Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-03-17 / 11. szám

törtetők között kiben van tehetség, talá­lékony ész, munkakedv és munkabírás. Tehát a választóktól függ, „dass etwas Besseres nach kommen soll". ­Várhelyi Izsó. Vármegyei közgyűlés. — 1918 március 11. — Veszprém vármegye törvényhatósági bizott­sága e hó 11-én dr. Rainprecht Antal főispán elnöklésével tartotta meg évnegyedes rendes közgyűlését. A közgyűlésen mintegy 100 bizott­sági tag vett részt. A főispán ismert kiváló ékesszólásával nagyobb megnyitó beszédet tartott. Az ukrá­nokkal és oroszokkal megkötött békéből ki­indulva, bővebben fejtegette a demokratikus jogkiterjesztés fontosságát. Mi, akik a háború­ban a szlavofil politikát szétrobbantottuk s akik hadseregünkben tót és oláh árulásról nem tudunk, nem valósíthatjuk meg a választójog­nál a „Vae victis" elvét, a nemzetiségektől a jogot el nem vehetjük, kulturánk által kell őket magyarokká tenni. Majd arra utalva, hogy ellen­ségeink kiéheztető politikája megbukott, a még hátralevő időre kitartásra szólította fel a vár­megye közönségét. E téren is küzdő hőseink­ről kell példát vennünk. Indítványára a köz­gyűlés elhatározta, hogy a megtörtént béke­kötések alkalmából a kormány útján eljuttatják a vármegye üdvözletét a király elé. Napirend előtt nagy melegséggel emléke­zett meg ezután a főispán a háborús érdemeik­ért kitüntetésben részesült vármegyei főtisztvi­selőkről. Rédey Gyula nagyprépost szép sza­vakban méltatta a kitüntettek köztevékenységét s ezzel kapcsolatban állást foglalt a vármegyei autonómia mellett s óvott az idegen példák, idegen módszerek követésétől. A napirend első pontajként az Erdélyi Szövetség és a Magyar Iskola-egyesület átira­tait tárgyalták, amelyek a választójogi javaslat­tal szemben hazafias aggodalmaiknak adnak kifejezést s a magyar nemzeti állam egységének és a magyarság szupremáciájának biztosítására intézményes rendelkezések felvételét kérik. Ugyané tárgyban dr. Antal Géza orsz. kép­viselő önálló indítványt adott be, melyben oly­irányu feliratot javasolt, fyogy a törvényjavas­latba a magyar nyelvnek szóban és Írásban birása vétessék fel egyik fő feltételként. A köz­gyűlés úgy határozott, hogy az átiratokat és indítványt együtt tárgyalja. A tárgy körül megindult vitában dr. Övári Ferenc hangsúlyozva, hogy a jogkiteijesztés szüksége iránt ma már semmi kétség nem fo­roghat fenn s utalva arra, hogy a kormányban s annak fejében nemzeti szempontból is telje­sen megbízhatunk, az állandó választmány abbeli javaslatát ajánlja elfogadásra, mely sze­rint a törvényhatóság méltányolja az átiratokat, de megbízik benne, hogy a kormány az eset­leges szükséges módosításokat maga is meg fogja tenni. Kifejezte abbeli óhaját, hogy a vár­megye közönsége kéz kezet fogva egyhangúlag határozzon. Dr. Antal Géza emlékeztet arra, hogy ő az 1913-iki választójogi javaslattal szemben is mai álláspontját képviselte. Ma, amikor Erdély ajkiáltása jut el fülünkbe, amikor tudjuk, hogy t háború kitörésekor 80.000 oláh szökött át Romániába, be kell hogy lássuk, hogy az en­gedékenység politikája nem helyes. Hivatkozik az északamerikai egyesült államok példájára, ott is az angol nyelv tudása elengedhetlen fel­tétel. Hajlandó csatlakozni az állandó választ­mány javaslatához, ha a törvényhaíóság a han­goztatott aggodalmak tárgyában felir a kor­mányhoz. Szász Károly kívánatosnak tartja a test­véri megértést. Maga a miniszterelnök és igaz­ságügyi miniszter sem kivánják javaslatuk min­den tételét dogmának tekintetni. Amit Antal Géza javasolt, mint a választói jog egyik kellé­két a magyarul irni-olvasni tudást, az elől egy színmagyar vármegye nem zárkózhatik el. Ha ennyit nem követelhetünk meg a választó polgá­roktól, akkor nem vagyunk érdemesek az életre. Ő úgy az állandó választmány, mint az Antal­féle indítvány elfogadása mellett van. Véssey József szerint nem kívánhatjuk meg a magyarul irni-olvasni tudást, mert a magyar állam nem teljesítette a magyarosítás terén köte­lességét. Dr. Spitzer József azt hangsúlyozza, hogy aki a kormány iránt bizalommal van, az meg­adja neki a generális felhatalmazást, hogy leg­jobb belátása szerint járjon el. Dr. Körös Endre a veszprémmegyei svá­bok példájára hivatkozik, hogy ahol a nemzeti­ségekben meg volt a jóakarat, igenis megtanul­tak magyarul irni-olvasni. De a magyar állam­eszme ellenségei konokul elzárkóztak a magyar kultura áldásai elől. Az oláh árulás számos példáját tudja. Százával osztottak be magyar zászlóaljakhoz „megbizhatlan"-nak jelzett oláho­kat. Ezek jutalomra nem érdemesek. A magyar­ság oly lelkes bajnoka, mint Óvári, nem zárkóz­hatik el azelől, hogy a kormánynak a magyar szupremácia megóvására vonatkozó óhajunkat kifejezésre ne juttassuk. Dr. Óvári Ferenc kijelenti, hogy az ál­landóválasztmány javaslatához megkívánt módo­sítást elfogadja, mire viszont dr. Antal Géza készséggel visszavonta külön indítványát s így a vármegyei közgyűlés lelkes egyértelműséggel kimondta, hogy a két átirattal kapcsolatban a választójogi javaslat nemzeti szempontból szük­séges módosítását kéri és bizalommal várja a kormánytól. Az alispáni jelentéshez hozzászólva dr. Mohácsy Lajos szóvátette a vetőmagvak kiosz­tásának hiányait, a hadifogolycsere kérdését és a pápai lókórház ügyét, mely utóbbi szerinte megfertőzte a járás lóállományát. Állást foglalt a vármegye a csehek moz­golódásai ellen, feliratot intéz közegészségügyi minisztérium felállítása mellett. A közgyűlés másodnapján mintegy 70 ki­sebb jelentőségű ügy tárgyaltatott le. KARCOLAT a mult hétről. Egy új mumus! Az amerikai mumus nem vált be, nem maradt más hátra az ántántnak, minthogy egy új mumusról gondoskodjék és erre a szerepre a japán vállalkozott. Szükség­telen talán bővebb kommentárt fűzni ehhez a vállalkozáshoz, mert aki figyelemmel kisérte a háború folyamán az ántánt, de főleg az ango­lok taktikáját, az tudja, hogy ezzel egy mumust kevertek a kártyába. Hogy mennyibe került ez az új akvizíció az angolnak, az most már mel­lékes, mert az angol pénzbősége ezt a luxust meg­engedheti magának, nála a pénz mellékes, nála a pénz csak időt jelent, azzal a jeligével, hogy „time is money". A fődolog nála tehát az idő, ami azt jelenti, hogy húzni, halasztani kívánja a háborút és ezzel a taktikával akar győzni, vagy legrosszabb esetben bizonyos előnyöket magának szerezni. Üzlet — üzlet, ezt mondja az angol. Si­kerül — nem sikerül, az a jövő titka. Eddig sem sikerült a taktikája, reméljük, ez az utolsó vergődése is kudarcot fog vallani, mint vallott ^z amerikai mumussal. Legérdekesebb a dolog­ban az, hogy azzal a mumussal — az amerikai beavatkozással —, mellyel szándékozott a köz­ponti hatalmakat megijeszteni, az a mumus — minthogy nem kvadrált — megijeszti az ame­rikaiakat. Most már együtt van a társaság, mondhatjuk, „szép egy társaságba keveredtek". Hogy mivé fog fejlődni ez a bonyodalom, azt nem jósoljuk meg, de azt merjük állítani, hogy ez a kártyakeverés azt fogja eredményezni, hogy a jó barátok egymás között fognak összeveszni és ez fog ennek a háborúnak minél előbb vé­get vetni. Az egész háború folyamán csúnya szere­pet játszott az ánglius koma, de ezzel a sárga mumussal megjárja majd a kálváriáját. Ezzel azt kívánjuk mondani, hogy visszafelé fog a fegyver elsülni. Két ravasz firma került össze, egyik is, másik is „a becsapásra" gondol; hogy melyik fogja a rövidet húzni, azt sem akarjuk megjósolni, de a tapasztaltak után Ítélve, ez a mumus annak lesz komoly, aki a kártya közé keverte, és annak gyűlik meg vele a baja, aki nem komolyan vette, hanem csak mumus­nak állította be. így áll most a helyzet! A központi ha­talmak jóllehet éber figyelemmel kisérik ezt az új akvirálást,de azért tovább haladnak az egyenes úton, egyengetik a különbékét, ahol lehet szép szóval, ahol nem, ott puskatussal, nem törőd­vén a mumusokkal, és azon reményben vannak, hogy ezzel a taktikával győzni fognak. Nekünk tehát nem marad más hátra, mint továbbra is türelemmel várni és nem ideges­kedni. Ez a netáni japáni beavatkozás nem egyéb ebben a mostani kifejlődésben, mint: — Egy új mumus! Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa zálogjogilag teljesen be van keblezve. Az hirlik, hogy Pápa városa a vármegye részéről csak csontmaradványokat kap. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. kép­viselőnk a vármegye közgyűlésén megmondta a véleményét. Az hirlik, hogy a polgármester már készíti a nyugalom párnáit. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány nem je­lent be másodvirágzást. Az hirlik, hogy a rendőrök helyzete még a körülményekhez képest sem kielégítő. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság a kérelmek elutasításához már teljesen hozzá­szokott. Az hirlik, hogy a közélelmezési irodában nem az élelem, hanem a személyzet szaporodik. Az hirlik, hogy Pápán a lisztkvótát szo­morodott szívvel veszik tudomásul. Az hirlik, hogy Pápán sok család nem bánná, ha a felesleges gyermekeket rekvirálnák. Az hirlik, hogy Pápán a hadikórházakban az élelmezést futószáron fogják kezelni. Az hirlik, hogy Pápán sok hadiasszony a helyzet magaslatára van beállítva. Az hirlik, hogy Pápán a közvilágítás az időjárástól függ. Az hirlik, hogy Pápán a „gyermekdélután" megtartása alkalmával a mellékhelyiségekben nappali edények voltak rezerválva. Az hirlik, hogy Pápán a hetipiac birtokon kivül van megfellebbezve. Az hirlik, hogy Pápán a dugáru üzletekre nem kell iparengedélyt kérni. Az hirlik, hogy Pápán sok trafikos a trafikot házilag kezeli. Az hirlik, hogy a darutollas legények március idusán kivágták a rezet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom