Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-03-24 / 12. szám

PAPAI ITOZLO.U Közérdekű fíig-g-etien hetilap, EI Megrjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : évre 16 K, félévre 8 K, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES Hirdetések és Nyilt terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Annin könyv- és papirkereskedésében. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) Pápa város általános képe a rendezettség és rendezetlenség, a csin és ízléstelenség, a szépség és rútság, az észszerüség és észszeríitlenség, csodálatos, minden összhangnak fittyet hányó harmoniátlanságát mutatja. Itt egy palotaszert! épület, tőle öt lépésnyire egy Kukutyinba illő vityilló, melyet egy jótékony véletlen baleset nem tud felpörkölni. Itt egy szép, rendezett utcarészlet, ott az egész utcát elrútitó beszögelés. Szép villanyfény, mely béke idején az utcán szabadon folyó szennyvizet és piszokáradatot világít meg. Mindez élő bizonysága annak, hogy a város képviselőtestülete évtizedekig mily nemes önzetlenséggel és aggódó gondossággal viselte szivén városunk fejlesztését, rendezését és szépítését. Azonban a legrútabb szemölcsök közé tartozik, melyek városunk képét eléktelenítik, az a szalmafödeles viskó, mely a Jókai-utca és Gyimóti-út sarkán a Szélesviz mellett terpeszkedik. Ez a kalyiba elcsúfítja a Jókai-utcát, útjában áll e nagyforgalmu úton a kocsiközlekedésnek. Ha két kocsi kerül ott egymással szembe, nem tudja egymást kikerülni. A legutóbb vidékünkön tartott nagy manőverek alkalmával, midőn hire jött, hogy boldogult királyunk Pápára érkezik és a Gyimóti-úton megy a hadgyakorlatok színhelyére, sebtében kijavították, kicsinosították a Szélesviz melletti hidat és tervbe vették az említett kalyiba lerombolásával az út kiszélesítését. Azonban az időből kifogytak, csak a hid jókarbahozatalával készültek el. Az út kiszélesítésének terve — csak terv maradt. Hasonló útösszeszükülés gátolta ezelőtt a közlekedést a Győri-út végén, a Tizesmalomnál, míg egy jótékony tűzvész elhamvasztotta a malmot és a gróf nagylelkűsége elhárította ezt az útakadályt. Pápa városának tehát jótékony tűzvészekre, grófi nagylelkűségre és királymanöverekre van szüksége, hogy képéről ilyen szépséghibák elkendőztessenek és útjai járhatókká legyenek. Nagy Sándor városi képviselő az utolsó városi közgyűlésen interpellálta az elnöklő h. polgármestert ezen ügyben, aki megígérte, hogy meg fogja indítani az eljárást az említett ház kisajátítása, lerombolása és az úttest kibővítése iránt. Bizunk is benne, hogy ezen igéretét teljesíteni fogja. De azért nem árt mégsem ezt az ügyet napirenden tartani. Ismét rekvirálnak, illetőleg pótrekvirálnak. Bizony keserves dolog! Hiszen alig van egyebünk, mint az a kis liszt, így bizony fáj a honfiúi kebelnek és a korgó gyomornak, ha ebből a kevés lisztből megint aránylag sokat elvesznek. Ki kell magamat korrigálni. Nem vagyunk szükiben a húsnak, de ahhoz éppen azok jutnak legnehezebben, akik legjobban megérzik a pótrekvirálást, mert méregdrága. Nagy becsülete van most a krumplinak. Bezzeg most nem dudoljuk: „Jaj te szegény tót zember, mindig krumplit zabálni". Szívesen volnánk jó magunk is ilyen tót zemberek és majszolnánk naponkint háromszor is a krumplit, csak jutna minden napra és volna elég! Más főzelék alig van és amit egyes boltosok raktáron tartanak, majdnem olyan drága, mint a hús és bélyeges folyamodványra, alázatos könyörgésre kapható, ha jó magas protekcióra támaszkodhatunk. Azonban helyzetünk mégsem oly vigasztalan. Ha fájó szívvel be is kell szolgáltatnunk lisztünk egy részét, még marad annyi, hogy éhségünk jajszavát elhallgattassuk. Mennyire irigyelnek bennünket kedves barátaink, a jó bécsiek! Egy bécsi orvostanár, aki évi 80—100 ezer forint jövödelemmel kipárnázott vánkoson piheni ki az élet gondjait és fáradalmait, a világ legboldogabb halandójának képzelné magát, ha naponként olyan darab kenyér kerülne asztalára, mint nálunk egy tizedik rangosztálybeli hivatalnoknak, vagy egy hadisegélyes asszonynak jut. Aztán az enyhe tavaszi nap és az istenadta langyos eső nemsokára ki fogja csalni a föld öléből nemcsak a fehér hóvirágot, az illatos ibolyát és a kandi kökörcsint, hanem a hadigyomrok vigasztalóját, várva-várt csemegéit: a friss, jóizü zöldséget és főzelékeket is. Gondoljunk arra, hogy az elrekvirált gabona a harctéren értünk küzdő és szenvedő katonáinknak kell. Balgaság volna tehát a helyi hatóságot okolni a pótrekvirálásért. T. olvasóim, kik szerény Írásaimat figyelemmel kisérik, számtalanszor tapasztalták, hogy nem ismerek semmi tekintetet, midőn a kellemetlen igazságot szemükbe himezéshámozás nélkül ki kell mondani, hogy gyakran előre tudva kiteszem magamat a leghevesebb támadásoknak, a legdurvább nyilvános sértéseknek, a legaljasabb személyeskedő inzultusoknak, midőn a közérdek ügyében igazamat védem. Semmi sincs távolabb tőlem, mint a hatalmasok tömjéne2ése. Tehát pusztán az igazság szeretete késztet annak ismételt hangsúlyozására, hogy a helyi hatóság nem tehető felelőssé az ismételt rekvirálással járó kellemetlenségekért, hogy az ismételt rekvirálás a kormány elkerülhetetlen és szükséges intézkedése. Nyugodjunk tehát bele a rekvirálásba. Ennél okosabbat nem tehetünk. Mert, ha nem is nyugszunk bele, akkor is rekvirálnak és elvisfik lisztünk egy részét. Várhelyi Izsó. A pápa-csornai vasút menetrendje, Legutóbb tartott városi közgyűlésünk foglalkozott már a pápa-csornai vasút jelenleg érvényben levő menetrendjével, mely mig Pápa városára horribilis károkat, Csorna városára velünk szemben jogosulatlan előnyöket jelent. Ha érdekeink megvédéséről van szó — valljuk be őszintén — rendszerint elkésve és csak nehézkesen mozdulunk, így történik aztán, hogy nálunk sokkal jelentéktelenebb városok, amelyek azonban éberen őrködnek érdekeik felett, nagy fürgén el kaparintják az előnyöket orrunk elől. Úgy látjuk azonban, hogy most — habár megint elkésetten — mégis csak a sarkunkra állunk és cselekedni akarunk, hogy a csornai vasút reánk nézve sérelmes menetrendje mielőbb megváltoztattassék. A legilletékesebb testület, a Lloyd-társulat vette kezébe az ügyet, melynek kitűnő elnöke, Steinberger Lipót ügyvéd beadványt intézett a városi tanácshoz, melyben részletesen kifejtvén és statisztikai adatokkal igazolván a sérelmeket, kéri, hogy az ügyet tűzze a legközelebbi városi közgyűlés napirendjére. Az érdekes beadványt teljes szövegében itt közöljük: Tekintetes Városi Tanács! Pápa város képviselőtestülete a Pápacsornai vasút létesítését 100.000 korona névértékű, pénzintézetek és mások kisebb összegű törzsrészvény-jegyzései támogatták azért, hogj ezen vasút révén Pápa város iparát, keres\