Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-03-03 / 9. szám

művészi tudással elénk állított szoborgyűjteményt újra és újra láthassa. A szobrászat végül mégis átadta a szót az énekművészeinek. Juhász Margit énekelte Kis József kitűnő kisérete mellett Hoffmann meséi baba-áriáját. A kedvelt primadonna azzal a művészettel oldotta meg nehéz feladatát, melyet tőle megszoktunk. A közönség szűnni nem akaró viharos tapsaira ráadással kedveskedett. Majd Simon Elemér országgyűlési képviselő lépett a zongorához és megtartotta előadását a Vöröskereszt-egylet feladatairól — zongorakiséret nélkül. Előadásának bevezetésében szeretetre méltó nyíltsággal bevallotta, hogy midőn a Vöröskereszt egyesület megbizottjává kinevezték, annyit értett a Vöröskereszt dolgaihoz, mint a hajdú a harangöntéshez, hogy azt sem tudta, mi lesz a dolga. Előadta Német-, Franciaországban és Belgiumban tett tanulmányútján a katonai betegápolás terén szerzett tapasztalatait, közvetlen, szivből jövő szavaival mindvégig lebilincselte a közönség figyelmét. Különösen meleggé vált hangja, midőn azt a kívánságát kifejezte, hogy a Vöröskereszt ápolónőinek is adjanak szavazati jogot. Utána Schaffer Béla lépett a színpadra, aki Kosztka Béla művészi színvonalú kisérete mellett hegedűn a Cremonai hegedűsből adott elő részleteket, majd pedig Wieniawszky Kuyawiak c. mazurkáját játszotta. A közönség zajos tapsaival honorálta a szép játékot. Majd ismét Juhász Margit énekében gyönyörködtünk. Kuplékat énekeit finom pointirozással és graciózus művészettel. Befejezésül Dezső József egyfelvonás színművét, az Egy szál myrtust adták, melyben Kolbe Nándorné, Ambrus Jolán, Kovács István, Tuba Erzsi, Lauer Gizella és Krausz Kató és Nobel Jozefin kiváló, egybevágó előadást nyújtottak. Február 26-án. A válás után, Alexandre Bisson 3 felvonásos kacagtató vígjátéka került színre. Merész vállalkozás néhány műkedvelőtől, hogy egész estét betöltő, művészi kvalitásokat követelő darab előadásával lépjenek a publikum elé. De a derék előadók a maguk elé kitűzött célt olyan kifogástalanul valósították meg, hogy a néző közönségben tökéletes illúziót keltettek és nem is gondoltunk arra, hogy műkedvelők járnakkelnek, beszélnek, intrikálnak, hanem mind elhittük, hogy egy darab élet jelenetei gördülnek le előttünk. Duval Henri szerepében Sztraka János, egész este kacagtatta a közönséget. Egész énjéből kivetkőzött és csupán az anyósától vérig kínzott, a felesége hidegségétől, közönyétől boldogtalanná tett, az apósában csalódott dühös, szellemes, zenééjért rajongó, de alapjában lusta, elégedetlen Duval állott előttünk. Bonivardné szerepében Hanauer Zoltánné excellált. Tűzről pattant, a színpadon mulatságos anyóst adott, — aminőt az életben ellenségeimnek kívánok. Minden szava gyújtott, mint a görög tüz. Gabriella szerepét Gárdos Panni adta a tőle megszokott bájos művészettel. Az ifjúság, a szépség, a báj, kellem és igazi művészet varázsaival lopódzott be nézői és bámulói szivébe. Fábri Aladár, Kovács István, Dukon Déla, Krausz Adrienne és Balla Idus kifogástalan játékukkal nagy mértékben hozzájárultak az est fényes sikeréhez. A pompás összjáték özv. Hanauer Zoltánné nagy rendezői talentumát magasztalja. A közönség egy kellemesen töltött este emlékével hagyta el a színházat. A két este jelentékeny összeget jövedelmezett a jótékony célra, a V. K. kórháza javára. Az előadást csütörtökön közkívánatra megismételték, mert a hétfői és keddi előadásokra már a mult héten minden jegy elkelt és még igen sokan ostromolták jegyekért Kis Tivadar üzletét, ahol a jegyeket árusították. K A RC O LAT a mult hétről. Remélhetjük a legjobbat! Napról-napra javul a helyzet és nem kell hozzá nagy optimizmus, ha az általános béke közeledtét jelezzük. Sokszor közel voltunk már ahhoz az állapothoz, de az angolok folytonos hamis kártyakeverése mindig megakadályozta, helyesebben mondva huzta-halasztotta az általános béketárgyalások megkezdését. Eddig mindig sikerült nekik, de most már a kártyakeverésre azt felelik a központi hatalmak, hogy „hátra az agarakkal". Eddigelé voltak médiumaik, akiket be lehetett csapni, de most már senki sem vállalkozik, hogy a hátát tartsa és elérkezett a válság tetőpontja. Még rugdalózik ugyan, de nem marad más hátra, mint „meghajolni a nemzet nagysága előtt" és a béke kórusához csatlakozni. Nagy és jelentőségteljes napok virradására lehetünk ezentúl elkészülve. Még ugyan bonyodalmas a helyzet, de rövid időn belül teljesen ki fog tisztázódni. Az orosz különbéke már csak aláírásra vár, a román különbékére már el van készítve a kényszerzubbony, az olaszok már teljesen megrészegedtek a háborútól és mindezt együttvéve és konstatálva, hogy a legpesszimistábban gondolkodó egyén sem Ítélheti meg máskép a helyzetet, mint hogy „az általános béke küszöbére" jutottunk. Hogy lesz-e még az olasz és a nyugati harctéren részünkről nagyobb offenzíva vagy nem, az most már az általános békét nem befolyásolja, legfeljebb néhány hétre elhalasztja. Sajnos, hogy ez talán még sok véráldozatokba fog mindkét részről kerülni, de ez a vér is az angolok kezén fog elszáradni. Ezt az erőszakos véráldozatot drágán fogják megfizetni. Szóval, az aranyhíd még áll az ántánt részére, de ha még ezután is kapcáskodik, akkor „lelke rajta". A központi hatalmak elmondhatják magukról, hogy ,,a mór megtette kötelességét" és ha mindezek után az lesz a felelet, „hogy a mór mehet", akkor a mór menni fog, de nem lesz benne köszönet. Addig fognak menni, mig térden könyörgő angolokra fognak találni. Ez a sors vár az angolokra, ha továbbra is flegmáskodnak és törik-szakadtáig mérlegelik a helyzetet. Ez a helyzet jelenlegi szignaturája. Sok mindenre megtanított bennükket a háború, sok nem várt eseményekre nem voltunk elkészülve, sok reményeinkben csalatkoztunk, a legroszszabbra is el voltunk már készülve, de mindezeket a tortúrákat türelemmel végigszenvedtük, ami ezentúl következik, az már magyarán mondva „gombház, ha leszakad lesz más". Mi egész nyugodtan várjuk a legközelebbi eseményeket. Azzal fejezzük be a heti krónikánkat, amivel kezdtük, hogy: — Remélhetjük a legjobbat! Frici. Az hirlik . .. Az hirlik, hogy Pápa városa a pápa— csornai vasút jelenlegi menetrendjével csizmadiát fogott. Az hirlik, hogy Pápa városa a vállalkozási szellemet futószáron kezeli. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk „wirklicher" delegátus lett. Az hirlik, hogy a polgármester nyugalomba vonulásával sok nyugtalanságot fog előidézni. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány egészségének helyreállítása után másodvirágzást szándékszik bejelenteni. Az hirlik, hogy a rendőröknek az állomosítást a háború után fogják beharangozni. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság hatásköre elérte a fagypontot. Az hirlik, hogy a közélelmezési iroda sok papirt fogyaszt el. Az hirJik, hogy a vöröskereszt estélyén az élőszobrok a közönség körében izgatottságot keltettek. Az hirlik, hogy a vöröskereszt estélyein az élőszobrokat számosan megigézték. Az hirlik, hogy Pápán egy fővárosi rendőr zsákokban macskát fogott. Az hirlik, hogy Pápán a kistrafikosokkal számosan különbékét kötöttek. Az hirlik, hogy Pápán az árdrágítást láthatatlan kezek kezelik. Az hirlik, hogy Pápán a városi hentesüzletben kövesztett elismerést is lehet kapni. Az hirlik, hogy Pápán a hadikórházakban a jó étkezés is meggyógyítja a sebesülteket. Az hirlik, hogy a darutollas legények a háború tartama alatt nagyon lesoványodtak. Az hirlik, hogy a libatollas legények a Purim-estélyen addig ittak, mig teljesen kijózanodtak. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai csak azt sajnálják, hogy nem burokban születtek. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkait a „Pápa és vidéke" szerkesztője megvetéssel sújtotta. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban minden bokor szállást ad. Az hirlik, hogy Devecserben a vőlegények a hozományra előleget kérnek. Az hirlik, hogy Nóráp és Dáka között konkurrenciát fedeztek fel. Az hirlik, hogy Mezőlakon és Békáson füstölt-estélyt terveznek. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztőjénél az alvás nincs rendszeresítve. HÍREK — Városi közgyűlés. Pápa város képviselőtestülete folyó hó 4-én délelőtt 10 órakor közgyűlést tart a következő tárgysorozattal: I. 1918. évi költségelőirányzat. II. Névszerinti szavazással eldöntendő, hogy a városi pénztárban levő pénzösszegek mely pénzintézetekben és mily arányban helyezendők el. III. A közélelmezési bizottság javaslata, hogy a népkonyha-bizottság feloszlatása mellett, a népkonyhai teendők a közélelmezési bizottság hatáskörébe utaltassanak. IV. Dr. Lakos Béla v. képviselő indítványa, Révész Arnold v. főmérnök hogy a Pápai Lapokban közzé tett cikkek miatt megrovassék. V. Horváth János rendőr özvegye nyugdíjat kér. VI. Több képviselő indítványozza, hogy a Pápai Lapok-tói a hivatalos jelleg megvonassék.