Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-03-09 / 10. szám

juttatják földhöz, kik e gazdasági kérdést is vallási malaszttal párosítoták össze. Akkor bizony várhatnak sokáig, mert azok a szent emberek egy négyzetméter földhöz sem tudják őket juttatni. Várhslyl Izsé. Színház. Az előadások e héten is a szokott mederben folytak. A közönség változatlan kedvvel látogatja estéről estére a színházat, az előadások pedig, eltekintve a külső befolyások okozta elkerülhetlen zökkenésektől, többnyire elfogadhatók. A heti előadásokról a következőkben számolunk be: Szombaton este az „Ezüst pille", Qábor Andor és Szirmai Albert operettje fejezte be a mult heti műsort. Vajda Lajos (Bartha) gazdag komikai erre dúsan csörgedezett a közönség mulattatására. Dalnoky a szerelmes, durcás kislány szerepében igen kedves volt, éneke is jobban sikerült, mind rendesen, e darab igénytelen dallamai nem haladták túl hangterjedelmét és így sikerült elkerülnie a kritikus pontot, melyen rendesen kisiklani szokott. Érczkövy László (Cwilinger Hermán) kissé túlozva ugyan, de eredetien jellemezte a fiatal assiorologus félénkségét és a társaságban való félszegségét, bravúros táncait a közönség sokat tapsolta. Különös inspiráció szállta meg a H. Zombori Ilonkával való együttesben. Nem is csuda! Zombori Ilonka táncairól a báj és kecsesség modelljeit lehetne mintázni. Antal Nusi distingvált volt, mint legtöbbször. Császár az impertinens ügyvéd szerepében inkább hódító volt, mint impertinens. Margittai Margit, Antal Lajos és Sarkadi Gusztáv kisebb szerepeiket is gondosan kidolgozták. Vasárnap megismételték az „Ezüst pillét". Hétfőn a „Tiszavirág", Vajda László, Bródy István és Rényi Aladár operettje került szinre. Kállay Jolán ezen estén lépett hosszan tartó indiszpoziciója után (mely voltaképpen még nem mult el egészen) először. Tisztelői ez alkalommal igen szép és értékes virágadománnyal lepték meg. Kállay Jolánnak ezen este sikerült néhány dalában utánozni azon operettprimadonnákat, akiknek nincs hangjuk. De zseniális és páratlanul bájos játékával kárpótolt azon indiszpozicója okozta hibákért, mellyekkel az ének múzsája ellen néhányszor vétett. Bármennyire őrültünk a színpadon való viszontlátásnak, jobb lett volna, ha még néhány napig pihen és teljesen egészségesen lépett volna fel. Máté László hévvel, tűzzel, izzó szenvedéllyel ábrázolta a francia földre vetődött magyar huszárhadnagyot. Császár kissé túlzott reálizmussal mimelte a huszár szakaszvezetőt. A magyar huszár talán a korcsmában úgy viselkedik, mint ő utánozta, de nem egy grófi kastélyban. Dalnoky ennivalóan kedves komorna volt. Érczkövy László (Beau marquis) a megszokott operett burlesz-komikus figura volt, aki még Ízléstelenség árán is minél gyakrabban akarja foglalkoztatni a közönség nevető izmait. Kedden „Hejehuja bárót", Ascher Leo operettjét, játszották. A címszerepet Máté László a tőle megszokott vervvel játszotta, dalait hatásosan énekelte. Adél és Müsott kettős szerepében, melyben Kállay Jolán lépett fel, az ének és játék úgy összeforr, hogy lehetetlen a kettőt külön venni. Alakítása tökéletes lenne, ha torokbaja nem gyötörné és nem lenne e miatt rekedt. Igazán bűn ilyen állapotban felléptetni. Hiszen örökre tönkreteheti hangját! Vajda Lajos minden szavával és mozdulatával megkacagtatta a közönséget. Csak ne kérdjék tőlem, milyen eszközökkel! Dalnoky Tessza igen sikkesen táncolt és temperamentumosán alakította Pampflinger Tónia szerepét. Érczkövy és Bihary bravúros táncukkal gyönyörködtették a közönséget. Benedek Jolán Mme Gilipo kétlaki életét ügyesen ábrázolta. Az ideál-keringőt H. Zombory Ilonka és Bihary N. igen szépen lejtették és a közönség zajosan kifejezett kívánságára megismételték. Némelyik jelenetben azt képzeltük, hogy cirkuszban vagyunk, ebből az illúzióból csak az ébresztett fel bennünk, hogy a színpadon énekeltek is. (Ha ugyan éneknek nevezhető az, amit hallottunk!) Szerdán és csütörtökön szintén a „Hejehuja báró" ment. Pénteken Molnár Ferenc legújabb színmüve, az „Uri Divat" került szinre. Végre a jó izlésü, művelt közönség ismét láthatott egy darabot, melyben a színészek nem kénytelenek a zsinórpadlásig ugrálni, a színésznőket át-, ugrani és más hasonló akrobata mutatványokat végezni. Végre ismét láthatunk egy színművet, mely egy darab valódi életet művészi feldolgozásban, hazug romanticizmus és piszkos naturalizmus nélkül mutat be. Végre ismét hallhattuk Benkő Ilonka (Paula) muzsikazengésü szavát és gyönyörködhettünk csiszolt gyémánt finomságú játékában. Különös bensőséggel fejezte ki az élet örömei utáni vágyat, a róluk való lemondását és a bolondul jó Juhász Péter iránti ébredező szerelmét, valamint lelki válságát, melyen keresztül megy, midőn szakít eddigi életfelfogásával és a nagyvilági hölgy a változatos, kápráztató, vágyott élvezeteit fölcseréli egy egyszerű, munkás, jó ember nyugodt, boldogító szerelmével. Pesti Kálmán, akiben egy minden izében modern színésszel ismerkedtünk meg, finoman, diszkréten alakította Juhász Péter légiesen finom lelkületű alakját. Dalnoky Tessza (Adél) helyesen felfogott és kidolgozott szerepének interpretálásával a legmagasabb igényeket is kielégítette. Kitűnő alalakításokat mutattak be Máté László, Császár Gyula és Érckövy László. v. 1. KARC O LAT a mult hétről. Kazdünk fellélegzeni! Hosszú, kínos bizonytalanság után végre-valahára derűs jelenségek kezdenek mutatkozni azon a láthatáron, ahová sóvárogva tekintettünk azzal a reményteljes bizalommal, hogy meghallják szavunkat és megteszik az intézkedéseket, melyektől jobb sorsot remélünk. Elkeseredve láttuk és éreztük, hogy nem törődnek velünk, elhagyatva éreztük magunkat, hiába emeltünk óvást a jogtalanságokért, melyeket velünk szemben a csehek, románok és szerbek ellenünk mint megszállott csapatok elkövettek, mig végre meghallották jajkiáltásunkat, biztató jelek érkeznek hozzánk, hogy a hosszú szenvedéseknek végét járjuk és kezdenek már velünk komolyan foglalkozni. Azért jelzem ebben az értelemben, hogy „komolyan foglalkozni", mert a látszat és a tapasztaltak után ítélve, velünk egyáltalában nem törődtek, .hagyták a dolgokat úgy lebonyolítani, amint azt a megszálló ellenséges csapatok helyesnek és jónak látták, saját érdekeiket szem előtt tartva, most azonban kezdjük érezni azt a „nyomást", mely hivatva lesz végre-valahára véget vetni a garázdálkodásnak, mely hosszú ideig meg fog ugyan bennünket bénítani, de legalább az a reményünk megmarad, hogy ha hosszú időre lesz is szükségünk, de majd csak kiheverjük, mert hát hiába, mi csak „bízunk az ősi erényben", érthetőbben mondva „él magyar, áll Buda még". így fest a jelenlegi helyzetünk. Országunk érdekei kezdenek előtérbe lépni, el lett határozva, hogy országunk sorsáról gondoskodni akarnak, a tárgyalásokat velünk megkezdik és ami a legfőbb, a Wilson-elvek győzelmével fognak a béketárgyalások befejezést nyerni, ami végeredményébén azt jelenti, hogy a népjogok sérthetetlenségét meg fogjuk óvni, ami egyenértékű azzal, hogy megadják a lehetőségét annak, hogy még nincs minden veszve és egy boldogabb korszak eljövetelét remélhetjük. Szóval, a régi közmondásunk létjogosultsága ez esetben is be fog igazolódni, hogy „borura derű". És ha mindazokat a körülményeket figyelembe vesszük, melyek a háború befejezése után a jelenlegi helyzetig lezajlottak, teljes joggal és jóhiszeműséggel konstatálhatjuk, hogy: — Kezdünk fellélegzeni! Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa sok kétes probléma megoldására van hivatva. Az hirlik, hogy Pápa városa politikai szempontból még ingadozó állapotban leledzik. Az hirlik, hogy a Néptanács csak ideiglenes előmunkálati engedélyek megadására szorítkozik. Az hirlik, hogy a polgármester szociális érzékét a helyzet magaslatára kívánja emelni. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány hivatalában a régi rendszert teljesen purifikálja.' Az hirlik, hogy a rendőrök az utóbbi időben friss lélekzetet nyertek. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság ezentúl a saját szakállára fog intézkedni. Az hirlik, hogy a közélelmezési irodában már nem ígérnek, hanem adnak. Az hirlik, hogy a dohányjegy-irodában az adagok kiutalásánál visszafejlődés mutatkozik. Az hirlik, hogy Pápán a szervezkedés munkája rohamléptekkel halad előre. Az hirlik, hogy Pápán a farsangi mulatságok határtalan rekordot értek el. Az hirlik, hogy Pápán a mészárosok mulatságán a székállók a táncosnőket jól kiszolgálták. Az hirlik, hogy Pápán a ref. énekegylet mulatságán a táncos párok izzasztó kúrát tartottak. Az hirlik, hogy Pápán a farsangi mulatságok alkalmával a Griff nagyterméből mellékvágányokat rögtönöztek. Az hirlik, hogy Pápán a színtársulat két tagja alkalmilag fogfájást szimulál. Az hirlik, hogy Pápán a színtársulat néhány tagja a tüzpróbát nagy sikerrel kiállotta. Az hirlik, hogy Pápán a színtársulat néhány tagja a lecsuzási jelenetekben nagy sikert ér el. Az hirlik, hogy Pápán a színtársulat néhány tagja csak azt hiszi el, amit megfoghat. Az hirlik, hogy a dartollas legények március idusán közszemlére lesznek kitéve. Az hirlik, hogy a libatollas legények a farsangi mulatságokon végkimerülésig lejtettek. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai a farsangi mulatságokat kiböjtölték. Az hirlik, hogy a Traj-daj asztaltársaság tagjai között nősülési inger mutatkozik. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban a „Niemand"-ok tért foglaltak. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban az esti órákban kettős rendekben sorakoznak. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője a színtársulat tagjainál a vigasz-versenyeket rendezi.