Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-09-14 / 37. szám

a feszesen tisztelgő katonák arcéle előtt. Azután az összes tisztek kíséretében tábori misét hallgatott, melyet Németh Imre tábori lelkész szolgáltatott a katonai zenekar kísérete mellett. A mise végeztével Németh hitszónok hazafias lendületű, magyar érzéstől izzó szép beszédet mondott és felhívta a katonaságot a szent eskü letevésére és hűséges megtartására. Dörgő érces hangon, mint villámot rejtegető felhők moraja zúgott minden ajakról az ünnepélyes eskü szava, mely után Horthy fővezér keresetlen, talpraesett szavakban fejtette ki a nemzeti hadsereg feladatát, és rokonszenves beszédével meggyőzte a hallgatóságot arról, hogy ebben a hadseregben szolgálni büszkeség, ilyen katonának lenni kitüntetés és hogy ebből a hadseregből minden káros elemet eltávolítani önmagunk iránti kötelesség. Szűnni nem akaró éljenzés és a fővezérhez való ragaszkodás megható kifejezése követte ezeket a szivhez szóló szavakat, úgy hogy a közönség javarésze könnyezett az érzékeny jelenet hatása alatt. A kivonuló csapatok és a nemzet jövő letéteményesei: a főgimnázium tanulő-ifjusága azután diszmenetben vonultak el a fővezér előtt, aki a iegteljesebb megelégedését fejezte ki a csapatok szelleme, fegyeime és magatartása fölött. A déli 12 órakor befejeződő ünnepséget diszes társasebéd követte, melyen a legmagasabb katonai és polgári vezető személyiségek testvéries magyar érzésben összeforrva vettek részt. A fővezér még a délutáni órákban visszautazott székhelyére: Siófokra, honnan a közeli napokban a Dunántúl összes többi helyőrségeit is meg fogja látogatni. Kaposvár város legszebb ünnepnapjai közé fogja sorolni Horthy fővezér látogatásának idejét és azt a benyomást nyerte a tapasztaltak alapján, hogy az így szervezett, ilyen fegyelemtudó, acélizmu, fővezérét annyira bálványozó hadsereg teljesítményei elé a legteljesebb bizalommal tekinthet a sokat szenvedett ezeréves Magyarország. KARCOLAT a mult hétről. Miről is szólhatna másról a heti krónika, mint arról az ünnepélyes és lelkes fogadtatásról, melyben városunk lakossága a jelenlegi miniszterelnököt átutaztában részesítette. A miniszterelnök ugyanis a múlt heti — vasárnap és hétfő — kettős ünnepnapot arra használta fel, hogy meglátogatta a Dunántúl egyes városait, hogy egyrészt ő maga tájékozódjék a közhangulatról, másrészt tájékoztassa a közönséget politikájának sarkalatos pontjairól. Első stációja Székesfehérvárott volt, onnan Szombathelyt látogatta meg és Szombathelyről Pápára jött, megjegyezve, hogy Szombathely és Pápa közti utazásában Sárvár és Czelldömölk is kivette részét az ünnepélyes fogadtatásból. Városunk ugyancsak kivette részét a fogadtatásból. Nálunk az ünnepélyes fogadtatások nem mennek már újdonság számba, kivettük mi részünket az ilyen cécókból, annyit azonban le kell szögezni erről a fogadtatásról, hogy ilyen stylben még nem mutatkozott be a spontán megnyilatkozás, mint a hétfői fogadtatás. Értem ezalatt pedig a küldöttségek megszámlálhatlan jelentkezését. Küldöttségek jelentkeztek ugyan más alkalommal is túlnyomó számban, de hogy minden küldöttségnek szónoka j akadt volna, arról nincs feljegyzés a krónikában. Ha nem volt, hát most van. Se vége se j hossza nem volt a szónoklatoknak és ha illeté- j kes helyen nem történt volna intézkedés az- i iránt, hogy a szónoklatot beszüntessék, úgy ! talán az egész társaság ebéd nélkül folytathatta volna útját Győr felé. Az ebéd idejének beállta okozta, hogy számos szónoklat elmaradt és még elég ideje maradt a miniszterelnöknek a számos üdvözletekre az együttes válaszát megadni. Ezzel az ügyes trükkel el volt érve a cél, a miniszterelnök is elmondta, amit mondani akart és még a kitűnő és élvezetes ebédet is kényelmesen elfogyaszthatták. A miniszterelnök beszédjéből a krónika részére — sokak

v megnyugtatására — csak néhány szemelvényt említünk és jegyezünk fel. „Mi nem vagyunk antiszemiták akkor, amikor keresztények vagyunk. Pogromról én nem akarok tudni. A keresztény világnézet, amely a szereteten épül, nem engedi meg ezt a gyalázatot. Én nem tűrök fehér terrort sem és ha az csakugyan jelentkezne, el tudnék bánni vele." Ezekből a kijelentésekből mindenki levonhatja a maga számára a konzekvenciát. Az elindulás előtt a miniszterelnök a polgármester társaságában sétakocsizást tett a városban. Az Esterházy-úton és a Fő-utcán végig a Szélesvizig és vissza. Városunk látképe igen kedvező benyomással volt a miniszter- I elnökre, amit kifejezésre is juttatott a polgármester előtt. Visszatérve a sétakocsizásról, már „kész" volt az egész társaság az elindulásra. Az asztaltársaság igen jól érezhette magát és meg lehetett elégedve a menüvel, amennyiben — mint megbizható forrásból értesülünk — maga a miniszterelnök jelentette ezt ki személyesen a vasúti vendéglő tulajdonosának távozása alkalmával. Zeneszó és óváció között mentek át a vasúti vendéglő kerthelyiségéből az állomásra, ahol a tüntetések és ovációk megismétlése mellett robogott ki a különvonat Győr felé, ahol — amint értesültünk — folytatása újból élőiről kezdődött. Eddig van és nincs több feljegyezni való a krónika részére erről az ünnepélyes és felejthetetlen szép fogadtatásról. Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa anyagi sorvadásban szenved. Az hirlik, hogy Pápa városa a kommunizmus alatt sok békát volt kénytelen lenyelni. Az hirlik, hogy Pápa városa a lakosság tüzelőanyagát aknamunkával akarja biztosítani. Az hirlik, hogy a polgármester a legutóbbi közgyűlésen sötét képeket vetített. Az hirlik, hogy a legutóbbi városi közgyűlésen folyószámiáztak. Az hirlik, hogy a rendőröknek nemcsak a létszáma, hanem a tekintélye is emelkedett. Az hirlik, hogy Pápán a múlt héten a szenzációs események egymást kergették. Az hirlik, hogy Pápán a népgyűlés közben egy tanító elszólta magát. Az hirlik, hogy Pápán a miniszterelnök fogadtatása alkalmával a nézőtér szorongásig megtelt. Az hirlik, hogy Pápán' a lakásviszonyok lakatlanok. Az hirlik, hogy Pápán a letartóztatott kommunisták kimaradási engedélyért folyamodtak. Az hirlik, hogy Pápán a román megszállás várakozási állományba lett helyezve. \z hirlik, hogy Pápán a vadász különítmény táncmulatsága a bizalom jegyében lett megtartva. Az hirlik, hogy Pápán a vadász különítmény táncmulatságán az omnibusz nem játszott szerepet. Az hirlik, hogy Pápán az országos vásár országtalan volt. Az hirlik, hogy Pápán a kirakodó vásáron kevesen lettek megrakva. Az hirlik, hogy Pápán az esteli korzón a formaságokra nem helyeznek nagy súlyt. Az hirlik, hogy Pápán a szesztilalom korlátozása erőben és egészségben fokozódik. Az hirlik, hogy a darutollas legények már kezdenek vigan dudálni. Az hirlik, hogy a libatollas legények részletfizetésre dolgoznak. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagját „ginyó" kúrát tartanak. Az hirlik, hogy a Traj-daj asztaltársaság tagjai fütyszóra is tudnak táncolni. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban az előnyomulás minden téren biztosítva van. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban a bizalmat fehérpénznek tekintik. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője a vasúti vendéglőben már berendezkedett. HÍREK. — Takarékpénztári közgyűlés. A Pápai Takarékpénztár rt. folyó hó 7-én, vasárnap délután 3 órakor tartotta meg székháza nagytermében rendes közgyűlését. A nagyszámban megjelent részvényesek előtt Karlovitz Adolf részvénytársasági elnök-igazgató közgyűlési megnyitójában vázolta az okokat, melyek miatt a közgyűlést ily későn tarthatták meg. Előadta a múlt év megnövekedett forgalmát, melyet redukált tisztviselői karral és hiányos igazgatósággal volt kénytelen lebonyolítani. Elismerését tolmácsolta a végzett munkáért a tisztviselői karnak, megemlékezett arról, hogy az igazgatóság szociális érzékéből folyólag a drágaság enyhítésére az utolsó békeévbeli fizetések 130°/

0-át meghaladó mérvben emelte a tisztviselői illetékeket. Szeretetteljes szavakkal adózott az elhunyt intézeti tagok, Galamb József, Steiner Ignác, Krausz József N. emlékeinek. Az elnöki megnyitóból látjuk, hogy a bolseviki uralomból kifolyólag az intézetet néhány kényszerű többkiadástól eltekintve, nem érte érzékenyebb veszteség. Az állam pénzügyeinek és a valutának rendezésétől függ a magyar pénzintézetek sorsa. Ezért kötelező — a Pápai Takarékpénztártól régen megszokott — óvatosságból az igazgatóság a közgyűlésnek a 260.000 K-nyi nyereség felosztását nem javasolta, mit a közgyűlés magáévá is tett és az egész nyereséget, levonván belőle a tartalék-alap dotációját, a jövő évre vitte át. Folytatólag a régi igazgatóságot és felügyelő-bizottságot választották meg. Az üresedésbe jött helyekre dr. Tóth István és dr. Adorján Gyula választattak meg. Dr. Tenzlinger József polgármester és Hermann Pál részvényesek köszönő és elismerő szavaik után a közgyűlés véget ért. — Iskolaév megnyitás. A református kollégium és nőnevelő-intézet f. hó 8-án a ref. templomban együttesen tartották meg évmegnyitó ünnepüket. Varga Gyula tanítónőképzőintézeti tanár költői szárnyalású imája után Németh István püspök gyönyörű beszéddel végezte az iskolamegnyitás ünnepi aktusát. „Az ifjúság élete a nemzet jövőjének tükre", ez volt a gondolatokban gazdag beszéd vezéreszméje, melyben a letűnt szomorú korszakra visszatekintve egy jobb korszak megteremtése érdekében az iskola feladatait Lelkeket megkapd módon fejtegette. Miután még jelentés történt a beiratkozások eredményéről s Faragó János igazgató szép és lelkes szavakban buzdította az ifjúságot vallásos és nemzeti kötelességeinek teljesítésére, az ünnep a Himnusz eléneklésével ért véget.