Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-09-14 / 37. szám

a feszesen tisztelgő katonák arcéle előtt. Azután az összes tisztek kíséretében tábori misét hall­gatott, melyet Németh Imre tábori lelkész szol­gáltatott a katonai zenekar kísérete mellett. A mise végeztével Németh hitszónok hazafias len­dületű, magyar érzéstől izzó szép beszédet mondott és felhívta a katonaságot a szent eskü letevésére és hűséges megtartására. Dörgő érces hangon, mint villámot rejte­gető felhők moraja zúgott minden ajakról az ünnepélyes eskü szava, mely után Horthy fő­vezér keresetlen, talpraesett szavakban fejtette ki a nemzeti hadsereg feladatát, és rokonszen­ves beszédével meggyőzte a hallgatóságot arról, hogy ebben a hadseregben szolgálni büszkeség, ilyen katonának lenni kitüntetés és hogy ebből a hadseregből minden káros elemet eltávolítani önmagunk iránti kötelesség. Szűnni nem akaró éljenzés és a fővezér­hez való ragaszkodás megható kifejezése követte ezeket a szivhez szóló szavakat, úgy hogy a közönség javarésze könnyezett az érzékeny jele­net hatása alatt. A kivonuló csapatok és a nemzet jövő letéteményesei: a főgimnázium tanulő-ifjusága azután diszmenetben vonultak el a fővezér előtt, aki a iegteljesebb meg­elégedését fejezte ki a csapatok szelleme, fegyeime és magatartása fölött. A déli 12 órakor befejeződő ünnepséget diszes társasebéd követte, melyen a legmagasabb katonai és polgári vezető személyiségek test­véries magyar érzésben összeforrva vettek részt. A fővezér még a délutáni órákban vissza­utazott székhelyére: Siófokra, honnan a közeli napokban a Dunántúl összes többi helyőrségeit is meg fogja látogatni. Kaposvár város legszebb ünnepnapjai közé fogja sorolni Horthy fővezér látogatásának idejét és azt a benyomást nyerte a tapasztal­tak alapján, hogy az így szervezett, ilyen fegyelemtudó, acélizmu, fővezérét annyira bál­ványozó hadsereg teljesítményei elé a legtel­jesebb bizalommal tekinthet a sokat szenvedett ezeréves Magyarország. KARCOLAT a mult hétről. Miről is szólhatna másról a heti krónika, mint arról az ünnepélyes és lelkes fogadtatás­ról, melyben városunk lakossága a jelenlegi miniszterelnököt átutaztában részesítette. A miniszterelnök ugyanis a múlt heti — vasárnap és hétfő — kettős ünnepnapot arra használta fel, hogy meglátogatta a Dunántúl egyes városait, hogy egyrészt ő maga tájékozódjék a köz­hangulatról, másrészt tájékoztassa a közönséget politikájának sarkalatos pontjairól. Első stációja Székesfehérvárott volt, onnan Szombathelyt látogatta meg és Szombathelyről Pápára jött, megjegyezve, hogy Szombathely és Pápa közti utazásában Sárvár és Czelldömölk is kivette részét az ünnepélyes fogadtatásból. Városunk ugyancsak kivette részét a fogadtatásból. Nálunk az ünnepélyes fogadtatá­sok nem mennek már újdonság számba, kivet­tük mi részünket az ilyen cécókból, annyit azonban le kell szögezni erről a fogadtatásról, hogy ilyen stylben még nem mutatkozott be a spontán megnyilatkozás, mint a hétfői fogadta­tás. Értem ezalatt pedig a küldöttségek meg­számlálhatlan jelentkezését. Küldöttségek jelent­keztek ugyan más alkalommal is túlnyomó számban, de hogy minden küldöttségnek szónoka j akadt volna, arról nincs feljegyzés a króniká­ban. Ha nem volt, hát most van. Se vége se j hossza nem volt a szónoklatoknak és ha illeté- j kes helyen nem történt volna intézkedés az- i iránt, hogy a szónoklatot beszüntessék, úgy ! talán az egész társaság ebéd nélkül folytathatta volna útját Győr felé. Az ebéd idejének beállta okozta, hogy számos szónoklat elmaradt és még elég ideje maradt a miniszterelnöknek a számos üdvözletekre az együttes válaszát meg­adni. Ezzel az ügyes trükkel el volt érve a cél, a miniszterelnök is elmondta, amit mondani akart és még a kitűnő és élvezetes ebédet is kényelmesen elfogyaszthatták. A miniszterelnök beszédjéből a krónika részére — sokak v megnyugtatására — csak né­hány szemelvényt említünk és jegyezünk fel. „Mi nem vagyunk antiszemiták akkor, amikor keresztények vagyunk. Pogromról én nem akarok tudni. A keresztény világnézet, amely a szereteten épül, nem engedi meg ezt a gyaláza­tot. Én nem tűrök fehér terrort sem és ha az csakugyan jelentkezne, el tudnék bánni vele." Ezekből a kijelentésekből mindenki levonhatja a maga számára a konzekvenciát. Az elindulás előtt a miniszterelnök a pol­gármester társaságában sétakocsizást tett a városban. Az Esterházy-úton és a Fő-utcán végig a Szélesvizig és vissza. Városunk látképe igen kedvező benyomással volt a miniszter- I elnökre, amit kifejezésre is juttatott a polgár­mester előtt. Visszatérve a sétakocsizásról, már „kész" volt az egész társaság az elindulásra. Az asztaltársaság igen jól érezhette magát és meg lehetett elégedve a menüvel, amennyi­ben — mint megbizható forrásból értesülünk — maga a miniszterelnök jelentette ezt ki szemé­lyesen a vasúti vendéglő tulajdonosának távo­zása alkalmával. Zeneszó és óváció között men­tek át a vasúti vendéglő kerthelyiségéből az állomásra, ahol a tüntetések és ovációk meg­ismétlése mellett robogott ki a különvonat Győr felé, ahol — amint értesültünk — folyta­tása újból élőiről kezdődött. Eddig van és nincs több feljegyezni való a krónika részére erről az ünnepélyes és felejt­hetetlen szép fogadtatásról. Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa anyagi sorvadásban szenved. Az hirlik, hogy Pápa városa a kommu­nizmus alatt sok békát volt kénytelen lenyelni. Az hirlik, hogy Pápa városa a lakosság tüzelőanyagát aknamunkával akarja biztosítani. Az hirlik, hogy a polgármester a leg­utóbbi közgyűlésen sötét képeket vetített. Az hirlik, hogy a legutóbbi városi köz­gyűlésen folyószámiáztak. Az hirlik, hogy a rendőröknek nemcsak a létszáma, hanem a tekintélye is emelkedett. Az hirlik, hogy Pápán a múlt héten a szenzációs események egymást kergették. Az hirlik, hogy Pápán a népgyűlés köz­ben egy tanító elszólta magát. Az hirlik, hogy Pápán a miniszterelnök fogadtatása alkalmával a nézőtér szorongásig megtelt. Az hirlik, hogy Pápán' a lakásviszonyok lakatlanok. Az hirlik, hogy Pápán a letartóztatott kommu­nisták kimaradási engedélyért folyamodtak. Az hirlik, hogy Pápán a román meg­szállás várakozási állományba lett helyezve. \z hirlik, hogy Pápán a vadász különít­mény táncmulatsága a bizalom jegyében lett megtartva. Az hirlik, hogy Pápán a vadász különít­mény táncmulatságán az omnibusz nem játszott szerepet. Az hirlik, hogy Pápán az országos vásár országtalan volt. Az hirlik, hogy Pápán a kirakodó vásáron kevesen lettek megrakva. Az hirlik, hogy Pápán az esteli korzón a formaságokra nem helyeznek nagy súlyt. Az hirlik, hogy Pápán a szesztilalom korlátozása erőben és egészségben fokozódik. Az hirlik, hogy a darutollas legények már kezdenek vigan dudálni. Az hirlik, hogy a libatollas legények részletfizetésre dolgoznak. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagját „ginyó" kúrát tartanak. Az hirlik, hogy a Traj-daj asztaltársaság tagjai fütyszóra is tudnak táncolni. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövész­árkaiban az előnyomulás minden téren bizto­sítva van. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban a bizalmat fehérpénznek tekintik. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesz­tője a vasúti vendéglőben már berendezkedett. HÍREK. — Takarékpénztári közgyűlés. A Pápai Takarékpénztár rt. folyó hó 7-én, vasárnap délután 3 órakor tartotta meg székháza nagy­termében rendes közgyűlését. A nagyszámban megjelent részvényesek előtt Karlovitz Adolf részvénytársasági elnök-igazgató közgyűlési meg­nyitójában vázolta az okokat, melyek miatt a közgyűlést ily későn tarthatták meg. Előadta a múlt év megnövekedett forgalmát, melyet redu­kált tisztviselői karral és hiányos igazgatóság­gal volt kénytelen lebonyolítani. Elismerését tolmácsolta a végzett munkáért a tisztviselői karnak, megemlékezett arról, hogy az igazgató­ság szociális érzékéből folyólag a drágaság enyhítésére az utolsó békeévbeli fizetések 130°/ 0-át meghaladó mérvben emelte a tiszt­viselői illetékeket. Szeretetteljes szavakkal adó­zott az elhunyt intézeti tagok, Galamb József, Steiner Ignác, Krausz József N. emlékeinek. Az elnöki megnyitóból látjuk, hogy a bolseviki uralomból kifolyólag az intézetet néhány kény­szerű többkiadástól eltekintve, nem érte érzé­kenyebb veszteség. Az állam pénzügyeinek és a valutának rendezésétől függ a magyar pénz­intézetek sorsa. Ezért kötelező — a Pápai Takarékpénztártól régen megszokott — óvatos­ságból az igazgatóság a közgyűlésnek a 260.000 K-nyi nyereség felosztását nem javasolta, mit a közgyűlés magáévá is tett és az egész nyere­séget, levonván belőle a tartalék-alap dotáció­ját, a jövő évre vitte át. Folytatólag a régi igazgatóságot és felügyelő-bizottságot válasz­tották meg. Az üresedésbe jött helyekre dr. Tóth István és dr. Adorján Gyula választattak meg. Dr. Tenzlinger József polgármester és Hermann Pál részvényesek köszönő és elismerő szavaik után a közgyűlés véget ért. — Iskolaév megnyitás. A református kollégium és nőnevelő-intézet f. hó 8-án a ref. templomban együttesen tartották meg évmeg­nyitó ünnepüket. Varga Gyula tanítónőképző­intézeti tanár költői szárnyalású imája után Németh István püspök gyönyörű beszéddel vé­gezte az iskolamegnyitás ünnepi aktusát. „Az ifjúság élete a nemzet jövőjének tükre", ez volt a gondolatokban gazdag beszéd vezéreszméje, melyben a letűnt szomorú korszakra vissza­tekintve egy jobb korszak megteremtése érde­kében az iskola feladatait Lelkeket megkapd módon fejtegette. Miután még jelentés történt a beiratkozások eredményéről s Faragó János igazgató szép és lelkes szavakban buzdította az ifjúságot vallásos és nemzeti kötelességeinek teljesítésére, az ünnep a Himnusz eléneklésével ért véget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom