Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.
1918-03-31 / 13. szám
PÁPAI 0LL 0 Y V Közérdekű fiig'g'etleii hetilap, s Meg-jeleuik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 16 K, félévre 8 K y negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- ós papirkereskedésében. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) Köztudomásu dolog, hogy hazánkban a vasúti kocsitologatói állástól a miniszteri székig csak protekcióval érhető el minden. A tehetség mellékes, protekció a fődolog. Protekcióval minden elérhető, nélküle semmi. Protekcióval stipediumot, milliós szubvenciókat, soron kivtili előléptetéseket, munkanélküli szine kúrákat lehet kapni. Protekcióval a legfeketébb lelkű bűnös hófehér ártatlansággá mosódik. Amint vannak protekciós emberek: úgy akadnak protekciós városok is. Egyes városok oly szerencsés helyzetbe jutottak, hogy mindennel elhalmozzák, ami a várost nagyobbítja, gazdagítja, felvirágoztatja. Kaptak sokfelé elágazó vasutat, mely a forgalmat odatereli, a kereskedést, a népjólétet emeli, állami gyárakat és állami támogatással létesített iparvállalatokat, melyek ezer és ezer munkásnak biztosítják a mindennapi vevőket és sok száz kereskedőnek a biztos vevőket, kaszárnyákat, melyek fokozzák a város kereskedelmi forgalmát és a népszaporodást, sok jó iskolát, melyek a kultura világosságával fényt derítenek a városra. A háború folyamán némely város aránylag olcsóbb bőrt, ruházati cikkeket, élelmiszereket, „vadat, halat és mindent, ami jó falat" tudott szerezni. Pápa — sajnos! — nem tartozik e szerencsés, protekciós városok közé. Nem adtak vasúti gócpontot, sőt annak a vicinálisnak a forgalmát, melynek létesítéséhez Pápa város nagy áldozattal járult és amelyen a szükséges élelmicikkek jórészét Pápára hozták, Csornára terelték, mert Csornának illetékes helyen protekciója van, nekünk meg nincs. Az állam nálunk a dohánygyár kivételével iparvállalatot nem teremtett. Kaszárnya helyett egy kis fiókkaszárnyát építettek, Iskoláinkat csekély kivétellel a felekezetek alapították. A háború alatt felülről igen keveset tettek, ami nehéz helyzetünket megkönnyítené. Igen üdvös volna, ha Pápa város is megtudna kaparítani egy jó kövér protekciót. A sok önjelölt között, aki a polgármesteri székbe szeretne ülni, egy sincs, aki Pápa városának fent biztos, tartós, szilárd relációkat tudna szerezni. Egyikben sincs olyan kvalitás, mely biztosítékot nyújtana, hogy Pápa város majdnem 100 percentes pótadóval és súlyos adósságokkal megterheli szekerét a fejlődésnek virágos mezők között vezető széles útjára tudná irányítani. De szerencsére, törtetésük még nem aktuális, mert a polgármestert nem engedik hivei nyugdíjba, bár igen szeretne menni. Hogy miért nem, azt ők tudják. Ha majd találnak nekik- és talán nekünk is való polgármestert, akkor valószínűleg nem marasztalják tovább, hogy az oly kevés rózsával, de annál több tövissel kipárnázott polgármesteri székben maradjon. Addig is legyenek a törtetők türelemmel. Azok pedig, akik Pápa várossal szemben a Gondviselés szerepét játszák, keressenek addig olyan embert, akinek rátermettsége mellett még olyan összeköttetései is vannak, hogy Pápa városának jó protekciót tud szerezni. * * * Az iskolában, a templomokban, az igazságszolgáltatás csarnokaiban, az adóbevallási iveken a gyermekeket, felnőtteket, a híveket és polgárokat mindig az igazmondásra tanították, figyelmeztették és kötelezték. Igaz, Arany azt mondja Ars poétikájában: „ . . . Költő hazudj!" De ez a hazugság valóbb minden igaznál, mert a költő arra tanítja társait, hogy szépítsék, azaz idealizálják az élet ama jelenségeit, amelyeket a költészet tárgyainak választanak, amint Arany maga is kifejti: „Nem a való hát: annak égi mássá Lesz, amitől függ az ének varázsa: E hűtlen hivség, mely szebbít, nagyít — Sulykot, bizony nem egyszer elhajít ..." Látjuk tehát, hogy a költői hazugság — a legigazabb, legnagyobb valóság. Nem ilyen hazugságra akartak vetemedni angolok, hanem az iskolában, a templomban, a törvényházában tanított, kötelezővé tett, szentnek tartott igazságot csapták arcul. A németek 80 csereangol foglyot hazabocsátottak. Az angol hatóságok alá akartak iratni velük egy nyilatkozatot, mely szerint a németek velük igen rosszul bántak fogságuk ideje alatt és a németek ügye otthon nagyon rosszul folyik. A hazabocsátott angol foglyok nem akartak hazudni és az igazságszerető, született jó angolokat saját hazájukban internálták. * * * A vigéceket a háború előtt sok helyen igen szívesen látták, mert nemcsak jó élceket, hanem gyakran jó, olcsó árut is szállítottak? Azonban a háború alatt jó lesz, ha kellő óvatossággal fogadjuk őket. U. i. Nortcliffe lord, a külföldi propaganda miniszter, spanyol, dán, svéd és svájci újságírókat küld a kereskedelmi utazók inkognitójában hozzánk. Ezek nem fognak sem jó vicceket, sem olcsó, jó árukat szállítani, hanem az alattomos lázítás maszlagát. Azért nem lesz fölösleges velük szemben a legnagyobb óvatosságot használni és velük úgy bánni, mint némely ideges kereskedő a túlságosan tolakodó igazi vigécekkel szokott: kiebrudalni. * * * A szinügyi bizottság március 24-én tartott gyűlésében elhatározta, hogy a színházat dr. Pateknek a tavaszi szezonra is átengedi és felszólította, hogy április 1-én nyissa meg a tavaszi szini évadot. Ugy hisszük, hogy a szinügyi bizottság nem fog drákói szigorúsággal e dátumhoz ragaszkodni, ha dr. Pateknek nem áll módjában e felszólításnak betüszerint eleget tenni. Egy nagy színtársulat nem szedheti fel olyan gyorsan sátorfáját, mint egy sátoralja cigány. A dátum sem a mozira, sem a közönségre nézve nem fontos. Fontos az, hogy tavaszi szezon is legyen, akár április 1-én, akár 2-án, akár 25-én, akár május 1-én kezdődik. Május elseje is a tavaszba esik. Csernoch hercegprímás a Szent István társulat utolsó gyűlésén azt mondta: „Vétek e veszedelmes időkben a felekezetek között a viszálykodás üszkét széthinteni". Ezen aranyszavakhoz kommentár nem szükséges. Várhelyi Izsó. Hirdessen a Pápai Közlönyben.
