Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.
1918-05-05 / 18. szám
PÁ PA I Közérdekű füg-g-etlen hetilap, EI Meg-jelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 16 K, félévre 8 K, negyedévre 4 K. Egyes szára ára 32 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) Ha valaki 8 százaléknál csak egy percenttel nagyobb kamat fizetésére kényszeríti adósát és kihasználja szorult helyzetét, két-három évre elküldik hűsölni lllavára, vagy Váczra, hogy ott legyen ideje és alkalma elmélkedni a gyakorlati emberszeretetről. Ha azonban valaki olyan élelmes, hogy az éhes emberek ezreinek szorult helyzetét kihasználja és ezer percenttel emeli valamely élelmicikk árát, mely történetesen nincs maximálva, vagy a maximálást kijátsza, kutya baja sem lesz. Sőt! Több emeletes nagy sarokházat vesz, melynek erkélyéről kikönyökölve gúnyos mosolygással néz le az általa kiuzsorázott néptömegre. Hófehéren terített asztalhoz ül, fehér kenyérrel eszi a sokféle pecsenyét. Ebéd után ki kocsikázik és robogó kocsija sárral fecskendezi be a misera plebset, melynek pénzéből vette a kocsiját huzó 40 ezer koronás paripákat. Este a színházban a primadonnák csak nekik játszanak, csak feléjük lövelik leglángolóbb pillantásaikat, rájuk mosolyognak legbájosabb mosolygásukkal. Színház után velük pezsgőznek, nekik adnak pásztorórákat. Midőn selyempaplanos ágyukban a boldogok álmát alusszák, még álmukban is édesen mosolyognak a bárgyú népen, mely birkatürelemmel türi kiuzsoráztatását. Ha pedig paraszt, kisbirtokos az árdrágító — ilyen több millió van az országban —, selyem viganót, zongorát és űri vőlegényt vesz lányának, finom sonkát, libapecsenyét tesz tarisznyájába, úgy megy ki a mezőre nézni, hogyan dolgoznak a napszámosok és garmadára gyűjti a kékhasu bankókat a nagy ládában, még a takarékpénztárra sem bizza. Élelmicikkeinek árát ellentmondást nem tűrő felségérzéssel szabja meg. Ha nem adják meg érte az árat, melyet érte követel, inkább haza viszi és elfogyasztja a maga családja, vagy ha maga már torkig jólakott, disznója elé veti. Ha mégis a piacra hoz olyan élelmi cikket, amely béke idejében a háztartásokban tizedrangu szerepet játszott, mert a természet ingyen, munka nélkül kínálja, mindjárt akad egy polgárember, vagy polgárasszony, aki azt az élelmiszert összevásárolja, kofáknak eladja, kik drága áron adnak túl rajta. így megtörtént a mult héten, hogy a pápai piacon egy élelmicikk keddtől péntekig árának ötszörösére emelkedett. Hát nem lehet ezeken a bajokon semmi áron sem segíteni? Arra való a háború, azért kell millió és millió embernek elpusztulni, hogy hőseink vére árán lelkiismeretlen emberek meghízzanak ? Ha az uzsorást, aki néhány embert megrövidít, megbélyegzik és megbüntetik, miért nem bánnak el hasonló módon azokkal az árdrágítókkal is, akik ezer és ezer embert kiuzsoráznak és nélkülözésekre kárhoztatnak. A polgármesteri állásra kiírták a pályázatot. A föltételek és követelmények lapunk hirdetései közt olvashatók. Igen jó állás, igen finom állás, igsn nyugodalmas állás. Tessék érte folyamodni. Tehetséges, széles látókörű, szervező és adminisztráló képességű, találékony eszű, tapintatos, jó modorú, tisztakezü, jellemes pályázó szívesen fogadtatik és biztos sikerre számíthat. Nem olyan pályázóra számít a városi képviselőtestület, ki maga állítja magáról, hogy ilyen tulajdonságokkal fel van ruházva, hanem akiről elfogulatlan, szavahihető emberek mondják maguk közt, mikor bizalmasan beszélgetnek a fehér asztalnál és aki eddigi működésével bizonyságát adta ilyen tulajdonságainak és képességeinek. Nyugalmas állása lesz a megválasztandó polgármesternek, ha a különböző elemekből álló képviselőtestületet irányítani, a városnak a nagy terhek és adósságok kátyújában megfeneklett szekerét onnan kivontatni tudja az által, hogy a városi polgárság újabb megterhelése nélkül, városi üzemek létesítésével új jövödelmi forrásokat nyit városunk számára. Aki erre nem képes, azzal nem sokat nyer a város, de ő sem fog sokat nyerni állásával, mert annak polgármesteri székét a városi képviselőtestület harcias tagjai tele fogják tűzdelni szúrós tüskékkel, annak fülét minden gyűlésen tele fogják trombitálni mértföldes dikciókkal. Az utóbbiakra minden esetre el lehet készülve. Azért a megválasztást remélő pályázó jó előre trénirozza állkapcsát az ásítás- és szempilláit az elalvás ellen. Hogy ki lesz az a szerencsés, akit megválasztanak, affelől tessék a Lloydban, a belvárosi Kath. Körben, a felsővárosi két Kath. Körben és a veszprémi ügyészségnél tudakozódni. * * * A pápai szervezett szociálista munkások és munkásnők május hó 1-én tüntető felvonulást rendeztek. Erre joguk van, mert véleményüket, panaszaikat, kívánságaikat más hathatós és mindenütt meghallható módon nem fejezthetik ki. A társadalom tetejére feltolakodott, önös osztályérdekeit nemzeti szinü mezbe takaró és terrorral dolgozó zártkörű társaság az ország szine előtt nem engedi őket szóhoz jutni. Ezért aztán munkájukkal a társadalmat fenntartó férfiak és nők kénytelenek a munkát abbahagyni, tömegesen az utcára menni, hogy észrevegyék, lássák őket és meghallják, mi a bajuk, mi bántja testüket, lelküket, mit óhajtanak bajaik orvoslása céljából. A felvonulás példás rendben történt, mert nem a kulisszák mögött elrejtőző heccmájszterek, hanem a munkások hivatott vezetői rendezték, akik Kemény Béla városi tanácsos, h. rendőrkapitánytól hathatósan támogatva gondoskodtak a kellő rendszabályokról, hogy a tüntetők közé tőlük távol álló, a rombolásban kedvüket lelő csirkefogók ne keveredjenek. Várhelyi Izsó. A lakásínség és a városok. A régebbi időben, amikor hazánkban még jóformán csak a mezőgazdaság dívott, ez egynemű foglalkozás mellett a népesség egyenletesebben oszlott el. Amióta azonban az ipar fejlődni kezdett és a városokban iparvállalatok, gyárak létesültek, azóta megindult a népességnek a városok felé tódulása. A munkaalkalom kinálkozása, a gyermek iskoláztatásának a lehetősége, a szórakozások változatossága a városokba, de különösen a nagy városokba csábítják az embereket. Minél nagyobb és fejlettebb már most egy város ipara és kereskedelme, annál nagyobb ott a népesség összesürüsödése, ami előbb-utóbb lakásdrágaságnak, lakáshiánynak, lakásínségnek az előidézője. A lakásínség tehát együtt jár a városok fejlődésével, a gyáripar térhódításával s éppen ezért nemcsak hazai vá-