Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-02-16 / 7. szám

tói. Nem bántja nálunk senki vallásukat. Hisz van közöttünk akárhány vallásos ember, aki azért táborunkban is köztiszteletben részesül. Ne aggódjanak annyira a kommunizmus miatt sem. A kommunizmust az egész Internacionálé óriási többsége csak akkor akarja majd megvalósítani, ha az egész művelt világ gazdasági viszonyai szükségessé teszik és a népek többsége az egész emberiség boldogságára kívánni fogja. Jöjjenek hát, ne késlekedjenek! ' Várhelyi Izsó. S z i n h á z. A nagy hidegben a Pacsirta gyönyörű dalai és a kitűnő szereplők ötször vonzottak egy héten belül nagy közönséget. Nem csoda tehát, ha a Pacsirta és társai a jövőben is évenként 4—5 hónapra szeretnének nálunk fészket rakni. Mi is szívesen látjuk őket, ha az igazgató társulatát még egy jó szubrett- és egy koloratúrprimadonnával és egy drámai hősszerelmessel kiegészíti és zenekarát megnagyobbítja. A heti előadások az eddigi mederben folytak. Kifogástalan rendezés, a szereplők buzgalma, szorgalma, hivatásszeretete, szerepükbe való bemélyedés és józan önmérséklet emelték az előadások színvonalát. A közönség pedig változatlan kedvvel látogatta e héten is az előadásokat és örömmel vette tudomásul a sziniévad meghosszabbításának hírét. & heti műsorról a következőkben számolunk be: Szombaton, vasárnap, hétfőn és csütörtökön a „Pacsirta" ment. Időközben Kállay Jolán rekedtségét kihevervén, a második (szombati) előadástól kezdve Lehár gyönyörű dallamai hatásosan érvényesültek örökké dalos ajkain. A Pacsirta szóra természetesen mindannyiszor megtelt a nézőtér. Kedden és szerdán Földes Imre forradalmi szellemű hires korképe, a „Császár katonái" került szinre. Midőn a szabadság és haladás híveinek szemei előtt megjelentek ama gaz, bornírt, nép- és nemzetellenes banda hű fotografái, újból feléledt lelkében a hála azok iránt, akik a forradalmat megcsinálták, mely elsöpörte azt az utálatos társaságot a közélet szinteréről. A régi osztrákmagyar ármádiát utáló Joász Géza főhadnagyot Nagy Jenő rendező és titkár adta, aki a beteg Csáékir helyébe ugrott be, de kitűnő alakításán egy cseppet sem látszott meg a készületlenség. Minden szava, minden arcmozdulata egyszerű, természetes, szinte magától értetődő volt, éppen ezért ellenállhatatlan hatást tett. Kívánatos volna, hogy e magas intelligenciájú művész hasonló szerepekben minél gyakrabban fellépjen. Ellenlábasát, a megcsontosodott osztrákká vedlett magyar katonatipust Máté László énjének teljes háttérbe szorításával, szerepébe való tökéletes belemélyedésével állította elénk. Benkő Ilonka (Erzsébet) meleg, zengő organumával, szívből jövő szavaival mint mindig, e két estén is megtalálta az utat a közönség szivéhez. Mozdulatai, mimikája, hanghordozása, beszédmodora mindig mások, mindig az ábrázolt személy jellemének megfelelőek. Vajda Lajos (Karády) ismét sokoldalúságának adta tanújelét. Mint komikus, mint jellemszinész m£r többször derekasan megállta helyét, Ezen estén mint apaszinész is kiválónak bizonyult. Bihary Nándor, Szedlacsek zászlós hálás szerepének hatásos részleteit hatásosan kiaknázta. Kisebb szerepeikben igen jók volak Heltai, Érckövi és Varga Ferenc. Pénteken közkívánatra másodszor adták a „Lilit". Antonin Plinchardt tüzér szerepét, melyet az első előadáson Érckövi Károly alakított, mostan Máté László játszotta teljes sikerrel. Nem kopirozta kitűnő hírnevű elődjének játékmodorát, hanem önálló felfogású alakítást mutatott be. Kállay Jolán Lilié talán még bájosabb, frisebb és elragadóbb volt, mint e darab múlt heti előadásán. Szombaton „János vitézt" játszották. Kukoricza János Kállay Jolánnak egyik legjobb szerepe. Annak idején Kállay országos feltűnést keltett e szerep kreálásával, szakértők véleménye szerint az összes vidéki primadonnák közül kiemelkedett és az ő alakítása volt a legjobb valamennyi között. Vasárnap megismétlik a „Jánost vitézt". v. i. KARCOLAT a mult hétről. Jobban állunk! Ezekkel a szavakkal illusztrálta a helyzetet Hock János a legutóbbi napokban egy küldöttség előtt, mely nála jelentkezett a politikai irányzatok megbeszélése szempontjából. Mi is így láttuk és látjuk, de jól esik ezt illetékes helyről hallanunk. A jobb fordulatot mi a berni konferencia eseményeiben láttuk és amint az események igazolják, a javulást illetékes helyen is erre vonatkoztatják, amennyiben a jobb fordulatot azzal érvelik, hogy a berni konferencián szereplő magyar szociálistáknak sikerült irántunk a teljes szimpátiát kinyerni. Jobban állunk! Ezt a tényt most már leszögezhetjük, de ezzel, hogy jobban állunk, ezzel még nincs megállapítva, hogy jól állunk. Jobban állunk, mint akkor, amidőn a francia tábornok fogadta a magyar küldöttséget, mert hát akkor nagyon rosszul álltunk, annyira rosszul, hogy kétségbeesve vártuk a reánk zuduló veszélyeket. Kaptunk is jobbról, balról olyan zápor „tussokat", hogy belebetegedtünk, de hála a Gondviselésnek, ezeket a csapásokat is türelemmel viseltük, kiszenvedtük és most, amikor kezdünk már lélegzetet venni, nagyon helyesen itélik meg a helyzetet illetékes helyen azzal a kijelentéssel, hogy „jobban állunk". Amit már előzőleg, és kezdetben jeleztem, azt, hogy „jobban állunk", annak kell • tulajdonítani, hogy „derül Bern felől". Szavunkat hallattuk és szavunkat hallották. Örömnapokat jelentenek részünkről a berni konferencián kivívott sikerek és ezeknek a sikereknek folytatásáról is szól a krónika. Ugyancsak azok a kiküldötteink, kik oly nagy sikerrel biztosították az irántunk való szimpátiát, belekerültek, jobban mondva bele lettek delegálva a párizsi konferenciába, ami végeredményében egyelőre azt is eredményezte, hogy a hazai ügyeket ellenőrző bizottságok napról-napra köszöntenek be hozzánk, ami egyértelmű azzal, hogy országunk épségét, tekintélyét és minden tervbe vett üdvös reformoknak lehetőségét van hivatva biztosítani. így fest egyelőre a helyzet. Én sohasem tagadtam, hogy optimista vagyok és ragaszkodom ehhez az álláspontomhoz, mert arra a tapasztalatra jutottam, hogy az optimistaságom mellett fenntartottam a létjogosultságot a reménykedésre, holott a pesszimizmus a kétségbeesésbe üldözte még a legtöbb reményekre jogosított egyéneket is. Igazolást nyert az optimizmus a mostani helyzetünkben is. Nem tagadom, sokszor téves álláspontra kellett helyezkedni az ellenkező áramlat bekövetkezése folytán, de végeredménykép mégis csak a jobb felfogás győzött. Igaz ugyan, hogy sok megpróbáltatás árán, de a türelem és kitartás mégis legyőzte a legpesszimisztikusabb áramlatot is és ledöntötte az előttünk felépített kőből vélt, de tényleg kártyából épített várfalakat. Ebben a „jobban állunk" helyzetből mi is teljes mértékben kivesszük a részünket. Már a mult heti krónikában jeleztem, hogy a jótékonycélu estélyek és mulatságok egész sorozata már lezajlott, most pedig azt kell jeleznem, hogy nemcsak a már lezajlott mulatságok lesznek „közkívánatra" megismételve, de számos oly estélyek vannak előjegyzés alatt, melyek eddig még napirenden sem voltak. Szóval, vig életet folytatunk és ezt most már lelkiismeretesebben is tehetjük, mert hát illetékes helyről is azt hangoztatják, hogy: — Jobban állunk! Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa a háború tartama alatt teljesen kiment formájából. Az hirlik, hogy Pápa városa Néptanácsa kiszemelt elemekből lesz összeállítva. Az hirlik, hogy Pápa város volt képviselőtestülete a „mór" jelzővel lett elbocsájtva. Az hirlik, hogy a polgármester rnár annyira tájékozva van, hogy ismeri a „Pappanheimer"-jeit. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány nem szorul a tanácsadókra. Az hirlik, hogy a rendőrök már nem küzdenek forgalmi akadályokkal. Az hirlik, hogy a Nemzetőrség letétbe lett helyezve. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság jóindulatában senki sem kételkedik. Az hirlik, hogy a közélelmezési irodában sok izben a szükség lármát provokál. Az hirlik, hogy a dohányjegy-irodában szélcsend uralkodik. Az hirlik, hogy Pápán a szociáldemokraták lábra kaptak. Az hirlik, hogy Pápán a dohány és szivar közkézről közszájra forog. Az hirlik, hogy Pápán a szintársulat néhány tagja keresi az alkalmat. Az hirlik, hogy Pápán a szintársulat egyik tagját „tuli"-ra veszik. Az hirlik, hogy Pápán a szintársulat egyik tagját kellemetlen hírekkel elbocsájtották. Az hirlik, hogy Pápán a szintársulat egyik női tagja a „Traj-daj" végszóra elalszik. Az hirlik, hogy Pápán a szintársulat egyik női tagja egy fiatal emberrel „kaszinózik". Az hirlik, hogy Pápán a szintársulat két női tagja új beosztást kapott. Az hirlik, hogy a darutollas legényekközül többen ki vannak hámozva. Az hirlik, hogy a libatollas legényeket több helyen meglovagoltatták. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai sót esznek és paprikát szagolnak. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban a gyorstüzelést beszüntették. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban egy új „lórum"-játékkal szórakoznak. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője a színtársulatnál nem megfelelő beosztást nyert. Hirdessen a „Pápai Kijzlöny"-ben.