnepély még soha­sem volt Pápán. Ennyi ezer ember soha együtt nem ült örömnapot. Mégis minden résztvevő tudta a maga helyét. Senki nem lótott-futott, senki nem kapkodott. Soha a polgári osztály ilyen óriási méretű ünnepélyt nem tudott rendezni, soha ilyen rendet nem tudott tartani, pedig mostan nem működött a vasököl és puskatus, mint anno dacumal. Különösen gyönyörű volt a felvonu­lás, mint egy óriási fantasztikus, egy I kilométernél hosszabb emberfolyam hul­í lámzott Pápa utcáin. Midőn a menet eleje a Fő-utca végéhez ért, másik vége a Jókai-utca északi sarkán tartott, de folytatása még a Batthyány-utcában haladt utánna. A felvonulásban, mely Diensztman elvtárs tervezete szerint történt, a pápai összes szakszervezetek és iskolák- részt­vettek. A menet a Batthyány-, Csóka-, Jókai-, Fő-utcán, Fő-téren és Győri-uton haladt végig. Elől haladt a Munkások-, Katonák, és Földmivesszegények pápai tanácsa­Őt egy zenekar-, ezt pedig a Vörös Katonák egy disszázada követte. Utána haladt egy lapos tetejű szekér, melyen élőképek szimbolizálták az ipart. Egy szekér a vasiparnak volt szentelve, egy a szövőiparnak, melyen különböző alakok jelképezték ezen iparágakat. Minden „ szekér után az illető ipari szakszerveze­tek mentek. Ezeket követte egy másik stráfkocsi, melyen a földmivelést szim­bolizáló női alakok voltak láthatók. Egyi­kük a tavaszt, másik a nyarat, harmadik az őszt, a negyedik a telet személyesí­tette. E kocsi után haladtak a földmi­vesek némely gazdasági eszközükkel fel­fegyverkezve. Majd a tudomány szekere következett, melyen az egyes női ala-

Next

/
Oldalképek
Tartalom