Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-06-02 / 22. szám

XXV HL évfolyam. Előfizetési árak : Egész évre 16 K, félévre 8 K, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyílt terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Közeiből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) Több alkalommal konkrét tényekkel kimutattuk, hogy eddig Pápa városával úgy bántak, mint a megye mostoha gyermekével. A háborúban is a legtöbb város a közélelmezés és a ruhaellátás terén több előnyt tudott a központoktól kicsikarni, mint városunk hatósága. Annak idején rámutattunk, hogy Veszprém városa sokkal több petroleumot kapott, mint Pápa, noha lakossága számarányánál fogva kevesebb illette volna meg, mint bennünket. Szombathelyen is ki tudták vívni, hogy a lakosság kevésbbé módos része olcsó lábbelihez, a saját szükségletükre hizlaló magánosok több kukoricához jutott. Mint a magánéletben az egyéntől, úgy a városokban a vezető emberek kvalitásaitól függ, hogyan bánnak velük. Uj polgármesterünk kiváló egyénisége azt a reményt nyújtja nekünk, hogy városunk erre szégyenletes függősége, gyámság alatt állása és mostoha gyermek volta meg fog szűnni. Garanciát nyújtanak nekünk eme fényes tehetségei. A kiváló képességű, erős jellemű individualitások sohasem tűrik el, hogy mások gyepi üt vessenek nyakukba és tetszésük szerint hajtsák, irányítsák őket. Mindenki, aki hallotta őt beszélni, egyhangúlag azt állítja, hogy egyénisége rendkívüli vonzó és a Gondviselés kiváló szónoki tehetséggel áldotta meg őt. A történet bizonyítja, hogy a nagy szónokok többnyire kiváló eredményeket tudtak elérni, a közigazgatásban és kormányzásban is, midőn a közbizalom őket egy ország, vagy város élére állította. Csak Kossuth-, Deákra, Szilágyi Dezső, gróf Apponyi Albert, az ifjabbik Pittre, Beakonsfield- és Gladstonera akarok rámutatni. Ez természetes is. Mert ki a jó szónok ? Aki új, eredeti eszmékben bővelkedik és eszméit megnyerő, szép formában, könnyedén, meggyőzően, a hallgatók akaratát megindítva tudja előadni. Akinek eszméi vannak, az többnyire oly tehetséget is hozott magával, melyekkel terveit meg is tudja valósítani. De akinek nincsenek eszméi, mit valósítson meg? Még el sem foglalta polgármesteri székét, máris értesítést kapott a főispántól, hogy városnuk megfelelő nagyságú csendőrkülönítményt kap, így programmbeszédének ama pontja, hogy városunk közbiztonságát szilárdabb alapra akarja helyezni, már is a megvalósulás stádiumába lépett. Igaz, a csendőrkülönítmény eszméjét Kemény Béla városi tanácsos, h. rendőrkapitány vetette fel és ő fáradozott is érte, de az eszme megvalósulása új polgármesterünk nevéhez is fűződik. Tehát jogos az a reményünk, hogy programmbeszédjének városunk fejlesztését célzó többi pontját is lehető gyors tempóban meg fogja valósítani. * * * Szterényi miniszter rekedt, keveset tud beszélni, azért sokat cselekszik. A legegyszerűbb, a köznek hasznot hajtó tett többet ér minden demosthenesi beszédnél, meiynek nyomában nem jár közérdekű akció. A lábbeli maximálását céizó rendelete azonban keveset fog használni, ha izoláltan marad. Eddig még egyetlen szegény gyermek sem kapott egy pár topánkát olcsóbban e rendeletből kifolyólag, sőt ebben az átmeneti időben a cipőuzsora hallatlan orgiákat ül. A pénzes emberek tudják, hogy a lábbelirendelet életbeléptetése után nagyon nehéz lesz még sok lótás-futás után is cipőhöz jutni,azért annyi cipőt vásárolnak,amennyit csak drága pénzért kapni tudnak. A nagy kereslet mindig fel szokta verni az árakat, hát még most a háborúban? Egyegy fél cipőért 300 koronát is kértek és kaptak. A maximális rendelet életbeléptetése után a lábbeli el fog bújni és csak bizalmas, nagypénzü emberek csalogató szavára fog előkerülni rejtekhelyéből. E rendelet a közgazdaság és logika elemeit arcul csapja, azért nem vezethet célra. Az ipari cikkek ára mindenütt a világon az élelmicikkek árához igazodik, de az élelmicikkek ára sohasem igazodott az ipari cikkek ára után. Az összes élelmicikkek és ipari áruk eladási és vételrendszerét egy időben kellene szabályozni, emellett nem veszítene sem a földmives, sem az iparos, sem a kereskedő, mert a földmives nem fizetne rá, ha olcsóban adná az élelmicikkeket és egyéb nyersterményeket, ha viszont ő is jutányosabban kapná szükségleti tárgyait. A szegény, agyonsanyargatott, kiuzsorázott középosztály pedig sokat nyerne, koplalásának kinjai enyhülnének és rongyos voltának szégyene megszűnne. Tudjuk, hogy hazánkban az ipari, főképpen a ruházati cikkek készlete fogyóban van. De eze\i segíteni lehet. Ausztria, főképpen Csehország raktárai tele vannak eme cikkekkel. Miért nem áll sarkára a közélelmezési miniszter: Mi adunk nektek kenyeret, hust, főzeléket, gyümölcsöt, gyapjút, lent, kendert, nyers bőrt, noha nekünk is kevés van, ha ti is adtok nekünk szövetet, vásznat, fehérneműt, cipőt és kalapot illő áron. Mit ér nekünk az olyan barátság, mely tőlünk mindent követel, még betevő falatunkat is ki akarja venni szánkból, de nekünk semmit sem ad? Ez nem barátság, hanem egyenes fosztogatás, kizsákmányolás! így beszélne egy gerinces, magyaros észjárású, erős akaratú, magyar érzésű vezető államférfi. De van a mostani kormányban magyaros érzés, magyaros észjárás? Van benne gerinc Ausztriával szemben ? Lehet ez egy WindischGraetz hercegben? Várhelyi Izsó. Két rendelet az új termésről A hivatalos lap az új termésre vonatkozóan két rendeletet közöl. Az egyik a közszükséglet céljára igénybeveendő termés átvételére szervezendő átvételi bizottságokról, a másik a zöld hitelről intézkedik. A terményt átvevő bizottságok szervezéséről szóló rendelet alapelvül kimondja, hogy minden nagyközség, illetve körjegyzőség területén meg kell alapítani az átvevő bizottságot. A termelési viszonyok azonban valószínűleg indokolttá teszik, hogy egy-egy átvevő bizottság hatáskörébe nagyobb kerületet kell utalni. A végrehajtási rendelet értelmében oly módon kell megszervezni a bizottságokokat, hogy a termelőkkel való elszámolás állandóan minden hátralék nélkül történjék. A bizottságok elnökeit a törvényhatóság első tiszviselője nevezi ki és a bizottság tagjai sorába az alispán, illetőleg a polgármester rendelik ki a hatóságok a kiküldötteket, akik, ha a tisztviselőkarból elegendő számmal nem kerülnének ki, lehetnek magánegyének is, olyanok, akik az eddigi rekvirálások során arra való képességüket bebizonyították. A termelő-érdekeltség képviselőit is ugyancsak az alispán jelöli ki.