Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-09-21 / 38. szám

jegyekben teljesítette és azok a pénzjegyek az állampénztárba tényleg be ís lettek szolgáltatva, a pénzügy igazgatóság a fél kérelmére a szaporodásba hozott összeg megfelelő részét törölteti. KARCOLAT a mult hétről. Még lehet rajtunk segíteni. Hiába szépítgetnénk a jelenlegi helyzetet, nem akadna senki sem, aki egy nézeten ne volna velünk abban a tekintetben, hogy a mostani viszonyok a körülményekhez képest ha nem is kielégítők, de tűrhetők. Nem is arról van szó, hanem arról, hogy mikép lehetne ezen a tótágast álló helyzeten segíteni, vagy legalább is utat és módot találni egy oly expediensre, mely „lassan, de biztosan" meg is közelítené a régi tradíciókhoz való rokonszenvet. Nehéz probléma, de meg lehet fejteni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a megoldás a nehézségeket már áthidalta, hanem igenis leszögezem azon tényt, hogy a módok és eszközök rendelkezésünkre állanak, hogy a problémát megoldhassuk. Tőlünk függ, hogy ezeket a módokat és eszközöket a helyzetnek megfelelő energiával felhasználjuk oly irányzatban, mely a józan felfogással azonos. Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de mindenki érzi és tapasztalja, hogy városunkban az a régi egyetértés, együttérzés és amit most annyira hangoztatnak, a felebaráti szeretet társadalmi életünkben párját ritkító összhangban volt, teljesen illuzóriussá vált. Erre talán sokan azt válaszolják, hogy ezek is a kommunista korszaknak átkos következményei. Igenis, ezt részben koncedáljuk, de ez a rothadt korszak már bevégezte pályafutását, összeomlott mint a kártyavár, tehát nincs már semmi akadály, hogy a régi tradíciók újra testet öltsenek. Ezen a ponton kezdődik a probléma megoldása. Térjünk vissza a régi kerékvágásba. Egy igen ötletes francia közmondásra hivatkozom, mely azt értelmezi, hogy „az emberek rendesen visszatérnek régi szerelmükhöz". Ez a közmondás nagyon is összeegyeztethető a mostani helyzettel. Nem szükséges hozzá, mint visszaemlékezés a régi jó időkre, feledni a multat, fátyolt vetni a borzalmas korszakra és főleg újra tenyérbe venni a józan gondolkozást és felfogást. Igenis tenyérbe venni és addig forgatni, mig a felfogás a régi álláspontjába belehelyezkedik. Képletekben körvonalaztam ezt a müveletet, de meg vagyok győződve arról, hogy aki a régi tradíciókhoz hü maradt és tántoríthatatlanul a béke jegyében kíván élni, az megérti tendenciánkat, habár képletekben lett is az körülírva. Ezekből az irányelvekből kiindulva remélem én az említett problémát megoldhatni. Ha jóindulattal és a régi kipróbált közős szeretettel és egyetértéssel fogjuk kezelni ezt az ügyet, akkor, ha nem is régi „aranyjuezi szép napok", melyekről már álmodni sem lehet, de legalább a háborús előtti megelégedett társadalmi életünkbe fogunk beilleszkedhetni. Tehát fel a munkára I Legyünk a régiek. Térjünk vissza a régi tradíciónkhoz és ezzel már nagyrészt megoldottuk a problémát. Ami ezután következik, az már azután „csekélység lesz habbal". Magától igazolódik be a régi társadalmi keretbe. Szóval, ha mindezeket fontolóra vesszük, akkor a velem együttérzők, szinte azt fogják hangoztatni, hogy: — Még lehet rajtunk segíteni! Frici. Hirdessen a Pápai Közlönyben. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa az elállított lélegzetét lassanként visszanyeri. Az hirlik, hogy Pápa városa egyelőre folyószámlákkal táplálkozik. Az hirlik, hogy a polgármester a legközelebbi közgyűlésen közállapotainkról sorvadást fog bejelenteni. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány az előzékenység és méltányosság mintaképe. Az hirlik, hogy a volt Direktórium és Intéző-Bizottság tagjai ideiglenes lakásukat a lakáshivatalnak rendelkezésre bocsátották. Az hirlik, hogy a rendőrök állami tekintélyt szereztek maguknak. Az hirlik, hogy a nyomozó osztály detektivjei a lekapcsolási módszert ügyesen alkalmazzák. Az hirlik, hogy a keresztény szociálista párt ifjúsága által rendezett táncmulatság hajnali hangulattal nyert befejezést. Az hirlik, hogy Pápán a lakáshivatal nagy tisztogatást végez. Az hirlik, hogy Pápán a hetivásárokat őrszemekkel látják el. Az hirlik, hogy Pápán a zárórát visszatolták és kitolták. Az hirlik, hogy Pápán a kereskedők a pultokat már kezdik elárusításra berendezni. Az hirlik, hogy Pápán a mészárszékekben a jó húsnak kék a leve. Az hirlik, hogy Pápán a vallásfelekezetek között a békés egyetértés folyamatban van. Az hirlik, hogy Pápán a mozielőadások szakadozva folynak. Az hirlik, hogy Pápán a kabaré-társulatok egymást kergetik. Az hirlik, hogy Pápán a hangulat csonka vágányon halad. Az hirlik, hogy Pápán a szesztilalom demarkácionális vonalát sokan átisszák. Az hirlik, hogy a darutollas legények közül számosan ébrednek. Az hirlik, hogy a libatollas legények az esti korzón merev álláspontra helyezkednek. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai közül többen félálomba merültek. Az hirlik, hogy a Traj-daj asztaltársaság tagjai borral vannak bélelve. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban „idegeneknek tilos a tartózkodás". Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban a kapualjak kényeimessen vannak berendezve. Az hirlik, hogy Mezőlakon két napig búcsúztak el a búcsútól. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője a nappali forgalmat éjjel bonyolítja le. RUHAFESTŐ-MÜHELY. Van szerencsém a n. é. közönség b. tudomására hozni, hogy Attila-utca 5. sz. alatt (Erzsébetváros) egy a mai kornak minden tekintetben megfelelő : ruhafestő-műhelyt rendeztem be. zzz^zzzzzz^zz^zz Elvállalok minden e szakmába vágó szövetek, pamutáruk festését a legjutányosabb áron. zrzzzzzzzrzrr: Teljes tisztelettel: BALLMANN ERVIN ruhafestő mester. HÍREK — A miniszterelnök köszönete. A városházára a mai napon a következő távirat érkezett: Pápa város polgármesterének. A magyar nép meleg szivének dobbanását véltem hallani Pápa város határába való beérkezésemkor. A lelkes fogadtatás, melyben részesültem, oly feledhetetlen benyomásokat hagyott vissza lelkemben, hogy sietek polgármester urat kérni, szíveskedjék Pápa város és környéke nagyérdemű közönségének és külön a város lelkes honleányainak szívből jövő hálámat és egyben a legőszintébb üdvözletemet tolmácsolni. Friedrich István miniszterelnök. — Lóskay Gábor altábornagy illetősége. Lóskay Gábor altábornagy soproni lakos a városi tanácshoz azon kérelemmel járult, hogy pápai illetőségűnek ismerje el. Kérelmében jelzi, hogy néhány héttel ezelőtt Sopron város kötelékébe vétette fel magát, azért, mert felesége vagyona ott van és katonai szolgálatának jó részét Sopronban töltötte. Most azonban az a veszedelem fenyegeti Sopron városát, hogy az ántánt határozata folytán Ausztriához lesz csatolva. Mivel ő nem akar osztrák állampolgár lenni, azért kéri a városi tanácsot, hogy soproni megszerzett illetőségét tekintse meg nem történtnek és ismerje el őt régi jogon pápai illetőségűnek. A városi tanács, tekintettel arra, hogy kérelmező Pápán született, őt ezen alapon pápai illetőségűnek elismeri. — Kamarai közgyűlés. A győri kereskedelmi- és iparkamara f. hó 18-án Kaszás Sándor alelnök elnöklésével közgyűlést tartott. A közgyűlésen László Ferenc beltag kritika tárgyává tette, hogy a titkár nem hívott össze közgyűlést a kormány üdvözlése tárgyában s ez ügyben csak a beltagokkal döntött. Hajnóczky Béla konkrét indítványt terjesztett elő, hogy a kormányt, amely a keresztény Magyarország megépítését akarja, a közgyűlésből teljes bizalommal üdvözöljék. Indítványát lelkes tüntetés között elfogadták. A kamara tisztviselői személyzetének kérdésénél Szendröi Mór titkár bejelentette, hogy mihelyt Budapesten megfelelő lakás áll rendelkezésére, nyugalomba fog vonulni. A napirend során vitát idézett elő az a javaslat, melyben a rendőrhatóságokat felkérik, hogy a külföldi árukért kék pénzt kérő kereskedőket ne üldözzék. A javaslatot, ámbár a különböző •pénzjegyek használata tárgyában kibocsátott kormányrendelkezéssel ellentétben áll, a kényszerhelyzetre való tekintettel mégis elfogadták. — Az állomásparancsnokság felhívása. Kaptuk a következő sorokat: Hivatalos tisztelettel kérem az alábbi felhívást a legközelebb megjelenő lapban közölni: A magyar hadügyminiszter úr 257.060/XVI. a. 1919. számú rendelete folytán felhívom az állomáson tartózkodó szabadságolt azon nyugállományú, szolgálatonkivüli, tartalékos és népfelkelő havidijasokat, továbbá számvivő altiszteket, akik a világháború alatt szolgálatot teljesítettek, hogy az előttük ismeretes, a világháború befejezésekor leszerelt, illetve feloszlott olyan alakulásokról és azok irattárainak átadásáról, illetve hovafordításáról, melyek nem tartoztak egy meghatározott póttesthez, lehetőleg pontos alábbi adatokat írásban a katonai állomásparancsnokságnak mielőbb jelentsék be. 1. Az alakulás pontos megjelölése. 2. A leszerelés, feloszlás időpontját és helyét. 3. Az alakulás állományát. 4. Alakulás, szállítmány stb. parancsnokának és a gazdászati szolgálat (pénztárkezelés) ellátásával megbízott közegeinek megnevezése. 5. Kinek adatott át a pénztár, a készletek (ruházat, fegyverzet, felszerelés, lőszer, vonatanyag, lovak, állatok stb.), az irattár. 6. Leszerelésnél, feloszlásnál felmerült észrevételek. Az Írásbeli jelentések olvasható aláírással és lakcímmel küldendők be. Magyar katonai állomásparancsnokság, Pápa.