Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-02-23 / 8. szám

Közérdekű Jfüg-g-etlen hetilap. b Megjelenik nainclen vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 20 K, félévre 10 K, negyedévre 5 K. Egyes szám ára 40 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyílt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) A P. L, mult heíi számában . . . . y igen érdekes, értékes és közérdekű cikket irt a lakáskérdésről. A tárgyilagos elmélkedés minden részletével egyetértünk, csak a kivitel időpontjára volna néhány észrevételünk. Már a háború folyamán többször rámutattunk a lakásmizériákra, melyek a békekötés után még súlyosbodni fognak, azért már akkor sürgettük a nagy mértékű építkezés megindítását. Akkor azonban még senki sem sejthette, hogy a háború ránk nézve olyan csúfos véget fog érni és hogy ennek következtében pénzünk ilyen nagy mértékben elértéktelenedik és nem is álmodott senki arról, hogy az élelmi-, tüzeíőés ipari cikkek az egész világon páratlanul álló drágasága miatt a munkabéreket ilyen magasra keüjen emelni. A kitűnő cikkiró azt ajánlja, hogy a város építtessen évenkint néhány bérházat és azokat nyomban adja el az építés árán. Ajánlja, hogy a város maga gyártson nagyban téglát, vegyen fát az erdőben, hordassa haza, dolgoztassa fel. Ez mind nagyon helyes, a házilag kezelt építés valószínűleg olcsóbb lenne. De a kőmives, az ács, az asztalos, a lakatos, bádogos, az üveges, a napszámos a városnak sem dolgoznék kevesebbért, mint másnak, az építőmester sem bocsájtaná csupa altruizmusból tudását a város rendelkezésére. így a legkedvezőbb esetben a város az építkezésnél körülbelül 10 százalékot takaríthatna meg. Mi következik ebből ? A pénz értéktelensége következtében 100 ezer koronába fog kerülni egy szerény házacska felépítése, melynek értékét pár év múlva nagy hadiadó vagy egyéb elkerülhetetlen pénzügyi intézkedés folytán beálló pénzszűke valószínűleg a felére fogja csökkenteni. A háztulajdonos azonban befektetett pénzét kamatoztatni óhajtván, a ház vásárlási árának megfelelő házbért követel most is fog akkor is követelni, ami bizony a í mostani lakásbéreknek legalább háromszorosát fogja kitenni. Ez katasztrofális következményeket vonhat maga után, mert hihetetlenül fel fogja emelni a többi « lakás bérét is. í Tehát nem nagyon hasznos dolog mostan spekulációra házat építeni. Ezzel nem mondtuk, hogy nem kell házakat építtetni. Sőt nagyon is kell és pedig igen sok házat kell építtetni. Építtessen a város is saját tisztviselői és alkalmazottai részére. Ezzel sok lakás felszabadul a hajléktalanok számára. Ám csapjon fel a város téglagyárosnak is és bocsássa önköltségi áron, vagy kevés haszonnal azoknak rendelkezésére, akiknak kedvük van az építésre. Gyakoroljon a néptanács és minden szervezet, melynek ma befolyása van, a hadimilliomosokra, a háborúban nagy vagyont szerzett pénzintézetekre, szövetkezetekre, kereskedőkre, hogy építtessenek lakóházakat, melyekben alkalmazottaiknak lakást adjanak. Ezek ebben az esetben engedni fognak bérköveteléseikből, lemon* danak szövetkezetek alapításának tervéről és így a nagykereskedők, a már meglévő nagy vagyonú szövetkezet nem veszít a drága építés mellett sem. De a szabott fizetésű tisztviselő, aki most fog házat építtetni, egész életében arról fog koldulni — ha csak nincs jelentékeny magánvagyona. Szerény anyagi viszonyok között élő emberek, akik egész életükben összekuporgatott vagyonkájukat, vagy fele részben bankkölcsönt fordítanak arra, hogy maguknak fészket rakjanak, halasszák el szándékukat 2—3 évre, amire közállapotaink félig-meddig a rendes mederbe terelődnek, a nagy pénzügyi válságon túl leszünk, pénzünk értéke emelkedik, az élelmi-, tüzelő- és ruházati cikkek ára csökken és ennek következtében a munkabérek ezen arányban esni fognak. Ha már eddig szenvedtünk mint zsellérek meg nem felelő lakásokban, akkor még türjünk egy kis darabig, mig nekünk is felvirrad, mert különben egész életünkben nyögni fogjuk elhamarkodott tettünket. * * * A tömegek egyrésze igen hiszékeny és feledékeny. Azért nem árt bizonyos dolgok emlékét felújítani. Elfogulatlan polgáremberek is elismerik, hogy ami rend van az országban, azt csakis a szociáldemokrata pártszervezet tartotta és tartja fenn. A forradalom után a rendzavarások, fosztogatás mindenütt olyan helyeken ütötte fel fejét, hol kevés az ipari munkás, ennélfogva szociálista szervezet vagy egyáltalában nem volt, vagy ahol ilyen a háború előtt fennállott, a háború alatt egészen elgyöngült. Mihelyt hazatértek a szociálista szellemű katonák és megerősítették szervezeteiket, azonnal helyreállították a rendet. Iít Pápán is többször olyan puskaporos volt a levegő, hogy csak egy gyufaszálat kellett volna meggyújtani, azonnal explózió állott volna elő, és megindult volna a fosztogatás, rendbontás. Midőn a hadügyminiszter rendelete meghagyta, hogy a katonáknak hadkiegészítő parancsnoksághoz kell bevonulniuk, az utcán óriási csoportok verődtek össze, már kitörőben volt a vihar, már mennydörgött, cikkáztak a villámok, ekkor a szociáldemokrata párt kiküldöttje a legutolsó percben felállította ar villámhárítót, közéje ment a háborgó tömegnek, elhívta azt a Munkás-Otthonba, otían testvéri szeretettel, okos szavakkal felvilágosította őket, jogos kívánságaik teljesítését az illetékes helyen kieszközölte és — elült a vihar. Mikor az immár feloszlatott'nemzetŐrség és csendőrség között összeütközésre került a dolog, akkor is a szociáldemokrata párt küldöttje ment a két felől egymás ellen fordított, már lövésre kész fegyverek közé, kockáztatva életét. A szociálista kiküldött tapintatos szavaira és okos közbenjárására a fegyvereket ismét szögre akasztották, pedig ha akkor két oldalról eldördül a sortűz, ki tudja mivé , fajul a dolog, mert ha a vérengzés egyszer megindul, ki tudja, hol végződik? Hány és hány ilyen alkalom volt, midőn a veszély Damokles kardként egy cérnaszálon függött a város felett, de a szociálista párt mindig résen állt, amint résen áll az egész országban, mig végre sikerült a rendet teljesen helyreállítani a már teljesen megbizható, bizalmi férfiaiknak és tisztjeiknek engedelmeskedő karhatalom segítségével. Mindezt szükséges volt a gyenge emlékező tehetségű és könnyen félrevezethető elemek memóriájának támogatására elmondani. várh«i

yi Hirdessen a „Pápai Közlönyében.