Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-06-09 / 23. szám

A termés átvétele. A íermésrendelet még nem jelent meg s nem tudni bizonyosan, hogy az eddigi terminus szerint a termésí mind­járt az aratáskor zár alá veszik-e s azt a készletet osztják-e fel hatóságilag ará­nyosan, vagy a szabadvásárlást is meg­engedik. Annyi bizonyos, hogy egyelőre a vásárlás tilos és az is bizonyos, hogy a Hadiíermény urainak ismét korlátlan hatalom jut a közellátásban a gabona­elosztás körül. A hivatalos lap két rendeletet közölt már, amely két rendelet mintegy az első lépés a terméselosztás bonyolult munká­jában. Az ország lakosságának azonban van kivánni valója, mert bármiként történjék is a termés-szétosztás, arra az egyre joga van a magyar népnek, hogy a saját ter­méséből eleget és jót kapjon s amit kap, azt idejében kapja. A sok rendelet közt szükség lesz egy ukázt bocsátani a haditermény urai­hoz, hogy dolgozzanak. Eddig minden hiba ott volt, hogy a Haditermény urai csigalassúsággal disz­ponáltak s az összegyűjtött élelmiszerek jó része a heverés folytán a pusztulásé lett. Koplalni kellett akkor, amikor kalá­csot ehettünk volna csak azért, mert a Haditermény magtárakba rekviráltatta a termést — és ott felejtette. Mikor az új termés megjött, akkor észleltek rá az elfelejtett készletekre, amelyeket ki kellett szórni a sárba — dohosán. A Haditermény urainak fejedelmien dotált tunyaságát nyögi az ország. A terméselosztásnál nem kényelmes urakra, hanem tevékeny, gyors és messzelátó emberekre van szükség. Ha a terméselosztás új reformokon épül fel, a Haditermény körletében is hatalmas reformot kell teremteni. Csak így s csak gyors munka mellett nyújthat kenyeret — a termés. A hivatalos lap rendeletet közölt, mellyel a kormány a termés átvételi bi­zottságok szervezése iránt intézkedik. A közszükséglet céljára igénybe­veendő termés átvétele tárgyában eljáró hatóság kis- és nagyközönségekben a főszolgabiró, törvényhatósági joggal fel­ruházott és rendezett tanácsú városokban a polgármester. Minden város és nagyközség és min­den körjegyzőség területére egy átvételi bizottságot kell alakítani. A törvényható­ság első tisztviselője indokolt esetben eltérő körzeti beosztással is szervezheti az átvételi bizottságot. A bizottság áll az elnökből, az Or­szágos Közélelmezési Hivatal kiküldöttjé­ből, a Haditermény r.-t. átvevő közegé­ből, továbbá hatósági kiküldöttből és a termelő érdekeltség képviselőjéből, végül a segédszemélyzetből. A bizottság elnö­két, valamint a hatósági kiküldöttet és a termelő érdekeltség képviselőjét a törvény­hatóság első tisztviselője nevezi ki. Ahol a termelési viszonyok szüksé­gessé teszik, a bizottság úgy alakítandó, hogy annyi albizottságban működjék, amennyi szükséges ahhoz, hogy az át­vevő bizottság a cséplés ideje alatt a termelőkkel az elszámolást hátralék nél­kül elvégezhesse. Ebben az esetben a törvényhatóság első tisztviselője az albizott­ságba annyi hatósági kiküldöttet és ter­melő érdekeltségi képviselőt nevez ki, ahány albizottság alakíttatik. Egy másik rendelet a termésnek előre való eladását s idegen kezekre ju­tását van hivatva meggátolni. Színház. A dráma és vígjáték nálunk is, mint mindenütt a vidéken, a Hamupipőke sor­sára jutott. E héten is csak két este ju­tott a vígjátéknak. Ez nem is lehet más­ként. A háború alatt a drámai és vig­játék-rnűsor két leggazdagabb forrása: a francia és angol irodalom, számunkra bedugult. A magyar szerzők újabb mü­veinek nagy részét csak fényes kiállítás mellett lehetne előadni. Ennek költségeit pedig a kis nézőterü vidéki színházak nem birják el. így azután a vidéki direk­torok kénytelenek örökké operetteket elő­adatni, amelyek mindig vonzanak közön­séget. Színházunk ezen előadásai Ieg­többnyire kielégítik közönségünk igényeit. Az operett-előadások színvonalát nagy­ban emeli a kitűnő zenekar precíz játéka Fekete Andor lendületes vezetése alatt. Szombaton a „Mágnás Miskát" adták szeptember óta tizedszer. Ezúttal is zsúfolásig megtelt a szinház. Magyarázat: Bihary Böske lépett fel. A szinlap jelentése szerint Pápán ez volt utolsó fellépte. Hisszük azonban, hogy ez dr. Pateknak e dologban nem utolsó szava. Az a primadonna, ki Pápán ilyen rövid időközben egy darabbal tiz zsúfolt házat tud vonzani, nagy kincs. Ilyen becses kincset jobban kell értékesíteni. A többi szerepek a régi keretekben voltak. Vasárnap este „Limonádé ezredes" ment. Az emberek gyengeségeit elnéző szemlélő le­hetőleg keveset emlegeti. Én pedig elnéző va­gyok, azért nem írok a darabról. Egyébiránt Endrődy, Juhász Margit, Lantos Lola, Homokay Gabriella, Pogány Béla, Rózsay Russy, Örvösy Géza, Dezső Vilmos, Molnár János, Szigethy Annus és Medgyessy Erzsi minden "mókázó tehetségüket a porondra vitték, hogy a közön­séget mulattassák. A közönség gyakran felhar­sanó harsány kacagása mutatta, hogy e törek­vésük fényesen sikerült. Hétfőn a „ Rézágy "-at játszották, mely nem annyira bohózat, mint bolondság. Tartalma sokkal ártatlanabb, mint a cime, mely a mostani, többnyire nőkből álló színházlátogató közön­séget visszariasztotta a szinház látogatásától. Igazuk volt. A nyilvánosság előtt illik kissé sze­mérmetesnek látszani. Különben sem vesztettek sokat távolmaradásukkal. Amilyen rossz volt a darab, olyan jók voltak a szereplők: Ungvári Miklós, Molnár János, Nádassy Mici és Kiss Mariska ismét elemében volt. Amint durcásko­dott, kényeskedett, becézgette féltékeny urát, amint palástolta legnagyobb zavarát, aggodal­mát, félelmét, kinos meglepetését: valóban művészi volt. Medgyessy Erzsi (Montiné) és Molnár János kitűnő alakításokat mutattak be és állandó derültségben tartották a kevésszámú közönséget. Kedden Zierer operettjének, a „Svihákok"­nak mókáin kacagott a közönség, mely a néző­teret zsúfolásig magtöltötte. Molnár János (Blitz Fritz) és Kiss Cecil (Berta) remekül játszották a bájosan huncut és kedvesen szemtelen csi­bészpárt. Lantos Lola és Szigethy Annus snei­dig és szeretetreméltó tisztek voltak. Juhász Margit (Mimi) és Telekán (Roland) szép éneke nagyban hozzájárult az est sikeréhez. Pogány a hóbortos festő szerepében remekelt. Endrődy mint Wondracsek ellenállhatatlan humorának senki sem tudott ellenállni kacagás nélkül. Igen jók voltak Érczkövy és Nádassy. Szerdán és csütörtökön a „Tavasz és sze­relem" örökbecsű dallamaiban üdült fel min­den zeneértő lelke a sok banalitás után. Ha a bájos dalok halhatatlan költője: Schubert Fe­renc felkelne sírjából, sem választhatna két poétikusabb megjelenésű interpretátort, mint Juhász Margit és Kiss Cecil. Játékuk és énekük megfelelt külső megjelenésüknek. Kiss Cecilt egész este ünnepelte a közönség, Juhász Margit második felvonásbeli nagy áriáját zúgó tapssal honorálta a telt nézőtér. Molnár János (Irgang) művészi játékával megerősített ama régi véle­ményünkben, hogy jellemszinész a javából. Po­gány Matuzsálem szerepében igen tetszett a közönségnek. Elsőrendű alakításokat nyújtottak: Endrődy, Szigethy Annus és Medgyessy. Gi­mesi Gizi (Filoméla) feltűnt a kardos asszony kis, de hálás szerepében, Ungvári a papucs­kormány alatt nyögő íérj szerepét igen mulat­ságosan adta. A zenekarban és Fekete Andor karnagyban Schubert klasszikus zenéje megértő tolmácsolóra talált. Pénteken Csiky Gergely vígjátéka, a „Nagy­mama" került szinre. Homokay Gabriella méltó­sággal adta a nagymamát. Gyengéd, szeretet­teljes, kedves és érzelmes nagymama volt, anélkül, hogy érzelgőssé vált volna. Bájos ala­kot mutatott be Szigethy Annus Mártha szerepé­ben, melynek szép tirádáit nagy hatássa! adta elő. A lelki feszültség, a kedélyben össze­gyülemlő és hirtelen kitörő érzelmek és indula­tok igaz és hű kifejezéseivel mindig hozzá férkőzik hallgatóinak szivéhez. Ungvári Miklós mint Örkényi báró és Pogány mint Koszta nagy hatással játszottak. Medgyessy Erzsi mint Seraphine túltett minden férfikomikus kollegá­ján. Dezső Vilmos Tódorka szerepét szerfölött mulatságossá tette. A kitűnő előadás magas szín­vonalán állottak kisebb szerepeikben Nádassy Mici, Örvössy, Kállay, Dócy Emma és Gyimesy Gizi. Szombaton az „Elvált asszony" c. operettet játszották. v. i. KARCOLAT a mult hétről. Nemsokára a krízisen túl leszünk! A háború olyan stádiumába érkeztünk, hogy a legfanatikusabb peszimisták is kezdenek lassan­ként a béke hangulatával megbarátkozni. Álta­lános a nézet és a felfogás, hogy a háború végének az utolsó lökést a tengeralatti buvár­hajók fogják megadni és a döntést provokálni. Minden orvosszer ki lett már próbálva, hogy a háborús hangulatot kigyógyítsák, de mind hasztalannak bizonyult és a csökönyös ántánt, főleg az ánglius koma, a végkimerülé­sig akarják a háborút folytatni. Erre a csökö­nyösségre most már a központi hatalmak az eddig is bevált legradikálisabb orvosszerrel vá­laszolnak és az eddigi tapasztalatok után nagy a reményünk, sőt leszögezhetjük, hogy ez a radikális orvosszer meghozza a kivánt hatást és ezzel a végső szerrel nemsokára provokálni fogják a végleges békét. Eddig is használták a tengeralatti szérumot az ántánttal szemben és remekül bevált és mert, hogy az ántánt belátja, hogy ez a szérum tel­jesen képes lesz a háborús bacillusokat tönkre tenni, segítségül hívta az amerikaikat, hogy ezek­nek a bacillusoknak kellő ellenszert biztosítsa­nak. Az amerikaiak belementek a csapdába, de amint a körülmények és a helyzetek igazol­ják, nem igen fog sikerülni még az amerikai

Next

/
Oldalképek
Tartalom