Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-07-20 / 29. szám

séről, kapcsolatot tartson fenn a többi népbiztosság megfelelő szerveivel, külö­nösen a közellátás szerveivel, az anyag­hivatalokkal, központokkal, vashivatallal stb. Felülbírálja az összes vidéki szocia­lizált birtokok igényeit hozzáértő szak­emberekkel, a pénzigényeket is gazda­szemmel és gazdafelelősséggel bírálja el és annak megfelelően folyósítja. A szocializált birtokok központjának egyik fői rányelve, hogy kellő előképzett­ségű, tapasztalt gazdák irányítsák a ter­melést a köz érdekeinek megfelelően, számolva a lehetőségekkel és a fennálló nehézségekkel. Minthogy az összes ada­tok itt gyűlnek össze, minthogy kapcso­latot tart fenn a közellátás szerveivel, egy­formán tud a központ segítségére lenni az egyes gazdaságoknak és ugyanakkor hozzáértéssel működik közre a közellátás nehéz kérdéseinek megoldásánál. A pillanatnyi feladatokon kivül tulaj­donképeni célunk, hogy a mezőgazda­ságot minél intenzivebbé tegyük. Meg­változtassuk azt a régi rendszert, amikor a mezőgazdaságot a tőke irányította és nem a tudás, nem a közérdek volt az irányadó, hanem az egyének érdeke. Ezért volt mostanig extenzív gazdálkodá­sunk. A központban már most is dolgoz­nak elsőrangú szakértők, akik a vetési előirányzatokat is úgy módosítják, hogy az 1920. évi termés olyan irányú legyen, amint az Magyarország jelenlegi viszo­nyainak legjobban megfelel. Természetes, hogy ehhez a viszonyok konszolidálódá­sára van szükség, aminek feltétele, hogy a gazdaságok intenzív kezeléséhez szük­séges iparcikkeket megkaphassuk. Mű­trágyára és tenyészállatok behozatalára van szükségünk. Szükség van továbbá arra, hogy neveljük a gazdaságok tagjait és alkalmazottait, úgyszintén a községi gazdákat, hogy kellő érzéssel és megér­téssel segítsék elő a gazdaság menetét, a termelőszövetkezetet ne közprédának, hanem közvagyonnak tekintsék. Ezt a megértést kell a nép és a helyi ható­ságok körében elterjeszteni. Ennélkül igen nehéz a szövetkezeti gazdaság fenntar­tása és irányítása. Központunk összeköttetést keresett a Közoktatásügyi Népbiztossággal is, hogy a háborúban megrokkant szellemi mun­kások számára tanfolyamot nyissanak, amelyen turnusonként mintegy ezer egyént képezzenek ki a mezőgazdasági szám­vitelre, akiket az egyes gazdasági üze­mekben fognak elhelyezni. Hisszük, hogy ilyen módon rövid idő múlva sok szel­lemi munkást tudunk hasznos foglalko­záshoz juttatni, akik élettapasztalataikat a gazdaságok hasznára fordíthatják. Központunkban a következő ügyosz­tályok működnek: személyzeti ügyosztály, amelynek ügyköre a helyi és vidéki alkal­mazottak kiküldése, panaszos és fegyelmi ügyek elintézése; a számvevőség, mely az összes szövetkezeti számadások és ehhez tartozó ügyiratok elkönyvelésével, nyilvántartásával és ezek alapján a gaz­daságokról szóló statisztika készítésével foglalkozik. Az elosztó osztály a szövet­kezeti gazdaságok által igényélt árukat szerzi be és osztja széjjel^ diszponál az erőtakarmány, só, bab, olaj, benzin, pet­róleum, zsák, ponyva, hordó, rézgálic, kenőcs, szén-szükségletekről. A szövet­kezeti ügyosztály a szövetkezeti gazda­ságokat rendezi be. Az állatosztály az összes tenyész- és haszonállatok nyilván­tartásával, a tenyésztés és nemesítés irá­nyításával, halastavak és tehenészetek létesítésével stb. foglalkozik. A mezőgaz­dasági termelés ügyosztálya ellenőrzi kerületenként a szövetkezeti gazdaságo­kat, úgy a központban, mint a helyszínen. Összhangba hozza a termelést és az állattartást, elbírálja az üzemterveket és egyéb kalkulációkat, intézi a munkaügye­ket. Még egy új ügyosztály indul meg a legközelebb: a műszaki osztály, amely gazdaságok összes térképező, mérnöki, építési és gépkonstruáló munkálataival fog foglalkozni. KARCOLAT a mult hétről. Mi újság van Pápán ? Kedves elvtársaink, kikről már több ízben megemlékeztem a heti krónikában és akiknek tudakozódásaira minden­kor megadtam hiteles formában a választ, utóbbi időben újból süríi kérdésekkel ostromolnak, hogy „mi újság Pápán". Nehéz problémát ad­nak fel egy heti krónikásnak a mostani jelen­legi helyzetben, de hát nincs menekvés és sza­badulás tőlük, amennyiben kipróbáltam őket azzal, hogy hetek óta ugyanegy nótát fújják ugyancsak ezzel a kérdéssel, de tekintve, hogy újság abszolút nincs Pápán, nem válaszoltam a kérdezősködésekre, abban a hiszemben, hogy végre megunják és abba marad a kíváncsiságuk. Feltevésemben tévedtem. Szívósan ragaszkodnak kérelmükhöz és így nem térhetek ki a válasz­adással, jóllehet, aligha lesznek megelégedve a megoldással, de mit tehetek én róla, ha Pápán semmiféle olyan esemény nem történik, ami esetleg kíváncsiságukat teljes mértékben ki tudná elégíteni. Mi újság Pápán ? Hát igen tisztelt és ked­velt elvtársak, nálunk most más újság nincs, mint az, hogy élünk és vagyunk. Addig, míg itt volt a szintársulat, még csak volt valami kis szórakozásunk, de amióta itt hagytak bennün­ket, azóta az egyedüli szórakozásunkat az esti korzóban találjuk. Ezt azért jelzem szórakozás­nak, mert az esti korzónk egész új formát és jelleget öltött magára. Jelzem egyben, hogy az esti korzó gyülhelye már nem a Kossuth Lajos utcában van, hanem a Fő-utcán koncentrálódik. Teljesen friss nyüzsgés és forgolódás jellemzi a mostani estéli korzót úgyannyira, hogy mind­azok, kik csak néhány hónapot nem töltöttek Pápán és most megjelennek a korzón, teljesen ösmeretlen és idegen arcok megfigyelésében volna alkalmuk. Hogy honnan kerültek Pápára és minő szakszervezeti alapon élvezik az esti korzó szórakozását, azt határozottan állítom, hogy jó magamnak, mint vén csatalónak „ prob­lémát" jelent. Ez az egyik újság 1 A másik újság, ked­ves elvtársaim; szinte egy korzóra vonatkozik, még pedig egy nappali korzóra, mely a régi esteli korzó helyén a Kossuth Lajos utcában játizódik le. Itt van ugyanis a „csereüzlet" le­bonyolítása. Az úgynevezett „tornyas házban" van a csereüzlet berendezve. Naponta reggeltől délutáni záróráig hemzseg ott a falusi nép, hogy a behozott élelmiszer után kapott cserejegyet ruhá­zati, vagy bármely más gazdasági cikkért cserekép beválthassa. Nem akarom a kedves elvtársak idegeit felhúzni azzal, hogy dohányt és szivart is kapnak cserébe és ezt csak azért említem fel, hogy merész fantáziájukat felkeltsem arra nézve, hogy miiy sóvárgó szemekkel ácsorog­nak mindazok a cserebolt előtt abban a tudat­ban, hogy „van szivar és dohány", de csak az élvezheti, aki ezzel szemben ludat, csirkét, kacsát vagy egyéb élelmiszert tud helyette le­szögezni. Most már, kedves elvtársaim, tudják, hogy mi az újság Pápán. Aki ennél többet tud, az vagy nem krónikás, vagy nem mond igazat. Egyelőre elégedjenek meg, kedves elvtársaim, ezekkel az újsághírekkel, ha valami jobb vagy érdekesebb újság fogja magát előadni, akkor is számíthatnak reám, amint eddig is kötelesség­szerűig és mint hivatásos krónikás, minden körülmények között megírtam ebben a rovat­ban, hogy: — Mi újság Pápán! Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa önállósága jóváhagyási záradékkal lett ellátva. Az hirlik, hogy Pápa városa nem volt, hanem lesz. Az hirlik, hogy az Intéző-bizottság kar­öltve halad a körülményekkel. Az hirlik, hogy a Vörös Őrség a vasút­nál tehermentesítő szolgálatot teljesít. Az hirlik, hogy Pápán a csereboltban „hangya" szorgalommal dolgoznak. Az hirlik, hogy Pápán a falusiak felpak­kolva jönnek és felruházva mennek. Az hirlik, hogy Pápán a vendéglőkben az üres főzeléknek nagy keletje van. Az hirlik, hogy Pápán a mészárszékekben a hust ácsorgással mérik. Az hirlik, hogy Pápán a tyúkok drága tojást tojnak. Az hirlik, hogy Pápán az estéli korzón számos fiatal ember azt rebesgeti a lányok után, hogy „nézlek nézlek, de hiába nézlek". Az hirlik, hogy Pápán sok családnál a mérsékelt étkezést napirendre tűzték. Az hirlik, hogy Pápán a zsirellátás kevés hájjal van megkenve. Az hirlik, hogy Pápán a borkiosztó helyi­ségekben a bornak inkább viz-, mint szesztilalma van. Az hirlik, hogy Pápán a szesztilalmat nem borral, hanem vizzel korlátozzák. Az hirlik, hogy Pápán a vasúti állomás­nál sok utast tehermentesítenek. Az hirlik, hogy Pápán a dohány és szivar nimolé lett. Az hirlik, hogy Pápán az eltávozott szin­társulat néhány tagja rövid látogatást tett váro­sunkban. Az hirlik, hogy Pápán az eltávozott szin­társulat néhány tagja Salgótarjánba a kötelék alól felmentette magát. Az hirlik, hogy a darutollas legények a vidéken szerelmi dalokat csépelnek. Az hirlik, hogy a libatollas legények az esti korzón a fiatal leányokat zárt sorokban követik. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai kényszerűségből koplalási kúrát tar­tanak. Az hirlik, hogy a Traj-daj asztaltársaság további intézkedésig saját magát lestoppolta. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövész­árkaiban szórványos tüzelés észlelhető. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban sok helyen befellegzést jelentettek be. Az hirlik, hogy a várkertben már rezer­vált helyek is vannak. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szer­kesztője a doányhiányt azzal pótolja, hogy a pipát folyton a szájában tartja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom