Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-06-23 / 25. szám

Közérdekű független hetilap, EED Megrjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 16 K

? félévre 8 K, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt terek felvétetnek a kiadóhivatalban ós Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) Mint a Magyar Kereskedők Lapja irja, ezen év elején lehetett volna Svájcból selymet, grenadint, batisztot, voilet, könnyű pamutszövetet és hasonlókat importálni és ezzel a közruházkodási mizériákon némileg enyhíteni. Ha már mi férfiak kénytelenek vagyunk lomposan és rongyosan szégyenkezni, legalább nőinknek legyen alkalmuk félig-meddig tisztességesen ruházkodni. A magyar kormány bölcsessége azonban megfosztotta a magyar kereskedelmet és hölgyvilágot ezen lehetőségtől. A pénzügyminisztérium szándékosan késleltette a magyar kereskedőknek a beszállítási engedélyt kérő folyamodványainak elintézését. Azt az ürügyet hozzák fel utólagosan, hogy a magyar pénz kiözönlésével valutánk rosszabbodását akarták megakadályozni. Bezzeg az osztrák pénzügyminisztérium nem volt ilyen skrupulózus, mert minden hozzá forduló osztrák kereskedőnek megadta az engedélyt a beszállításra. Mire a magyar pénzügyminisztérium megadta az importengedélyt, a magyar kereskedelem nem vehette hasznát, mert az osztrák, bolgár és török kereskedők szétkapkodták azt az árukontingenst, melynek kiszállítását az ántánt megengedte. Nekünk most megint addig kell várnunk, mig az ántánt újra meg fogja engedni egy újabb árukontigens kiszállítását. Addig a magyar kormánynak ideje lesz újabb kifogások és ürügyek kitalálására, melyekkel a magyar kereskedők és a magyar közönség érdekeit agyonnyomoríthatja. A bolgár, osztrák és török kormányok nem féltették országuk valutájának romlását, mert hiszen jól tudják, hogy a kereskedők birtokukban levő idegen értékekkel is fizethetnek, így aztán nem okvetlen szükséges, hogy bankópréseik munkáját fokozzák és a papírfogyasztást több bankó kibocsátásával növeljék. Ezt nem tudták, illetőleg nem akarták nálunk ott fent tudni. Ugy látszik, a magyar kormány deferál a közönség jó részének kereskedelem ellenes hangulata előtt, melynek pedig semmi értelme nincs. A magyar kereskedelem nem szorul az én védelmemre. Van annyi ereje, hogy a maga emberségéből meg tudja magát védelmezni. T. olvasóim jól emlékezhetnek arra, hogy hányszor ostoroztam a tisztességtelen kereskedelem árfelhajtó törekvéseit és minden visszaélését. De a tisztességes kereskedő előtt épúgy meghajlok, mint a becsületes földmivelő és iparos előtt, mert jól tudom, hogy mind a három társadalmi osztály nemzeti és közgazdasági életünknek leghasznosabb, legszükségesebb és egyaránt nélkülözhetlen tényezője. A kormánynak egyik tekintélyes tagja maga kijelentette, hogy az oroszok annak idején Budapestig előnyomultak volna, ha nincs egy Weisz Manfrédünk, kinek zseniálitása olyan óriási dimenziójuvá és szállítóképességűvé tudta fejleszteni municiógyárát. Miért tehát ez az oktalan, kereskedelem gyűlölet? Talán azért, hogy a vezető osztályok eltereljék a nagyközönség figyelmét a maguk kisded játékairól és a fogyasztó közönség kiuzsoráztatásának és megnyomorításának ódiumát a kereskedővilágra kenjék, hogy a tömegek gyűlöletét, mely őket előbb-utóbb elseperné, a kereskedők ellen fordítsák? Hasonló ez a törekvés a régi Oroszország vezetőiéhez, akik pogromokra uszították a tömegeket, hogy a nép egész nyomorúságát, elnyom ottságát és kiszipolyázást, melyet a kormány és szerveinek zsarnoksága, korrupciója, határtalan kincsesszomja zúdított rájuk, a zsidók nyakába varrják. Nincsen ennek a kereskedelemellenes hangulatnak okszerű motívuma, mint ahogy nincsen semmiféle gyűlöletnek sem. Hát csak a kereskedő árdrágító ? Talán a hust, kenyeret és élelmi cikkeket, melyek bőven vannak és amelyek termelése kevés, vagy semmi fáradságba sem kerül, olyan olcsón kapjuk, mint Eldorádóban? Háta földmives, az iparos, a napszámos nem éppen úgy igyekszik kihasználni a fogyasztó szorult helyzetét, gyomrának korgását, mint sok kereskedő? Miért gyűlölik akkor éppen a kereskedőt ? Emlékezzünk csak vissza a dolgok eredetére. A háború elején a ruházati és egyéb közhasználati kereskedelmi cikkek ára nem igen emelkedett, ellenben az élelmicikkeké, akár a kereskedésekben, akár a termelőnél voltak kaphatók, óriási mértékben magasra szökött. Csak később, midőn az élelmicikkek ára már csimborásszói magasságot ért el, igazodott ezeknek ára az általános drágasághoz. Egyedüli bűnös az akkori kormány és rendszer, mely a drágaság démonának garázdálkodásait meg nem fékezte. Amint a szilaj paripáktól vont kocsi vesztébe rohan, ha a gyeplőt ügyetlen, vagy lelkiismeretlen kocsis tartja kezében: úgy a tömegszenvedélyek is veszedelembe sodorják a társadalmat, ha lelkiismeretlen, önző vezetők meg nem fékezik azokat. Rekriminációk, oktalan gyűlölködések nem segítenek bajainkon, hanem az egész társadalomnak sarkára kell állnia, hogy a kormány ne követhessen el olyan újabb mulasztásokat, melyekből az egész magyar társadalomra csak kár háramlik, csupán azért, hogy a közhangulatnak kedvezzen. * * * Tartozom annak kijelentésével, hogy mult heti vezető cikkemnek ama tréfás megjegyzése, hogy a felső ipariskolába való bejutáshoz éppen olyan protekció kell, mint egy pár cipőnek maximális áron való vásárlási lehetőségéhez — nem vonatkozik a pápai viszonyokra. Pápán mindenki maximális áron kaphat cipőt, aki be tudja bizonyítani, hogy rászorul, vagy el tudja hitetni, hogy rászorul. Várhelyi Izsó. Vármegyei gazdaértekezlet. A Veszprémvármegyei Gazdasági Egyesület junius hó 9-én tartotta ez évi rendes közgyűlését dr. Magyar Károly országgyűlési képviselő elnöklete alatt. Az egyesület közgyűlését választmányi ülés előzte meg. Elnök ismertette azt a csereakciót, mely szerint a Közélelmezési Miniszter gabonáért vagy lisztért ipari- és egyéb gazdasági cikkeket juttat a gazdáknak. Ügyvezető igazgató megmagyarázta a választmányi tagoknak, hogyan kaphat a gazda bőrcserzési engedélyt; közölte, hogy a csalár.termelő és értékesítő r.-t. úgy a szántóföldön termelt, valamint az erdőn gyűjtött szárított csalánért mm.-ként 35 koronát fizet és azonkívül minden 100 kg. átadott csalán után 2 kg. csalánszövetet ingyen ád a gazdáknak; ismertette a gazd. munkások részére kiosztandó pipadohány átadási feltételeit.