Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-07-14 / 28. szám

egy vagy több rendőri kirendeltséget is szervezhet a belügyminiszter. Uj intézmény felállítását is tervezi a törvényjavaslat, az úgynevezett központi nyomozó hatóságot, mely fontosabb bűncselekmények felderítésével és különösen államrendőri szempontból gyanús emberek megfigyelésével fog foglalkozni. Ezzel kapcsolatban az egész országra nézve kötelezővé teszi a javaslat a bejelentési kényszert. A magyar királyi állami rendőrség tagjait a VI. rangosztályig a belügyminiszter, ezen felül a király nevezi ki. A javaslat szerint az államosításnál csak, azokat a tisztviselőket veszik át, akiknek rátermettsége már bebizonyult. Az állami szolgálatba át nem vett tisztviselőket nyugdíjazzák. Egyik fontos intézkedése a javaslatnak, mely valószínűleg nagy vitákat fog provokálni a rendőrtisztviselők körében, hogy a tisztviselőket akár akaratuk ellenére is át lehet helyezni egyik kapitányságtól a másik kapitánysághoz. A törvény életbeléptekor, illetve mihelyt valamely városban megtörtént az állami rendőrség megszervezése, a város nem tartozik tovább viselni a rendőri szervezet fenntartásának költségeit, A törvényjavaslat a következőképp okolja meg a rendőrség államosításának szükségességét: Az állami és társadalmi életben egyaránt bekövetkezett nagy megrázkódtatások, a gazdasági téren mutatkozó nagy eltolódások, a társadalmi osztályok vagyoni, hatalmi és érvényesülési viszonyaiban tapasztalható nagy változások egyaránt közrehatnak abban az irányban, hogy a háború lezajlása után és a hadicélok érdekében elrendelt szabadságkorlátozások megszűntével, . az államhatalomra fokozott feladatok fognak várni avégből, hogy az állami életnek rendes mederbe terelése, a harctérről hazakerülő elemeknek a polgári élethivatásokhoz való visszatérése, a béke első idejében a gazdasági élet minden ágában mutatkozó nehézségek legyőzése és általában a rendes életmódjából kizökkentett lakosságnak régi és új élethivatásokba való beilleszkedése és elhelyezkedése zavaró körülmények és súrlódások nélkül lehetőleg gyorsan és simán menjen végbe. Ebben a tekintetben a legfontosabb és legnehezebb feladat a rendőrségre vár. Nagy jelentőségű tehát, hogy ez a rendőrség hivatásának magaslatán álljon, hogy a jogos érdekeket hatályosan megvédeni, a jogosulatlanokat erélyesen féken tartani, a közszabadságot megóvni, a hatalmi túlkapásokra irányuló törekvéseket pedig meggátolni tudja. És hogy mindezt azzal a körültekintéssel, biztos jogérzéssel és eréllyel végezze, ami a jogrend állandóságába és megingathatatlanságába vetett hit megerősödésének feltétele. Ezt teszi szükségessé és immár elodázhatatlanná, hogy emez elsőrendű állami érdekek biztosítása végett a rendőrség újjászerveztessék, amint azt már az 1912: LVIII. t.-c. az akkori kormánynak kötelességévé tette. Ezt a célt a kormány akként törekszik megvalósítani, — hogy ez idő szerint csak a városokban és csak kivételesen egyes községekben is — állami rendőrséget kiván szervezni és mind a rendőrhatóság gyakorlását, mind a rendőri szolgálat ellátását arra kívánja bizni. Az állami rendőrség hataskörét akként kívánja a kormány megállapítani, hogy a közbiztonsági rendészet összes feladatait, tehát mind az államrendészeti, mind a közrendészeti feladatok kivétel nélkül az állami rendőrség hatósági jogkörébe kerüljenek, — ellenben az igazgatási rendészet intézése túlnyomó részben továbbra is a közigazgatási hatóságoknak legyen a feladata, ezek közül csak azokat véve ki, amelyeket valamely jogszabály az állami érdekek fontossága, avagy a személy- vagy vagyonbiztonság szempontjából a közigazgatási hatóságok jogköréből kiemel és az állami rendőrség hatáskörébe utal, KAR COLÁT a mult hétről. Döntő napok várhatók! Ugy a diplomáciai érintkezések, valamint a harctéri mérkőzések arra a következtetésekre adnak meggyőző érveket, hogy a legközelebbi hetekben döntő napok várhatók, melyek nagyon is közel hoznak bennünket a békeközvetítésekhez, jobban mondva az első lépések megtételére, melyek a végleges békét lesznek hivatva biztosítani. Ezen kijelentésünket azzal érveljük, hogy a diplomácia körében részint a személyváltozások, részint a már korábbi egymáshoz való dörgölődzések arra engednek következtetni, hogy nagy fordulatok küszöbén állunk és ezen fordulatok a békés ügyet vannak hivatva biztosítani. Ugyancsak ezzel a helyzettel állunk szemben a harctéren is. A harctéri mérkőzések már nem azzal az energiával folytatódnak, mint néhány hónappal ezelőtt és ezen jelenséget annak tudjuk be, hogy a hadvezérek is tisztában vannak azzal, hogy nem a harctéri győzelmek fogják eldönteni, hanem csak provokálni, a a béke biztosítása azonban a diplomácia kezében van Ezt leszögezhetjük mint a kétszerkettőt — azzal, hogy csak négy lehet. Elmondhatjuk, hogy a harctereken elérkeztünk a demarkácionális fronthoz. Ma térnyerés, holnap térvesztés, visszavonulás stratégiai szempontból, másnap árkok visszafoglalása, tűzharcok, foglyok ejtése stb., harctéri jelentések váltakoznak. Lehet ugyan, hogy még néhány nagyobb offenzívát is fognak megejteni, de erre mi már csak azt mondhatjuk, hogy ez azért történik, hogy „a parádé nagyobb legyen". A döntést, amint már jeleztük, csak a diplomácia kezében látjuk. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a harctéri remények nem lesznek reá befolyással, sőt nagyon is lesznek, de végeredményében csak a diplomácia kezében van a békekötés olajága letéve. Ezt leszögezzük, ebben maradunk és ennek reményében türelemmel várjuk a bekövetkezendő eseményeket. Vége a sziniévadnak! Thalia papjai és papnői lejátszották kisded és az igazgató részére jövedelmi játékukat és itt hagytak, mint szent Pál az oláhokat. Más alkalommal azt jelenthetjük, hogy a viszontlátás reményében hagytak itt, de ez alkalommal végleg, mert az igazgató és a szinügyi bizottság nem tartotta fenn továbbra a társaságot, jobban mondva a barátságot. Hogy miért? Az sem titok. A direktor azt tartotta, hogy „a színház üzlet", mig ellenben a szinügyi bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szinház lehet a színigazgatónak üzlet, de a közönségnek csak szórakozás. Ilyen eltérő vélemények után nyert befejezést a sziniévad, még pedig a színigazgató jelszava érvényesült, amennyiben tényleg kitűnő üzletet csinált. Hogy lesz-e őszi sziniévadunk vagy nem, azt előre nem tudjuk, csak azt biztosan tudjuk, hogy nem a győri társulat fog bennünket üzletileg szórakoztatni. De hát az legyen a legnagyobb bajunk, hogy lesz-e sziniévadunk vagy nem lesz. Nekünk a mostani helyzetünkben nem az a fontos, hogy lesz-e őszi sziniévadunk, hanem az, hogy minél hamarább: — „Legyen béke!" Fric

iAz hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa a vármegye gyámságától már teljesen megcsömörlött. Az hirlik, hogy Pápa városa az önállóságra már a szükséges lépések tanulmányozását befejezte. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk a választójogi vitában elsőrendű szerepet fog játszani. Az hirlik, hogy a polgármester felváltása már küszöbön van. Az hirlik, hogy az újonnan megválasztott polgármester eskütételre jelentkezett. Az hirlik, hogy a városi csendőrség már az első napokban „fogott". Az hirlik, hogy a rendőrök és a városi csendőrök sokszor egymást keresztezik. Az hirlik, hogy közélelmezési bizottság fejet cserél. Az hirlik, hogy a közélelmezési iroda nemsokára tatarózva lesz. Az hirlik, hogy az izr. hitközség régi csoportja a „Lemmer frontot" hátra akarja tolni. Az hirlik, hogy az izr. hitközség új csoportja a „Lemmer frontot" erősen tartja. Az hirlik, hogy Pápán a dohány- és szivarkiosztást csak birtokon kivül lehet megfelebbezni. Az hirlik, hogy Pápán a dohányjegyeket többen zálogcédula módjára értékesítik. Az hirlik, hogy Pápán a fejkvóta sok főfájást okoz. Az hirlik, hogy Pápán a hetipiacon az élelmiszereket „kívánatra" vásárolják. Az hirlik, hogy Pápán a hadikórházakban sok sebesült jobblétről álmadozik. Az hirlik, hogy Pápán a szintársulat a visszavonulását jól fedezte. Az hirlik, hogy Pápán a szintársulat néhány tagja „túsz"-nak visszamaradt. Az hirlik, hogy a darutollas legények sok helyen nagy ürt hagytak maguk után. Az hirlik, hogy a libatollas legények sok helyen kudarcot vallottak. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai gyomorpótlékért folyamodtak. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban a biztos célpont ki van jelölve. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban új átalakulások vannak kilátásba helyezve. Az hirlik, hogy Devecserben a szerelmes párok a tüzoltószertár előtt találkoznak. Az hirlik, hogy Békáson és Mezőlakon a lejárt Ígéreteket nem akarják beváltani. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztőjének az éjjeli közlekedésre külön kitérője van. RAPOCH VILMOS vaskereskedésében egy fiu tanoncul felvétetik.