Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.
1918-03-17 / 11. szám
törtetők között kiben van tehetség, találékony ész, munkakedv és munkabírás. Tehát a választóktól függ, „dass etwas Besseres nach kommen soll". Várhelyi Izsó. Vármegyei közgyűlés. — 1918 március 11. — Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsága e hó 11-én dr. Rainprecht Antal főispán elnöklésével tartotta meg évnegyedes rendes közgyűlését. A közgyűlésen mintegy 100 bizottsági tag vett részt. A főispán ismert kiváló ékesszólásával nagyobb megnyitó beszédet tartott. Az ukránokkal és oroszokkal megkötött békéből kiindulva, bővebben fejtegette a demokratikus jogkiterjesztés fontosságát. Mi, akik a háborúban a szlavofil politikát szétrobbantottuk s akik hadseregünkben tót és oláh árulásról nem tudunk, nem valósíthatjuk meg a választójognál a „Vae victis" elvét, a nemzetiségektől a jogot el nem vehetjük, kulturánk által kell őket magyarokká tenni. Majd arra utalva, hogy ellenségeink kiéheztető politikája megbukott, a még hátralevő időre kitartásra szólította fel a vármegye közönségét. E téren is küzdő hőseinkről kell példát vennünk. Indítványára a közgyűlés elhatározta, hogy a megtörtént békekötések alkalmából a kormány útján eljuttatják a vármegye üdvözletét a király elé. Napirend előtt nagy melegséggel emlékezett meg ezután a főispán a háborús érdemeikért kitüntetésben részesült vármegyei főtisztviselőkről. Rédey Gyula nagyprépost szép szavakban méltatta a kitüntettek köztevékenységét s ezzel kapcsolatban állást foglalt a vármegyei autonómia mellett s óvott az idegen példák, idegen módszerek követésétől. A napirend első pontajként az Erdélyi Szövetség és a Magyar Iskola-egyesület átiratait tárgyalták, amelyek a választójogi javaslattal szemben hazafias aggodalmaiknak adnak kifejezést s a magyar nemzeti állam egységének és a magyarság szupremáciájának biztosítására intézményes rendelkezések felvételét kérik. Ugyané tárgyban dr. Antal Géza orsz. képviselő önálló indítványt adott be, melyben olyirányu feliratot javasolt, fyogy a törvényjavaslatba a magyar nyelvnek szóban és Írásban birása vétessék fel egyik fő feltételként. A közgyűlés úgy határozott, hogy az átiratokat és indítványt együtt tárgyalja. A tárgy körül megindult vitában dr. Övári Ferenc hangsúlyozva, hogy a jogkiteijesztés szüksége iránt ma már semmi kétség nem foroghat fenn s utalva arra, hogy a kormányban s annak fejében nemzeti szempontból is teljesen megbízhatunk, az állandó választmány abbeli javaslatát ajánlja elfogadásra, mely szerint a törvényhatóság méltányolja az átiratokat, de megbízik benne, hogy a kormány az esetleges szükséges módosításokat maga is meg fogja tenni. Kifejezte abbeli óhaját, hogy a vármegye közönsége kéz kezet fogva egyhangúlag határozzon. Dr. Antal Géza emlékeztet arra, hogy ő az 1913-iki választójogi javaslattal szemben is mai álláspontját képviselte. Ma, amikor Erdély ajkiáltása jut el fülünkbe, amikor tudjuk, hogy t háború kitörésekor 80.000 oláh szökött át Romániába, be kell hogy lássuk, hogy az engedékenység politikája nem helyes. Hivatkozik az északamerikai egyesült államok példájára, ott is az angol nyelv tudása elengedhetlen feltétel. Hajlandó csatlakozni az állandó választmány javaslatához, ha a törvényhaíóság a hangoztatott aggodalmak tárgyában felir a kormányhoz. Szász Károly kívánatosnak tartja a testvéri megértést. Maga a miniszterelnök és igazságügyi miniszter sem kivánják javaslatuk minden tételét dogmának tekintetni. Amit Antal Géza javasolt, mint a választói jog egyik kellékét a magyarul irni-olvasni tudást, az elől egy színmagyar vármegye nem zárkózhatik el. Ha ennyit nem követelhetünk meg a választó polgároktól, akkor nem vagyunk érdemesek az életre. Ő úgy az állandó választmány, mint az Antalféle indítvány elfogadása mellett van. Véssey József szerint nem kívánhatjuk meg a magyarul irni-olvasni tudást, mert a magyar állam nem teljesítette a magyarosítás terén kötelességét. Dr. Spitzer József azt hangsúlyozza, hogy aki a kormány iránt bizalommal van, az megadja neki a generális felhatalmazást, hogy legjobb belátása szerint járjon el. Dr. Körös Endre a veszprémmegyei svábok példájára hivatkozik, hogy ahol a nemzetiségekben meg volt a jóakarat, igenis megtanultak magyarul irni-olvasni. De a magyar állameszme ellenségei konokul elzárkóztak a magyar kultura áldásai elől. Az oláh árulás számos példáját tudja. Százával osztottak be magyar zászlóaljakhoz „megbizhatlan"-nak jelzett oláhokat. Ezek jutalomra nem érdemesek. A magyarság oly lelkes bajnoka, mint Óvári, nem zárkózhatik el azelől, hogy a kormánynak a magyar szupremácia megóvására vonatkozó óhajunkat kifejezésre ne juttassuk. Dr. Óvári Ferenc kijelenti, hogy az állandóválasztmány javaslatához megkívánt módosítást elfogadja, mire viszont dr. Antal Géza készséggel visszavonta külön indítványát s így a vármegyei közgyűlés lelkes egyértelműséggel kimondta, hogy a két átirattal kapcsolatban a választójogi javaslat nemzeti szempontból szükséges módosítását kéri és bizalommal várja a kormánytól. Az alispáni jelentéshez hozzászólva dr. Mohácsy Lajos szóvátette a vetőmagvak kiosztásának hiányait, a hadifogolycsere kérdését és a pápai lókórház ügyét, mely utóbbi szerinte megfertőzte a járás lóállományát. Állást foglalt a vármegye a csehek mozgolódásai ellen, feliratot intéz közegészségügyi minisztérium felállítása mellett. A közgyűlés másodnapján mintegy 70 kisebb jelentőségű ügy tárgyaltatott le. KARCOLAT a mult hétről. Egy új mumus! Az amerikai mumus nem vált be, nem maradt más hátra az ántántnak, minthogy egy új mumusról gondoskodjék és erre a szerepre a japán vállalkozott. Szükségtelen talán bővebb kommentárt fűzni ehhez a vállalkozáshoz, mert aki figyelemmel kisérte a háború folyamán az ántánt, de főleg az angolok taktikáját, az tudja, hogy ezzel egy mumust kevertek a kártyába. Hogy mennyibe került ez az új akvizíció az angolnak, az most már mellékes, mert az angol pénzbősége ezt a luxust megengedheti magának, nála a pénz mellékes, nála a pénz csak időt jelent, azzal a jeligével, hogy „time is money". A fődolog nála tehát az idő, ami azt jelenti, hogy húzni, halasztani kívánja a háborút és ezzel a taktikával akar győzni, vagy legrosszabb esetben bizonyos előnyöket magának szerezni. Üzlet — üzlet, ezt mondja az angol. Sikerül — nem sikerül, az a jövő titka. Eddig sem sikerült a taktikája, reméljük, ez az utolsó vergődése is kudarcot fog vallani, mint vallott ^z amerikai mumussal. Legérdekesebb a dologban az, hogy azzal a mumussal — az amerikai beavatkozással —, mellyel szándékozott a központi hatalmakat megijeszteni, az a mumus — minthogy nem kvadrált — megijeszti az amerikaiakat. Most már együtt van a társaság, mondhatjuk, „szép egy társaságba keveredtek". Hogy mivé fog fejlődni ez a bonyodalom, azt nem jósoljuk meg, de azt merjük állítani, hogy ez a kártyakeverés azt fogja eredményezni, hogy a jó barátok egymás között fognak összeveszni és ez fog ennek a háborúnak minél előbb véget vetni. Az egész háború folyamán csúnya szerepet játszott az ánglius koma, de ezzel a sárga mumussal megjárja majd a kálváriáját. Ezzel azt kívánjuk mondani, hogy visszafelé fog a fegyver elsülni. Két ravasz firma került össze, egyik is, másik is „a becsapásra" gondol; hogy melyik fogja a rövidet húzni, azt sem akarjuk megjósolni, de a tapasztaltak után Ítélve, ez a mumus annak lesz komoly, aki a kártya közé keverte, és annak gyűlik meg vele a baja, aki nem komolyan vette, hanem csak mumusnak állította be. így áll most a helyzet! A központi hatalmak jóllehet éber figyelemmel kisérik ezt az új akvirálást,de azért tovább haladnak az egyenes úton, egyengetik a különbékét, ahol lehet szép szóval, ahol nem, ott puskatussal, nem törődvén a mumusokkal, és azon reményben vannak, hogy ezzel a taktikával győzni fognak. Nekünk tehát nem marad más hátra, mint továbbra is türelemmel várni és nem idegeskedni. Ez a netáni japáni beavatkozás nem egyéb ebben a mostani kifejlődésben, mint: — Egy új mumus! Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa zálogjogilag teljesen be van keblezve. Az hirlik, hogy Pápa városa a vármegye részéről csak csontmaradványokat kap. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk a vármegye közgyűlésén megmondta a véleményét. Az hirlik, hogy a polgármester már készíti a nyugalom párnáit. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány nem jelent be másodvirágzást. Az hirlik, hogy a rendőrök helyzete még a körülményekhez képest sem kielégítő. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság a kérelmek elutasításához már teljesen hozzászokott. Az hirlik, hogy a közélelmezési irodában nem az élelem, hanem a személyzet szaporodik. Az hirlik, hogy Pápán a lisztkvótát szomorodott szívvel veszik tudomásul. Az hirlik, hogy Pápán sok család nem bánná, ha a felesleges gyermekeket rekvirálnák. Az hirlik, hogy Pápán a hadikórházakban az élelmezést futószáron fogják kezelni. Az hirlik, hogy Pápán sok hadiasszony a helyzet magaslatára van beállítva. Az hirlik, hogy Pápán a közvilágítás az időjárástól függ. Az hirlik, hogy Pápán a „gyermekdélután" megtartása alkalmával a mellékhelyiségekben nappali edények voltak rezerválva. Az hirlik, hogy Pápán a hetipiac birtokon kivül van megfellebbezve. Az hirlik, hogy Pápán a dugáru üzletekre nem kell iparengedélyt kérni. Az hirlik, hogy Pápán sok trafikos a trafikot házilag kezeli. Az hirlik, hogy a darutollas legények március idusán kivágták a rezet.