Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-02-24 / 8. szám

M PAPAI FTOUOW Közérdekű füg-getlen hetilap, B Meg-jelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 16 K, félévre 8 K, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyílt terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) A pénzügyi bizottság jelentése szerint Pápa városának ebben az évben 591.068 koronára lesz szüksége összes kiadásainak fedezésére. Ebből az összegből 323.541 koronát fizetnek a polgárok pótadó fejében. Az utolsó békeévben 201.602 koronát tett ki a pótadó, az emelkedés rongyos 122 ezer korona, amit mellényzsebünkből kifizetünk, vagy kabátunk ujjából kirázunk. A béke utolsó esztendejében 72% volt a pótadó, most 89%. Azonban a pótadó a pénzügyi bizottság jelentése szerint mult évihez képest csak 5 százalékkal emelkedik. Mindenki emel most. Némely élelmicikk 5 ezer, sok ruházati anyag 10 ezer percenttel drágább lett, mi ehhez képest Pápa város pótadójának szerény 5 százalékos emelkedése? Ha pedig számba vesszük, mi mindent kapunk ezért a csekély 89% pótadóért, igazán dicsérnünk kell Pápa város hatóságát, hogy ilyen csekélységért oly végtelen sok jóban részesíti városunk polgárságát. Tiszta, bacillustól mentes levegőt szíhatunk be, — ha jó messze kimegyünk a városból, vagy a grófi kertben sétálunk. Jó vizet ihatunk, mely télen elég hideg. A várostól igen olcsó bérért kerteket kaphatunk, melyen mindenféle főzeléket termeszthetünk, — ha van jó protekciónk. A közbiztonság mintaszerű, nem lopják el senkinek semmijét, ha nincs semmije. Nem nyul itt senki máséhoz, ha hozzá nem fér. A városi hivatalokban, különösen az élelmező irodában minden polgár ügyesbajos dolgát azonnal elintézik. E mellett az ember mindenütt a legszeretetreméltóbb előzékenységgel és udvariassággal találkozik. Ha gyermeked van, a legmagasabb grádusig taníttathatod. Bővelkedünk kulturális intézetekben. Igaz, mindezeket a felekezetek és az állam tartja el, nem a város. Ha szórakozni akarsz, ott van a szinház. Ebben akkor játszanak a színészek, mikor a polgármesternek, az intendánsnak és Pateknek tetszik. Máskor moziznak benne olyan műsorral, mely senkinek sem tetszik. Ennyi élvezetért mi az a csekély 89% pótadó? Még hálával tartozunk a városi hatóságnak, hogy ilyen takarékosan gazdáikodig, mert lehetne a pótadó még több is, ha akarná. De nem akarja. A háborús költségek egy részét kölcsönnel fedezi, hadd fizesse annak részleteit a jövő nemzedék. Szegény jövendő nemzedék! Szegény születendő gyermekek! Nem is bűnösek abban, hogy születtek és mégis bünhődniök kell. Még meg sem születtek, már is adósság nyomja gyenge, vállaikat. Mennyi pótadót kell majd nekik fizetni! Vigyáznunk kell drága egészségükre, hogy korai elhalálozással furfangosan meg ne szökjenek a fizetés elől? sjc * * Mint értesülünk, a polgármester komolyan foglalkozik azzal a tervvel, hogy a legközelebbi közgyűlésen beadja lemondását. E lemondás súlyos feladat elé állítja a városi képviselőtestületet. Aspiránsokban nincs hiány. Akad elég önjelölt. De hol van a polgármesterségre rátermett ember? A képviselőtestületnek kell majd eldönteni, ki adta szervező tehetségének, leleményes, éles eszének, tervező és végrehajtó tehetségének tanúbizonyságát, tettekben jelét? Melyik közülük legtanultabb, legszélesebb látókörű, legjellemesebb és legtisztább kezü. Mindezt majd a képviselőtestületnek kell elfogulatlanul, minden párt és anyagi érdek bilincseit félredobva mérlegelnie. Halljuk, hogy holmi felekezeti szempontok is esnek a latba. Legyen mindenki saját templomában családi és körében felekezetének hü fia, ha világnézete és lelkiismerete ezt követeli tőle. De a városi és társadalmi életbe ne vigyük be az irigykedő, gyűlölködő, elfogult felekezetiességet. Vegyük például a beteg embert. A beteg ember orvosa megválasztásában a legelfogulatlanabb. Mikor orvost hí, nem nézi, hogy az katholikus, református, lutheránus vagy zsidó-e ? Hanem csak arra tekint, hogy ügyes-e az orvos, meg tudja-e gyógyítani, mert jól tudja, hogy nincs katholikus tüdőgyulladás, lutheránus szívbaj, görögkeleti hideglelés, hanem csak tüdőgyulladás, szívbaj és hideglelés. Mi se nézzünk az aspiráns vallására, hanem csak arra, hogy tehetséges, eszes és derék ember-e, aki majd erősen tudja a város gyeplőit kezében tartani és ki tudja-e húzatni a város szekerét abból a kátyúból, amelybe belesüppedt, jobb útra, virágosabb mezők felé tudja-e majd hajtani, hogy a kocsi vígabban, gyorsabban robogjon előre, mint az utolsó években és ne rakjon a kocsira újabb terheket, hanem leleményességével találjon a város polgárainak újabb megterhelése nélkül jövödelmi forrásokat. Erre a témára különben még visszatérünk. * * * Szokatlan dolog, hogy szépirodalommal nem foglalkozó lapok e helyen irodalmi problémákkal foglalkozzanak. Én azonban a kultúra ügyét mindig fontosabbnak tartottam, mint holmi takarékpénztári köz- és diszgyüléseket, ahol a vezérigazgatóknak a közönség pénzéből fejedelmi civilistákkal felérő tantiémeket szavaznak meg, vagy helyi potentátokat szemtől szembe agyba-főbe dicsérnek. Azért túlteszem magamat a sablonon és egy esztetikai előadásról emlékezem meg röviden. Dr. Trócsányi Dezső, a főiskola nagy képzettségű, népszerű irodalomtanára a református nőegylet f. hó 17-iki estélyén Ady Endréről és a modern lyrikus költőkről tartott előadást. Az előadás formája bámulatba ejt ritka eredetiségével és szellemességével és minden tekintetben a valódi népszerű előadás mintájául tekinthető. Az előadás tartalmával már —sajnos! — nem érthetek eggyet. A Nyugat költőinek vallástalanságot, erkölcstelenséget, hazafiatlanságot és érthetetlenséget vet szemükre. A vallás mindenkinek privát ügye és ha valaki hitbeli kételyekkel vívódik, éppen olyan kevéssé tehet róla, mintha láz emészti életerejét. Ami pedig a hazafiságot illeti, ki ostorozta jobban nemzetét, mint Petőfi és Vörösmarty? Vájjon ki merné azért a hazafiatlanság bélyegét homlokukra sütni? Hogy nem érzik magukat sokszor jól e hazában, hol vak sötétség hályogosítja el sok vezető ember szemét, hol számtalan panamázó úr köztiszteletben őszül meg és evez a kényelmes, kövér Nyugdij révébe, hol a tudatlanság és értetlenség a legmagasabb polcokat eléri, hol a