Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-12-28 / 52. szám

egy vég (14 méter) már 15 koronáért. Jó* zsebórát 10—20 koronáért lehetett vásárolni. Az illatszer ára is érdekelni fogja azokat a hölgyeket, akik ma sem tudják nélkülözni. Nos, tizenöt évvel ezelőtt „a legkedveltebb ibolyaillat" (Brise de Violettes) üvegje 3, 5 és 9 koronába került. írjunk e még több árat is? A bútorét (az 500 koronáért kapható nagy­szerű szobaberendezés) vagy éppen az élelmiszerét? Minek szaporítsuk a szivek keservét ezzel, amikor liszthez nem tu­dunk jutni és alig van kenyér? Csak még egyet. Tizenöt évvel ezelőtt a fő­város fölszólította a villamos világíió társaságokat, hogy a villamos áram hekto­vatt óráját 8 fillérről — szállítsák le 7 fillérre. Édes Istenem, mi volt a 8 fillér a mai árhoz képest? És a főváros mégis sokailotta. A társaságok persze nem is szállították le az árat és azóta a főváros is drágít, egyre drágít. Aki elolvassa ezt a csak hevenyé­szett kis statisztikát, igazán nem tudja, sirjon-e vagy nevessen? Sírjon, ha mai helyzetünket' látja, vagy nevessen, mert nem is nagyon régen a leirt, ma már hihetetlen árak voltak érvényben. íme, nem is kell éppen öreg embernek lennie annak, aki a régi jó időkre hivatkozik. KARCOLAT a mult hétről. Uj-év küszöbén! Ha valaha volt létjogo­sultsága az új-évet örömmel üdvözölni és az elmúlt évet elparentálni úgy a jelenlegi esetre különösen alkalmazható. Rendes körülmények között a szokásos kegyelettel bucsuztunk el az ó-évtől, de ez alkalommal nem parentáljuk el, hanem a szó teljes értelmében kitöröljük vég­leg emlékezetünkből mintha egyáltalában nem is létezett volna az 1919. év. Azt hiszem, hogy ezért a kijelentésemért nem fog vád érni. Oly borzalmas és bestiális lefolyású volt a lefolyt év, hogy erre az évre visszaemlékezni csak borzalommal lehetne s így nekem, mint króni­kásunk, ebben a minőségben az elmúlt eszten­dőt nem elparentálni, hanem az emlékezetünk­ből végleg kitörölni, szóval a megsemmisülés­nek átadni. Kitöröljük végleg emlékezetünkből és annál nagyobb örömmel üdvözölhetjük az új­évet, mert ez az uj-év van hivatva a mult év rombolásait helyrehozni és részünkre a boldog jövőt meghozni. Amit már kezdetben jeleztem, emberemlékezet óta nem volt nagyobb jogo­sultsága a szokásos uj-évnek üdvözlésére, mint ez alkalommal. Most az uj-év küszöbén készü­lődünk a végleges béke megkötésére, most készü­lődünk a nemzetgyűlési képviselők megválasztá­sára, mely jelenségek oly nagy horderejűek létünk biztosítására, hogy teljes tudattal elmondhatjuk, hogy a mostani uj-év küszöbe hazánk törté­netében nagy változást jelent. Az elmondottakhoz nem akarok kommen­tárt fűzni, hisz alig van országunkban egyén, ki a mostani körülményeket a maga valódi­ságában nem tudná értékelni. Mindnyájan egytől-egyig a béke után sóvárgunk, mert meg vagyunk győződve, hogy csak a béke meg­kötése után kezdhetünk lélegzetet venni és a fejlődés útjára térni. A békeföltételek nem igen biztatók ugyan és nem is kötünk hozzá vérmes reményeket, de bármilyen súlyos fel­tételek mellett kell is megkötnünk a békét, meg fogjuk kötni, már csak azért is, hogy kötelékeinktől megszabaduljunk, mert eddig teljesen bilincsekbe vagyunk verve. Igenis, békére sóvárgunk, bármily ára is legyen a békének, mi ki fogjuk azt, ha nem is hamarosan, de ki fogjuk heverni. Most az uj-év küszöbén indulnak el a békedelegátusaink a béke megkötésére és reméljük, hogy az uj-év meg is fogja hozni a nyugalmat és a belső békét is, mely hivatva van további létünk biz­tosítására. Ebben a tudatban lelkes örömmel üdvözöljük az uj-évet a régi hagyományos stylusban, mely abban kulminál, hogy lapunk jóbarátaínak és ismerőseinek és egyben váro­sunk összes lakosságának ez úton kivánok: — Boldog uj-évet! Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa a köz­világítást sötét háttérben világítja meg. Az hirlik, hogy Pápa városa a döbröntei szénbányával artézi kutat fogott. Az hirlik, hogy a polgármester a kapott Júdás csókokat egyeiőre irattárba helyezte. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány nász­utjáról a lehető legjobb kondícióban érkezett vissza. Az hirlik, hogy a rendőrök krisztkindlire sok Ígéretet és biztatást kaptak. Az hirlik, hogy a nyomozó osztály alkalma­zottjai nem mindenütt szívesen látott vendégek. Az hirlik, hogy az ipartestület műkedvelői előadásán a „kontra" derültséget keltett. Az hirlik, hogy az ipartestület műkedvelői két estén lettek el „tojonc"-olva. Az hirlik, hogy a moziban a filmek sok­szor lecsuznak. Az hirlik, hogy Pápán karácsony estéjén a dióhiány sok helyen befolyásolta a helyzetet. Az hirlik, hogy Pápán Szilveszter estére sok helyen eljegyzési terveket szőnek. Az hirlik, hogy Pápán egy fiatal ember a lefolyt évben négyszer akart vőlegény lenni. Az hirlik, hogy Pápán uj-évre egy asszonyokból és leányokból álló pletykaköz­pont létesült. Az hirlik, hogy Pápán a „Pletykaköz­pont"-ba csak viharedzett egyének lesznek felvéve. Az hirlik, hogy Pápán a „lórum" játék már destruktív irányzattal lesz kezelve. Az hirlik, hogy Pápán a „boldog uj-év" kívánatra is áremelkedés várható. Az hirlik, hogy Pápán a dohány és szivar árusítását a csempészekre bizzák. Az hirlik, hogy Pápán a darutollas legé­nyek gyenge lábon állanak. Az hirlik, hogy a libatollas legények karácsony estén trendeliztek. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai uj-év után nadrágot cserélnek. Az hirlik, hogy a Traj-daj asztaltársaság tagjai a szeszes italokat szakértelemmel isszák. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövész­árkaiban az elhelyezkedés a rossz időjárás folytán sok nehézségekbe ütközik. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban a jelentkező gólyafészket egyelőre titokban tartják. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szer­kesztője a karácsonyi ünnepeket gazdátlan kör­ben töltötte el. Hirdessen a Pápai Közlönyben. Színielőadás. Szombat és vasárnap este — két estén — megint színház lett színházunk és nem mozinak nevezett kulturhelyiség. Ipartestületünk derék műkedvelői adták elő telt ház mellett Tóth Ede „Tolonc" cimü népszínművét. Már maga a hir is, hogy színházunkban színielőadás van, felmelegíti az embert, hát még ha a szinház fűtve van. Különösen ez az utóbbi rendkívüli esemény annyira felfokozta fantáziámat, hogy kisdiáknak képzeltem vissza magamat, aki a diák álló karfáján kuporodik. Hátra is néztem ülőhelyemről, hátha meglátom magamat, de e pillanatban felhúzták a függönyt. A színpadról beáradó hideg, no meg az a lyuk a falon, aztán magamhoz térített, hogy Pápán már mozi is van, ... de szinház — nincs —. Ami az előadást illeti, az mintaszerűen folyt le. A rendezés Schlamadinger bencés tanár ügyességét dicséri. Az összes szereplők igyekeztek kitenni magukért, ki kell azonban emelnem Wandlich Károlyt (Kontra Fridolin), Mika Emiliát (Kontráné), Bornemissza Józsefet (Miklós) és Horváth Terust (Liszka). Turul Veremund a vándorló legény szerepében igen ötletes volt, bár néha a karzatnak játszott. Ördög Sára személyesítője a tragikomikus alakot inkább a komikus oldaláról mutatta be — nem egészen helyesen. A szindarab előtt Pék Mancika énekelt három dalt kedvesen Kecskés Lajos diszkrét zongorakisérete meliett, a felvonásközökben pedig Horváth Karcsi zenekara — nem muzsikált. (_ r _ y ) HÍREK. T. előfizetőinknek és munka­társainknak boldog új-esztendőt kívánunk. — Kormánybiztosunk lemondása. A magyar kormány Bartos Jánost, Ko­máromEsztergom-, Fejér-, Győr- és Veszprémvármegye kormánybiztosát állá­sától saját kérelmére felmentette. Tudni­való, hogy Bartos Jánost az ugodi vá­lasztókerület nagy lelkesedéssel képviselő­jelöltül jelölte s az új nemzetgyűlésen mint képviselő kívánja szolgálni a magyar nemzet ügyét. — Dr. Antal Géza — békedelegátus. V A fővárosi lapok a hét elején közölték az \Apponyi Albert gróf elnöklésével Neullybe kül­dendő békedelegátusok névsorát, melyben a re­formátus egyházi ügyek előadójaként dr. Antal Géza, főiskolánk neves tanára is helyet foglal. Kétségtelen, hogy a választás nem eshetett volna érdemesebbre s az is kétségtelen, hogy jelen­legi kiküldetéséből, valamint az előbbiekből is, melyek folyamán a holland és angol rokon­szenv megszerzésével tett hazánknak nagy szol­gálatokat, disz fog hárulni városunkra és fő­iskolánkra. — Bélák Lajos főszolgabíró kör­levele. Bélák Lajos, a pápai járás kiváló fő­szolgabirája, körlevelet intézett a járás közön­ségéhez, melyben a haza szomorú sorsának ecsetelése mellett megmutatja az utat, melyen haladnunk kell, hogy az óhajtott célt: a rendet, békét, nyugalmat elérhessük, s a termelő mun­kát felvehessük. A szép körlevélből az aggódó hazafinak, a nép érdekeit szivén viselő fő­tisztviselőnek hangja szól felénk. Bár szívlel­nék meg szavait, bár fogadnák meg tanácsait mindenfelé, ahova a körlevél eljutott; bár találnának az atyai intelmek olyan fogékony talajra, mint amilyen jóindulat, nemes intenció sugalmazta azokat — akkor megnyugodva tekinthetnénk a bizonytalan jövő elé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom