Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-11-30 / 48. szám

Az hirlik, hogy a libatollas legények közül többen a Hymen-Sáncokkal is lánckereskedelmet űznek. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai békanyeléssel szórakoznak. Az hirlik, hogy a Traj-daj asztaltársaság tagjai sokszor búval vannak bélelve. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban nemleges választ nem szabad leadni. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban a kutyaugatást vészjelnek tekintik. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője minden bút és bánatot „gajdeszbe" küld. HÍREK. — Hímen. Fényes esküvő ment végbe f. hó 27-én este 6 órakor a helybeli r. kath. plebánia-templomban, amikor is dr. Tóth István, városunk rendőrkapitánya vezette oltárhoz Karlovitz Ilus úrleányt, Karlovitz Adolf gyógyszerész, a Pápai Takarékpénztár elnökének leányát. Az esketési szertartást dr. Hanauer Á. István váci püspök, a menyasszony nagybátyja végezte szivreható beszéd kíséretében. Tanuk voltak a menyasszony részéről Karlovitz László fővárosi mérnök, orvosi műszerészipari szakiskolai igazgató, a vőlegény részéről Gerő Sándor huszárszázados. A templomot egészen megtöltő nagy közönség elhalmozta szerencsekivánataival a boldog ifjú párt és az örömszülőket. — Magyar Nemzeti Békekölcsön. A nemzet jobbjainak óhajából pattant ki az a hatalmas nemzetmentő gondolat, hogy a rég óhajtott béke mielőbbi megalapozása céljából egy nagyszabású magyar nemzeti békekölcsön felvétele lehetővé legyen. Arról van szó, hogy a letűnt rémuralom rablógarázdálkodása alatt az államkincstárt kirabolták; a dohány- és sójövedék teljes megszűnése, bányáink és erdőink az idegen hadseregektől való megszállás miatt s a legveszedelmesebb: belső ellenségünk mesterkedése, az erkölcsös keresztény nemzeti társadalmi élet lejtőre való juttatása s az adózók kötelességének elmulasztása miatt az államháztartás teljesen a tönk szélére jutott. Ezeken a létünket végveszéllyel fenyegető bajokon csak a nemzet fiainak áldozatkészségével segíthetünk. A nemzeti hadsereg szervezése és ellátása, a vasút, posta s egyéb közforgalmi eszközeink rendbehozatala, közhivatalnokaink szomorú anyagi helyzetén való gyökeres orvoslás, a munkáskérdés helyes megoldása, a hadirokkantak-, özvegyek- és árvákról való gondoskodás stb., stb. egy nagyszabású államkölcsön felvétele nélkül megoldhatatlan. A Magyar Nemzeti Békekölcsönt a következő feltételek mellett bocsátják nyilvános aláírásra: Jegyezhető a Magyar Nemzeti Békekölcsönre 50 K és bármekkora 50 K-val osztható összeg. A jegyzési határidő folyó évi november hó 1-től folyó évi december hó 20-ig terjedő időtartamra állapíttatik meg. A jegyzett összegek 100 K-ig készpénzben azonnal, ennél nagyobb összegű jegyzések pedig 3 hónapon belül teljes összegükben befizetendők. A Magyar Nemzeti Békekölcsön kamatlábát (hogy az 4 vagy 5% legyen-e), adómentességét, valamint a kölcsönre vonatkozó egyéb feltételeket, a magyar kormány, illetőleg az összehívandó nemzetgyűlés határozza meg. — Hangverseny és egyéb. Liane Parvys énekesnő hétfőn este Mascagni, Schubert, Gounod és Dienzl szerzőktől énekelt tiszta csengésű, a felső kvintben is ércesen hangzó, drámai szopránján a városi színházban. Közzeneként szatmári Szabó Gizella kísérő zongoraművésznő játszotta Wlassics: Fantaise-Impromptuját és befejezésül egy Liszt-rapszódiával toldotta meg az est műsorát. Ennyit a hangversenyről. Ami a nézőteret illeti, azon 20—25 ember jelent meg mindössze Nem tudom, a pénzhiány, az idő meg nem felelése okozta-e ezt a nagy ürességet, de a látszat az volt, mintha a pápai publikum még nem lenne eléggé érett a komoly zene meghallgatására. Hogy nagyobb publikumot érdemeltek volna az előadók, az bizonyos. A sivár nézőtérhez méltó miliő volt a bedeszkázott zsinórpadlás, a nyolc sor fapad, melyek nem éppen élénk tanujelei a kultur városnak. Persze ez nem fontos most, mikor szellemi újjáépítésről van szó! . . . A helyzeten még az sem javított semmit, hogy az egyik emeleti páholyban állandó fecsegés volt és cukedli papírokat dobáltak a földszintre. Végül még csak annyit, hogy értesülésünk szerint ezek után a művésznő hétfőn este kétszer lépett fel Pápán: először és utoljára. (—r—y.) — Üj sajtófőnök. A minisztertanács Bonitz Ferenc miniszteri tanácsost a nemzeti kisebbségek minisztériumából szolgálattételre visszarendelte a miniszterelnökségre és egyúttal kinevezte a miniszterelnökségi sajtóosztály vezetőjévé. Bonitz Ferenc miniszteri tanácsos, a sajtóosztály vezetője, a mai napon, Huszár Károly miniszterelnök hivatalbalépésével egyidejűleg át is vette hivatalát. — A Dunántúl pénzügyminiszteri biztosa. A pénzügyminiszter Oltványi Ferenc miniszteri tanácsost, eddigi lugosi pénzügyigazgatót, Székesfehérvár székhellyel valamennyi dunántúli vármegyére kiterjedő hatáskörrel miniszteri biztossá nevezte ki. x Rehabilitálva. Köztudomásu dolog, hogy Kerpel Gusztáv pénzintézeti tisztviselő kommunizmus vádjával volt terhelve. Mint értesülünk, nevezett ellen az államügyészség a további eljárást megszüntette, mert az ellene emelt vád alaptalannak bizonyult. Ennek alapján a Pápai Közgazdasági Banknál viselt pénztárnoki állásába őt az igazgatóság visszahelyezte' — Halálozás. Mély gyász érte a városunkban közbecsülésben és köztiszteletben álló Schlesinger családot. A család nesztora, ifj. Schlesinger Mór terménynagykeresdő f. hó 24-én hosszas szenvedés után életének 78-ik évében elhunyt. Temetése f. hó 26-án nagy részvét mellett ment végbe. — A városi állatorvos helyettesítése. A városi tanács Pápai Lajos városi állatorvos betegségére való tekintettel, az állatorvosi teendők helyettesítésére Reichmann Győző városi és járási állami főállatorvost kérte fel, ki ezen megbízatást elvállalta és működését megkezdte. — Nem emelik fel a gabonaárakat! Egy budapesti lap közleménye folytán általában az a hir volt elterjedve, hogy a kormány a gabona árát fel fogja emelni. Utána jártunk a dolognak s mint illetékes helyről értesülünk, ez a híresztelés minden alapot nélkülöz. — A munkásbiztosító pénztárak államosítása. A héten jelent meg a magyar kormány 54000/919. M. E. sz. rendelete, mellyel úgy az országos, mint a kerületi munkásbiztosító pénztárakat államosította. Ezen rendelet nemcsak a tisztviselők államosításával, hanem a járulékok fizetésével és a segélyek megállapításával is foglalkozik. A biztosítási kötelezettséget részben redukálta, amennyiben az 1907. évi XIX. t.-c. 10. §-át érvényben hagyta, vagyis a köztisztviselők és közalkalmazottak biztosítási kötelezettsége a rendelet életbeléptetése napjától megszűnt, illetve megszűnik, ha azok az illetők hivatali főnökük utján a pénztártól kijelentetnek. A járulékfizetésre vonatkozólag a rendelet fenntartotta a hatszázalékos kulcsot, kivéve a cselédekre, illetve a háztartási alkalmazottakra, kik után 1919. évi március hó 30-ik napjától két százalék lesz a járulék. A járulékfizetési osztályokat az eddigi öt helyett VII-ben állapította meg. A segélyezésre vonatkozólag a rendelet fenntartotta azon kedvező segélyezési fizetéseket, melyeket a tagok eddig is élveztek. A rendelet kihirdetése napján, vagyis 1919 nov. 7-én lépett életbe. A végrehajtási utasítás azonban ezideig még nem érkezett meg. A magántisztviselőkre és művezetőkre (4790/918. sz. rendelet 1. §-a) a bejelentési bérhatár 7200 K. — Amint a rendelet, illetőleg a végrehajtási utasítás kezeink közé jut, bővebben ismertetjük. — A Polgári Kör vasárnap délután közgyűlést tartott Tóth Ferenc alelnök elnöklete alatt. A gyűlésnek főtárgya a jövő évi költségelőirányzat volt. Az óriási drágaság folytán a kiadási tételeket olyan magasan kellett előirányozni, hogy több mint 1300 koronával felülhaladták a bevételeket. Erre való tekintettel elhatározták, hogy 1920. évre a tagsági díjat 10 koronáról 20 koronára emelik fel. — Hollandiából érkezett szállítmány Pápa város részére. Dr. Antal Géza, városunk volt orsz. képviselője a városi tanácsnak bejelentést tett, hogy hivatalos értesítést kapott a budapesti Hollandi főkonzulátustól, mely szerint Hollandiából vöröskereszt vonattal Magyarország részére 7 waggon kórházi kötszer és különféle anyag érkezett. A beérkezett szállítmány kőzött 4 láda kötanyag és élelmiszer van, mely közvetlenül Pápa városának van címezve. A városi tanács a szállítmány átvételével Csíz* madia Dániel helybeli lakost bízta meg, ki legközelebb a fővárosba utazik s jelentkezik a hollandi főkonzulátusná! a szállítmány átvételére. — A Villanyáram díjak felemelése. A városi tanács a villanyáram díjakat november 1-től kezdődőleg hektowatt-óránként 50 f-ben állapította meg. Ezen felemelt díjakat ez időtől fogva az ipari fogyasztók is kötelesek fizetni. A városi tanács ezen határozatát a villanytelep felügyelő-bizottságának utólagos jóváhagyásával hozta meg. Egyben felhatalmazta az üzemvezetőt, hogy a szénhiányra való tekintettel a fogyasztóknál több áramot fogyasztó lámpákat kisebb fényességű lámpákkal kicserélhesse. — Hadikölcsön kötvényeink. Egy fővárosi lap nyomán örvendetes hirt közölhetünk olvasóinkkal. A magyar hadikölcsön kötvényeink iránt nagy érdeklődés támadt Németország és Németausztria pénzügyi köreiben. A kötvények, melyek iránt eddig semmi érdeklődés nem történt, most hirtelen 60 koronára szöktek fel a tömeges vásárlás következtében. Ami másként azt jelenti, hogy az ezer koronás kötvények ma 600 koronáért kelnek el, holott eddig alig lehetett 450 koronát kapni értök. És pedig nemcsak ezt jelenti, hogy egyesek pénze térül vissza, hanem azt is, hogy a magyar értékek növekvőben vannak, tehát pénzügyi helyzetünk javult a belső rend következtében. — 50 éves a „Levelezőlap"! Az utóbbi 2—3 évtized szülöttei, akik már a képes levelezőlap (anzikszkártya) korában nőttek fel, talán nem is gondoltak arra, hogy nagyapáik még alig ismerték a levelezőlap-divatot. Pedig a jámbor öregek már csak azért sem hódolhattak ennek a később sportszerüleg űzött küldözgetési divatnak, mert mindössze 50 évvel ezelőtt jött postai forgalomba az addig használaton kívüli „Levelezőlap". Nem érdektelen, hogy az ötlet, amelyből a levelezőlap gondolata megszületett: magyar történelmi vonatkozású. Bécsújhelyen van az a híres vár, amelynek Rákóczi tornyában sínylődött fogsága alatt 1701-ben II. Rákóczi Ferenc, mint azelőtt és azután annyi osztrákellenes jeles fia e magyar hazának. A vallásos lelkületü szabadsághős innen irt egy leszakított tapeta-darabra saját vérével pár soros üzenetet fiatal feleségének, ki azután egy kötélhágcsóval kiszabadította őt a fogságból . . . Százhatvan évvel ezután ugyanebben a toronyban tűnődött írásai felett, ezen az emléken, egy Hermann nevü katonai akadémiai tanár, amikor a levelezőlap ötletére rájött. Ő kezdeményezte 1868-ben ezt az újítást, egy, a „Neue Freie Presserben megírt cikk keretében. Hermann cikkében hangsúlyozta a reformnak különösen a kereskedő-világ szempontjából való nagy előnyeit és a felvetett eszmét úgy Ausztriában, mint Magyarországon még azon esztendőben gyakorlatilag megvalósították.